VIII. fejezet-Egy eseménnyel teli nap

A haza tartó úton folyton csak gondolkoztam, néha teljesen elbambultam.A lányok jót röhögtek rajtam, mikor felriadva megkérdeztem miről is volt szó pontosan.
-Olyan figyelmetlen vagy néha...éppen azt ecseteltem , hogy mikor hazaérünk a család gyűlést szeretne tartani.-mondta barátnőm még mindig nevetve.
-És miért is ha szabad megtudnom?-kérdeztem rá egyből, már attól féltem valami probléma merült fel.
-Ne mondj neki semmit, majd ha hazaértünk úgyis minden kiderűl. Legyen számára meglepetés.-vágott közbe Rosalie gyorsan, erre Alice is gyorsan elharapta a kikívánkozó szavakat és próbálta elterelni a témát. Az út további részében Rosalie elmondta, hogyan lett vámpír, és hogyan talált rá Emettre.
-A boldog happy end.-jelentettem ki, amire Rosalie csak egy fintort vágott.
-Igen...megvan a boldogságom fele, de a másik felét soha, de soha nem kaphatom meg.-mondta és elkezdett kifelé bámulni az ablakon. Éreztem, hogyha nem lenne vámpír akkor már kicsordultak volna a könnyei. A továbbiakban inkább nem beszéltünk egymással.
-Megérkeztünk-szólalt meg hírtelen Alice és már ugrott is ki az autoból, hogy Jasper karjaiba ugorhasson, majd szenvedélyes csókban forrtak össze. Rose is megcsókolta Emettet, én pedig mindenkinek integettem.
-Segítenétek kipakolni?-kérdezte Alice a fiúktól, de megsem várva válaszukat már mondta is mit hova vigyenek.
-Ezt hogy élted túl...ennyi ruhát általában két alkalommal szokott elhozni, de mi annál is kikészülönk, ha minket is magával rángat.-jelentett ki Em.
-Áhh...nem is volt olyan vészes......legalábbis az elején.-fejeztem be mondandóm, mikor Carlisle jelent meg mellettünk.
-Sziasztok! örülök, hogy hazaértetek. Ha végeztetek mindennel, akkor kérlek titeket gyertek a konyhába, szeretnék pár dolgot megbeszélni mindenkivel.
-Egy perc és ott  leszünk.-mondta Alice, majd miután minden a helyére került behúzott a              konyhába.  Ott egy nagy asztal volt, körülötte székek voltak, mikor már mindenki talált magának egy üres helyet Carlisle megnyitotta az ülést.
-Úgy gondolom meg kell beszélnünk pár dolgot Leila-val kapcsolatban. Először is az érdekelne, hogy szeretnél-e velünk élni, míg itt vagy?.-hadarta el egy szuszra a családfő.
-Én szívesen maradnék veletek, persze csak akkor ha ez nektek nem jelent gondot.-kicsit féltem a válaszuktól és szerintem ezt Jásper megis érezte, mert rám mosolygott biztatás képpen, Alice pedig odajött mellém és megölelt.
-Én nagyon örülnék, ha maradnál, én már a szívembe zártalak-annyira meghatottak szavai és azt hiszem én is megszerettem őt, hiszen őt nem lehet nem szeretni.
-Én is szeretlek Alice, és köszönöm nektek.-mosolyogtam az egész családra, mindenki jól fogadta, bár Ed kicsit elfordította a fejét, ezt nem igazán értettem.
-Legalább Alice nem engem fog zaklatni a vásárlással és több időm lesz fontosabb dolgokra.-kuncogott Bella s közben jelentőség teljesen Edward-ra pillantott.
-Ohh...bocsi Bella, de legközelebb neked is jönnöd kell, muszáj pár új ruhát venni neked is, nem engedhetem, hogy kétszer vedd fel ugyan azt.-Alice.
-De..nekem semmi szükéségem új ruhákra.-puffogott Bella.
-Lányok! Azt hiszem ezt nem most kéne megbeszélni.-szólt rájuk Esme a fejét ingatva.
-Akkor essünk túl a többi dolgon. Azt mondtad iskolába szeretnél járni, de ezekhez megkell tennünk pár intézkezést. Például szükséged lesz néhány irattra, és valami sztorit is kikellene találnunk.-nekem eddig ez eszembe sem jutott, de úgy látszik Carlisle már mindent kigondolt.
-A papírokat majd én elintézem.-mondta nekem Bella, de úgy láttam ez Edward-nak nem igazán tetszett.
-Rendben, ezzel egy dolog kipipálva.-Rosalie.
Egy picit töprengtünk, hogy mi lenne a legmegfelelőbb fedősztori. Na és kinek jutott az eszébe valami ....Emettnek.
-Nem értem miért kell ezt túl bonyolítani, egyszerűen mondjuk azt mindenkinek, hogy távoli rokon és itt szeretné Amerikában befejezni tanulmányait. Kétlem, hogy valami gondja lenne ezzel bárkinek is.-na igen, mi itt törjük a fejünket a legjobb ötleten, Em pedig csak úgy kinyögi a kézenfekvőt.
-Végeztünk? Mehetek végre?-kérdezte Ed és nekem feltünt, hogy szinte rám sem néz.
-Igazság szerint szerettem volna egy szívességet kérni tőled. Én megigértem Leilanak, hogy körbevezetem a házban, de valami fontos dolgot kell elintéznem. A többiek sem érnek rá, így téged kell megkérjelek.-látszott, hogy nem nagyon örül neki, fogalmam sincs mi lehet az oka.
-Rendben, de jösz nekem egyel.-mondta neki, de végre már mosolygott, vagy csak beletörődött, hogy Alice-el nem érdemes vitatkozni?
 Innentől kezdve mindenki úgy beszélt mellettem, hogy ne értsek semmit. Valamit nagyon el akrnak titkolni, de most már  valahogy nem foglalkoztatok. Ed-del elindultunk, hogy feltérképezhessük a terepet. Az első emeleten kezdtük, mivel a földszinten már mindenhol jártam.
-Jelenleg ez Alice és Jasper szobája.-nyitott be az egyik helységbe. -Ez pedig Rosalieé és Emetté.-nyitotta ki a szemben lévő ajtót is.-gyorsan bekukkantottam a szobákba, de bemenni nem akartam. A két szoba inkább a lányokat jellemezte, gicses, mégis káprázatosan szép volt. Ezen a szinten volt még Carlisle dolgozó szobája is. Itt egy kicsit tovább időztünk, mivel Ed elmesélte nekem az élettörténetét, csodás festményekkel illusztrálva. Jó tudni, hogyan indult ez az egész történet...hogyan alakult meg ez a család. Már a második emelettel is végeztünk, ahol Belláék és Esmeék szobája volt, s indultam volna tovább a harmadikra. De Ed hirtelen megállított.
-Á-Á...oda nem szabad. Mondhatni, az most tiltott rész számunkra.-na ez kezd egy kicsit furcsa lenni, először titkolóznak, most meg nem mehetek fel, mivel egyszer úgyis megtudom így nem agyaltam rajta. Az viszont csalódással töltött el, hogy az ő szobáját nem láthatom. Szerettem volna kicsit jobban megismerni.
-Akkor most merre?-kérdeztem tőle. Valahogy még nem akartam megválni tőle, egész jól szórakoztam. Ebben a másfél órában folyton csak mosolyogtam. Néha ő is rám mosolygott, bár próbált távolságtartó maradni.
-Ha gondolod megmutathatom a kedvenc helyem a házban. A legtöbb időmet ott töltöm.-én beleegyezően bólintottam és elindultunk lefelé. Kimentünk a garázsba s én nem értettem miért hoz az autókhoz, talán messzebb helyre kell mennünk?-Ez még nem az a hely, az ott van.-mutatott egy ajtóra, én pedig csak bólintottam, hogy indulhatunk.
-Elmeséled miért szeretsz itt lenni? Én nem látok semmi érdekeset. Mármint éncsak rengeteg vizet látok.-intettem a vízzel teli medencére.
-Tudod engem megnyugtat, ha úszhatok, még Emett tanított meg mikor gyerek voltam.
-Hát én....nem igazán szeretem a vizet, és ez még enyhe kifejezés, igazság szerint rettegek tőle.-vallottam be az igazat.
-Ha szeretnéd egyszer megtaníthatlak, persze csak ha nem fogsz félni.-olyan jó volt vele lenni, de akkor sem értettem miért viselkedik egyszer ilyen kedvesen, máskor meg flegmán.
-Talán majd egyszer, de addig is szeretnék egy kicsit egyedül maradni, ha nem nagy gond. Sok mindent kell átgondolnom.-annyi minden megváltozott két nap alatt, hogy muszáj voltam átgondolni hogyan tovább.Ez pedig tuti nem ment volna, míg valaki a közelemben van.
-Természetesen magadra hagylak ha szeretnéd, ha valami kell, csak sikíts egyet és én jövök.-ezzel kiszaladt az ajtón olyan gyorsasággal, hogy szinte nem is láttam. Én mg elmotyogtam egy köszönömöt, de nem hiszem hogy hallotta. Már vagy egy fél órája ülhettem itt a lábamat a vízbe lógatva, bár az tuti, hogy nem mártóztam volna meg benne. Ennek legfőbb oka, hogy nem tudok úszni, és mikor egyszer megpróbáltam majdnem megfulladtam. Biztosan ezért rettegek tőle. Az édesapámra és Kirára gondoltam, arra, hoyg mennyira hiányoznak már most is. De ez nem azt jelenti, hogy vissza szeretnék menni. Jól érzem itt magam a Cullenékkel s reménykedem benne, hogy a szerelem is megtalál majd. Még Ed is az eszembe jutott és ami kis huza-vona játékunk. A hangulatváltozásai néha az őrületbe kergetnek, viszont nagyon kedves srác. Hirtelen arra lettem figyelme, hogy a talaj eltünt a fenekem alól és valakinek a karjaiban vagyok.
-Ha úszni zeretnél, akkor nemcsak a lábadat kell belelógatni!-mondta nekem Emett és már dobot is mielőtt tiltakozhattam volna. Mielőtt a vízbe értem még egy sikoly hagyta el a számat, ami nem volt jó ötlet, mivel így rengeteg víz gyülemlet hírtelen a számba. Kapálózni kezdtem, de Emett nem jött a segítségemre, csak öblös nevetését hallottam, miközben én fuldokoltam. És akkor meghallottam egy kedves hangot, ami most idegesen kiabált Emettel, s már ugrott is bele a vízbe.


Ed szemszöge:

Hát nem valami jól haladok a távoltartásban, annyira jó volt vele. A mosolya engem is mosolygásra kéztetett, mégha próbáltam távolságtartó maradni akkor is. Megkért, hogy hagyam magára, már elég régóta ott van, de ez nem gond, mivel Alice még nem készült el teljesen a szobájával. Így amúgy sem jöhetett volna ide addig. A lányok nagyon kitettek a magukért, a szoba már így is nagyon szépen festett. Lassan bekerültek a gardróbba a ruhái, aminek száma jócskán megnövekedett Alice és Rosalie által. Azt hiszem még Rosalie is nagyon megkedvelte Leilat, ahogy az egész család. És azt hizem számomra sem közömbös, de az ő érdekében továbbra is tartani fogom ezt az állapotot. Lasan minden a helyére került, aztán alányok elküldte, hogy menjek el Leilaért. Ahogy halattam lefelé a lépcőkön egy sikitást hallottam, majd egy nagy csobbanást. Tudtam mitörtént...beleesett a vízbe. Villámgyoran futni kezdtem, s pár máoderc múlva már Emettel kiabáltam.
-TE IDIÓTA.....NEM LÁTOD, HOGY NEM TUD ÚSZNI?-Emett csak ott állt és nevetett, szerintem észre se vette, ahoyg kapálózik avíz alatt, és hogy nemtud feljönni. Azonnal beugrottam érte, és elkezdtem a felszínre húzni. Már kezdte elveszteni az eszméletét, gondolom arra sem volt ideje, hoyg levegőt vegyen, mielőtt beledobta őt ez a barom. Kint lefektettem a földre, majd árszor megnyomtam a mellkasát, hogy szájából előtörhessen a víz. Egy-két nyomás után köhögni kezdett, és köpködte a vizet. Majd hirtelen felült és szorosan átölelt. Ekkor már az egész család melletünk állt. Éreztem, hogy Leila arcán könnycseppek folynak le, és még inkább szorítja a nyakamat.
-Nyugodj meg, már biztonágban vagy.-mondtam neki biztatás képpen, és még egy zúrós illantást löveltem Em felé.
-Tudom...csak..csak....annyira megijedtem.-szipogott.-Már azt hittem megfogok halni.-mondta.
-Én annyira sajnálom Leila, nem figyeltem eléggé, nem vettem észre, hogy nem tudsz úszni, túlságosan elragadtattam magam. Kérlek bocsáss meg.-kérlelte Emett, és persze hogy nem látta, mikor csukott szemmel a hasát fogva röhögött.
-Én nem haragszom.-engedett el, de még mindig remegett, ezért inkább átkaroltam, hogy támogathassam.-Csak megijedtem, ennyi, de nem haragszom.
-Pedig kellene...-kezdtem volna el mondani, de Leila közbevágott.
-Mostmár ne veszekedjünk ezen, nem tudhatta, hogy nem tudok úszni, hisz azt általában mindenki tud.-kelt  a védelmére Emettnek.
-Kicsim, szerintem most jobb lenne, ha felvinnéd a szobájába, hogy lepihenhessen .-mondta nekem anya és én már vettem is a karjaimba őt. Kicsit megilletődött a karjaimban, de engedte, hogy felvigyem a vendégszobába. Úgy éreztem jobb ha nem most mutatjuk meg neki az ajándékat, majd holnap, ha kipihente magát. Ma igazán mozgalmas napja volt. Lefektettem az ágyába, majd szóltam Alice-nek, hogy jöjjön  öltöztesse át őt. Aztán elindultam kifelé.
-Köszönöm.-mosolygott rám ebből tudtam, hogy már megnyugodott.
-Szívesen.-mosolyogtam rá én is, majd otthagytam.


Leila szemszöge:

Éreztem, hogy valaki a felszínre húz, de ekkor már kezdtem elveszteni az eszméletem. Rettenetesen féltem, mivel már volt ilyenben részem. Ed elkezdte nyomkodni a mellkasom, aminek következtében a számból előtört a víz és köhögni kezdtem. Ekkor ébredtem rá, mi is történt velem. Majdnem ..megfulladtam. Szorosan átöleltem Edet és a könnyeim is elkezdtek folyni. Ő nem tolt el magától, hanem a hátamat simogatta, hogy megnyugodjak.
-Nyugodj meg, már biztonságban vagy.-mondta nekem, de én még mindig nem tudtam elengedni őt, olyan biztonságban éreztem magam a karjaiban.
-Tudom.....csak..csak..annyira megijedtem.-szipogtam.-Már azt hitttem megfogok halni.-ezekre a szavakra könnyeim még jobban megindultak.
-Én annyira sajnálom Leila, nem figyeltem eléggé, nem vettem észre, hogy nem tudsz úszni, túlságosan elragadtattam magam. Kérlek bocsáss meg.-kérlelt Emett.
-Én nem haragszom.-engedtem el Edet, de a remegésem még mindig nem csillapodott, ezért folyamatosan simogatta a hátamat.
-Pedig kellene...-kezdett volna veszekedni Em-mel, de jobbnak láttam közbeszólni.
-Mostmár ne veszekedjünk ezen, nem tudhatta, hogy nem tudok úszni, hisz azt általában mindenki tud.-keltem gyorsan a védelmére Emettnek és így is gondoltam.
-Kicsim, szerintem most jobb lenne, ha felvinnéd a szobájába, hogy lepihenhessen .-mondta Bella. Ed kézségesen felvett és elindult velem. Először egy kicsit feszéjezett a dolog, de valahogy most nem volt erőm vitatkozni vele, hogy tegyen le.
Miután felértünk, és szólt Alicnek elindult kifelé az ajtón.
-Köszönöm.-mondtam neki gyorsan mielőtt még kimenne.
-Szívesen.-válaszolta, azzal kiment az ajtón.


Sziasztok! Esdeklem bocsánatotokért, de azért nem volt tegnap friss, mert barátnőmnek szüksége volt egy szabad vállra amin kisírhatja magát (pasi ügy) én pedig nem hagyhattam cserben. Köszönöm megértéseteket.
Remélem tetszeni fog, és legalább 8 komival megajándékoztok. Ha ez meglesz akkor jön a kövi!
Pux:Anita