VI. fejezet-Beilleszkedés

-Áljatok meg azonnal!-kiáltott ránk Alice.
-De miért?-kérdezett vissza Em csalódottan, őszintén szólva én magam se értettem, de aztán Alice végig mutatott rajtam és hozzáfűzte.
-Ugye nem gondolod, hogy hagyom tönkretenni a meseszép ruhádat?-kérdezte,majd mindenki megmosolyogta a dolgot. De igaza volt, megkértem Alicet, hogy mutasson nekem egy helyet, ahol átöltözhetek.
-Rendben keresek neked valami megfelelőt, menjünk a szobámba.-úgy látom ez az este még elég hoszú lesz számomra.
-Jaj Alice, de az egy örökké valóságig fog tartani, mire te felöltözteted.-nyafogott Emett, és nem hiszem, hogy alaptalanul.
-Najó, akkor talán most oldjuk meg másként, és ígérem holnap csak a tiéd leszek Alice.-remélem nem hamarkodtam el a kijelentésem, a fiúk eléggé rémült képet vágnak. Mintha tudnának valamit amit én nem. Na mindegy rám még vár egy kis csetepaté a nagymedvével. Gyorsan átváltoztattam a ruhám arra, amit otthon is viseltem a gyakorlásnál.
-Ejha...ha nem lenne ott nekem Rose baby azt hinném elakarsz csábítani.-mutatott végig ruhámon. Nem értem mire akart kijukadni, mert szerintem semmi gond nem volt a ruhámmal, egyszerű short és top. Bár többet mutatot mint az előző ruhám. Lassan kiértünk a ház elé, a többiek a verandán nézték az eseményeket.
-Na mi lesz már, meddig várjak még?-siettetett Emett, pedig ő is nyugodtan elkezdhette volna a támadást
-Mér megyek is.-trilláztam neki, s két szaltóval a háta mögé ugrottam, majd beletapostam a hátába. A harc további menetén próbálkozott ütéseket bevinni, de én végig gyorsabb voltam nála. Pontosabban előre tudtam mire készűl. Olyan kiszámítható a lelkem. De aztán hibát követtem el. Egy pillanatra elfordítottam a fejem, és akkor Emett iszonyatos erővel ütközött belém. Éreztem, hogy repülök, tudtam, hogyha nekiesek egy fának az iszonyatosan fog fájni, és nem leszek képes folytatni a harcot. Magamban szitkolóztam figyelmetlenkedésem, otthon is emiatt kaptam ki állandóan az edzőmtől. És akkor hirtelen megáltam, nem repültem tovább, de nem is fájt az ütközés. Majd meleg karokra lettem figyelmes...lassan fordítottam a fejem hátra, hogy lássam ki mentett meg a fájdalomtól.
-Köszönöm...Ed.-hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, olyan közel volt az arca, szinte csak 2 cm választotta el az enymtől. Éreztem hihetetlen illatát, testemet melegítették oltalmazó karjai, és azok a szemek....  az biztos hogy most szikrák cikáztak közöttünk. Lassan feláltam, magammal húzva őt is, de túl nagyot, és hirtelen rántottam rajta, ezért ajkunk majdnem öszeért. Szívem majd kiugrott a helyéről, míg ő csak megmosolyogta a dolgot.  Teljesen elfeledkeztem a többiekről, de Emett hahotája nem hagyott az én titkos
mennyországomban.
-Na mivan Eddy fiú, csak nem féltjük a kislányt, ja és Leila azt hiszem én nyertem.-már a hasát fogta a nevetéstől, de mikor Rosalie mögötte termett és nyakonvágta, akkor fülét-farkát behúzta.
-Hűsd le magad Emett, és egyébként is Leila sokkal több ütést mért rád, míg neked egy sem sikerült. S csak egyszer nem figyelt oda, ennek köszönheted a sikeres lökésed. Mégse hiszem, hogy emiatt te lennél a győztes.
-Akkor mit szólsz egy döntetlenhez Leila?-jött mellém Em kezét feltartva, elfogattam, s kezetráztunk a döntetlenre.
-Na, ha mindennel végeztetek, akkor irány befelé. Az alvóknak ideje lenne lefeküdni.-szólalt meg Esme, olyan anyáskodó hangnemben.

Alice odaugrált mellém, és elkezdett az emeletre ráncigálni, azt mondta majd holnap rendesen végigvezet a házban, de most kikell pihennem magam, mert holnap vásárolni megyünk, és ahoz 100% erőlét szükséges. Azt hiszem kezdem sejteni miért fél mindenki, ha Alice vásárlást emleget. Lassan felértünk a megfelelő emeletre, és Alice beinvitált a vendégszobába. Káprázatos volt, főként fa bútorok domináltak, ami nagyon jól illett a drap színű falakhoz. A szoba végében volt az ágy, az oldalsó falaknál pedig a szekrény és egy fésülködő asztal.

A nagy ablakon beszűrődött a hold fénye, ami még varázslatosabbá tette az öszhatást. Megsem tudom hálálni, majd valamit kitalálok amivel megköszönhetem, hogy befogadnak.-Jaj Alice....ez annyira gyönyörű, hogy köszönhetném meg nektek? -Örülök, hogy tetszik és remélem jól fogod érezni magad közöttünk.-még egy kicsit ott maradt velem beszélgetni. Meséltem neki magamról, Kiráról és az eddigi életemről. Ő is elmesélte, hogyan lett vámpír, és hogy kerültek Jasperrel a Cullen családhoz. Majd 11 órakkor szó szerint elzavart fűrdeni, aztán megparancsolta, hogy ideje aludnom.

Hát ez lenne az új fejezet! Remélem kapok komikat tőletek. És szeretném megkérdezni, hogy érdekel e titeket, hogy mit érzett Ed, mikor meglátta Leilat, és amikor Emettel látta harcolni. Ez nem a történet folytatása lenne, hanem Ed gondolatait írnám le.

Puszilok mindenkit: Anita

V. fejezet-Életem titkai 2/2

-Mesélnél még egy kicsit magadról? Nagyon érdekelne milyen képességeid vannak!-kérlelt a családfő.
-Na jó, ajánlok egy alkut! Ti meséltek nekem magatokról, én meg cserébe mindent elmondok magamról.-hiszen én még alig tudtam róluk valamit.
-Azt már tudod, hogy vámpírok vagyunk és hogy állatokkal táplálkozunk igaz?-kérdezte Mr gondolatolvasó és közben szélesen mosolygott miközben rápillantott családjára.
-Igen ezeket már tudom, de szeretnék többet is megtudni rlatok.-egyre lejebb vittem a hangom miközben ezt mondtam, majd félve Ed-re pillantottam. Válaszolt is kérdésemre, mindent elmesélt caládjáról.
Megtudtam, hogy milyen képességeik vannak, Edward aki gondolatolvasó, Bella akinek van egy pajzs az elméje körűl, Alice képes a jövőbe látni, míg a párja Jasper az érzelmeket érzi és képes is azokat befolyásolni. Nagyon érdekesnek tartottam a hallottakat, bár a többieknek nem volt ilyen lélegzet elállító tehetsége mégis szívesen hallgattam tovább.
 Esme rendelkezeik a legnagyobb szívvel a családban, Carlisle-nak pedig hatalmas önuralma van, és így emberek életét mentheti meg minden nap. Rosalie a szépségét tartja ennek, míg Emett az egetrengető erejét.
Ahogy hallgattam őt, egyre jobban a család bűvkörébe kerültem, ahogy képesek elfordulni a természetes létüktől és még másokon is segítenek. Melletük én csak valami jelentéktelen kislány voltam.
De várjunk csak magáról még nem is mesélt, még mindig nem tudom, hogy ő miért más mint a többiek
-A legfontosabbról még nem beszéltél nekem! Magadról-mutattam felé mutatóujjammal. Egy halk sóhaj hagyta el ajkait. Hosszasan néztünk egymás szemébe, amitől az én arcom enyhe pírbe borult, de nem volt nagyon feltünő.
-Tudod anyám ember volt, apám pedig vámpír, így én félvér lettem. Megtudom mutatni az emlékeimet, vagy a gondolataimat akárkinek, ha akarom. Nekem is megvannak azok a kepsségeim, mint a legtöbb vámpírnak, mint a fejlett érzékszervek, az erő és a gyorsaság. Csak én tudok emberi ételen is élni, de hagy tegyem hozzá, hogy a vért jobban szeretem.-erre én csak fintorogtam, de ő folytatta tovább.
-17 éves koromtól nem fejlődtem tovább, és én is halhatatlan vagyok. Bár sebezhetőbb, mint a többiek.
-És most hány éves is vagy akkor?-észre se vettem, hogy márcsak ketten beszélgetünk, mert már mindenki más elvonult a szobájába, azt hiszem.
-Én mára eleget meséltem, míg rólad alig tudtunk meg valamit. Úgyhogy ne csigázz minket tovább!!!!-hirtelen ismét mindenki ott termett, kivéve Rosalie-t. Azt hiszem Ő a háta közepére se kívánt engem.
-Én..én..óh a francba, de idióta vagyok!-Mindenki furcsálta a hirtelen hangulatváltozásomat, de most döbbentem rá mekkora felelőtlenséget csináltam.-Nem várhattam volna még egy kicsit...nem nekem azonnal rohanni kellett...hamár 3 évet vártam akkor miért nem voltam képes még egy napot otthon maradni?-szinte már kiabáltam saját magammal, mikor Edward jött mellém, hogy nyugodjak meg, mert így egy mukkot sem értenek.
-Én holnap töltöttem volna a1 7. születésnapomat, de ami nálunk egy nap az itt sokkal több időnek számít. Emlékesztek, hogy azt mondtam 3 évet kelellett várnom? Mégis hány év telt el azóta, hogy a réten voltatok?
-Hát körülbelül 28 év.
-Remek, tudjátok ez azért zavar engem annyira, mert a szülinapomon teljesedett volna ki az erőm! De én összevesztem apámmal és csapot-papot otthagytam! Ezért haragszom magamra. Varázsolni így is tudok nem arról van szó, csakhát teljes erővel rendelkezni az teljesen más!-szívesebben mutatnék neketek valami látványosabbat.
Emett szeme hirtelen megcsillant.-Akkor te most tényleg varázsolni fogsz nekünk?-kérdezte.
-Ha szeretnéd? De mit szeretnétek mit csináljak?
-Hmm..talán..tűzcsóvákat....és közben repkedhetnél a seprűdön!-vigyorgott mint a tejbetök, de ha ezt szeretné, akkor szívesen felforrósítom neki a hangulatot.
-Akkor készüljetek, hogy most kicsit meleg lesz idebent, ja és Emett, nem szoktam seprűn repülni, de ha szertenéd?-füttyentettem egyet, mire 3 seprű is előttem sorakozott.
Kiválasztottam egyet, majd ráparancsoltam, hogy szálljon fel velem. Miközbenn újjaimmal cifrábnál-cifrább mintákat rajzoltam a levegőbe és ezek a minták voltak a fénycsóváim. Majd egyre erőteljesebbek lettek és én féltem, hogy valakit, vagy valamit megégetek vele, így inkább eloltottam.
Cullenék megtapsolták mutatványom, aztán még további kis bűbájokkal kápraztattam el őket. Mindenki kacagott, mikor egy nénike valamilyen képről elakarta csábítani Emettet.Perzse ez neki nem tetszett annyira,  azt mondta a viccelődés az ő asztala.
-Azt hiszem ideje lenne eltenni magunkat holnapra, Ed és Leila biztosan álmosak vagytok már.-igaza volt Alice-nek tényleg fáradt voltam, de mégis hol fogok aludni?
-Alice..én nem tudom...most hova mennyek? Hol tudnék aludni. És az is biztos, hogy szükségem lesz pár öltözködési tanácsra!-mutattam rá, majd magamra
-Igazad van, holnap első dolgunk lesz elmenni neked vásárolni, addig meg én adok valamit.Ha szeretnéd még suliba is járhatsz velem, meg Ed-del. És ami az alvást illeti Edy szobája mellet van egy kis vendégszoba, majd holnap segítek rendbe hozni, de azt hiszem egy estére megfelelő lesz.-mondta válaszul Alice. Annyira kedves velem, pedig csak pár órája ismer.
-Köszönöm mindenkinek, remélem nem okozok gondot az itt létemmel.És szívesen járnék iskolába, hiszen ott biztos sok mindenkit lehet megismerni.-lehet, hogy rosszul hallottam, de mintha valaki összeszorította volna a fogát mögöttem. Mikor hátranéztem, Bellát és Ed-et láttam csak, de aligha hiszem, hogy Bella vicsorítot volna. Nem igazán értettem ezt a reakciót, de most nem is igazán érdekelt.
- Én azt hiszem azon kívül, hogy Alice-nek muszály lesz a holnapi napot vásárlásal tölteni, amitől szerintem a fellegekben jár, nem lesz semmi probléma-szólalt meg most először Jasper is és átkarolta felesége vállait, miközben Emettel halkan kuncogott.
-Úgy látom nem figyeltetek rám, én egy szóval sem említettem, hogy elkéne mennünk vásárolni, boszi vagyok az istenért. Annyi ruhát varázsolhatok ide, hogy abban fürödjetek, és Emett ha továbbra is nevgélni támad kedved akkor szívesen seggberúglak!-figyelmeztettem, de nem hiszem, hogy komolyan vett.
Épp itt az ideje egy kis leckének, körbenéztem  a házban, valami után ami segíthet, és megláttam egy vázát telis-teli vízzel. Ördögi tervem már megis fogalmazódott bennem..Ujjammal megint köröztem, és lassan a víz körülölelte Emettet, majd felkepta helyről és körülötte zúgolódott, megkell hagyni nagyon vicces volt ahogy Emett ide-oda kapkodja a fejét.
-Letennél végre kislány, én igazi bunyóra számítottam nem varázslatokra, bár kétlem, hogy te olyat is tudnál.-ezt nem hiszem el, hogy még mindig rajtam viccelődik, de ha játszani akar, akkor állok elébe, még nem tudja kivel kezdett ki.
-Óhh..már értem, akkor te most azt szeretnéd, hogy szószerint elverjelek. Én nem bánom, de te keservesen megfogod bánni!-mutattam rá.-Nem hiába mondtam a többieknek, hogy megtudom védeni magam ha szükéges.
-Na akkor lássuk a medvét törpilla, kint várok rád!-mondta Emett és szája egyre jobban görbült felfelé, mjiközben kifelé sétált.

Remélem tetszik az új feji is, és írtok nekem legalább 3 komit! Ugye nem is vagyok nagyra vágyó, mindig csak egy picit többet szeretnék.  Nagyon örülök az új olvasóimnak és köszönöm Mesinek és Sophie-nak a megjegyzést, remélem a továbbiakhoz is írnak nekem.

V. fejezet-Az életem titkai 2/1

-Az én nevem Leila Princes. Egy másik világban élek, ahol az apám az uralkodó mágus, én pedig boszorkány vagyok.-kezdtem el mesélni a Cullen családnak.

-Mit értesz az alatt, hogy egy másik világ?-kérdezte Carlisle és én meglepődtem kíváncsi tekintetétől.

-Hát egy másik dimenzió, ahol örökké süt a nap és csodálatos lények élnek. Vannak boszik, tündérek, varázslók, koboldok és sellők is.-na apám biztos nem örülne annak, hogy elmesélek szinte mindent az otthonunkról pár vámpírnak.

-De ha olyan csodálatos az a hely mint aminek leírod, akkor miért jöttél ide?-kérdezte a szőke hajú lány és közben engem méregetett.

-Senki nem mondta, hogy minden csodás lenne, lehet, hogy az idegeneknek Fantasya egy varázslatos, elbűvölő hely, de akik ott élnek tudják mi az igazság. Fantasyában az egyik legfontosabb dolog hiányzik, a szerelem.-válaszoltam. Már épp folytattam volna mikor Bella megszakította a mesélésem.

-Mit értesz az alatt, hogy nálatok nincs szerelem, és ha nincs akkor egyáltalán honnan tudod, hogy létezik?-tette fel a legfontosabb kérdést, és ezzel  Rosalienak is választ adhatok.
-Azt én egy szóval se mondtam, hogy nem ismerjük a fogalmat, csak már az érzés elvezett.  Általában elrendezett házasságok kötődnek, pusztán érdekből történik minden, mindenki elfelejtette a jelentőségét az igaz érzelmeknek.-fejtettem ki bővebben magam, s gyorsan folytattam.

-Talán én sem hinnék benne, ha nem lennétek ti kettten.-mutattam az Edward és Bella párosra. Aztán oda sétáltam egy szekrényhez, ahol az említett páros fénmyképe díszelgett, meg a család többi tagja is ott volt. Két fényképen akadt meg a tekintetem, az egyik egy esküvői kép volt róluk, míg a másik szintén Belláékat ábrázolta egy kisfijúval a kezükben. Nagyon aranyosak voltak így együtt.

-Te honnan ismered a szüleimet?-kérdezte Ed meglepetten.

-Személyesen nem ismerem egyikőjüket sem, de nagyon sokat figyeltem őket fentről.-kicsit megszeppentem, hisz  most vallottam be , hogy kukkoló vagyok.

-Tudod a kukkolást már törvény bünteti!-mondta kuncogva Emett, mire Bella sokatmondó pillantással elhalgattatta.

-Kérlek folytasd!-szólt rám Edward.

-Rendben. Szóval én sokáig nem is tudtam arról, hogy a milyénken kívül, egy másik világ is létezhet, de aztán apám beavatott a titokba. Elvitt egy titkos terembe, aminek közepén egy kút állt és arra kért nézzek bele. Aztán megláttalak titeket egy csodálatos réten, sose láttam még olyan meghitt pillanatot. Ahogy a másik szemébe néztetek látni lehetett köztetek azt a mérhetetlen szerelmet, ugyan úgy mint itt is.-mutattam rá a kezemben lévő képekre.

-Elmesélték nekem a fontosabb dolgokat, s amit nem mondtak el annak utánajártam. Végül úgy döntöttem, hogy a legtöbbet akkor tudhatom meg, ha eljövök ide.

-És most itt vagyok!-fejeztem be történetem, legalábbis azt hittem.

Íme az említett képek!

És kérek mindenkit, hogy komizzon, mert addig nem folytatom!!!Nektek csak további egy perc az életetekből, de nekem sokat jelentene!! Pusz mindenkinek:)