Gondolatok szárnyán

Ed szemszöge:

Soha nem gondoltam volna, hogy a mai nappal fenekestűl felfordul az életem. Eddigi létezésem során soha nem éreztem hiányát semminek. Nem vágyakoztam a szerelem után. S egyszer mint derült égből a villámcsapás, úgy jön egy lány, hogy felforgassa nyugodt életem. Már az első pillanatban megbabonázott. Sárga ruhája lágyan omlott karcsú testére. Hosszú, barna haja erős hullámokban terítette be vállait és hátát. Kék szemei úgy csilogtak, akár a tenger a napfényben. Kiderült számomra, mennyire temperamentumos lány, éshogy jócskán felvágták a nyelvét. Nem ijedt meg Emett kihívásától. Megkell mondjam én annál inkább. Majd bele őrültem, hogy végig kell néznem, hogy harcol Emettel. Jó ideig alaptalan volt aggodalmam, ügyesen tért ki Em ütései elől és vitte be sajátjait. De egy óvatlan pillanatban nem figyelt elggé, és Em ezt kihasználva eltaszította őt. Szélsebesen repűlt a fák felé, de azt nem hagyhattam, hogy valami baja essen így elkaptam mielőtt nekiütközhetet volna. Karjaimmal átfontam derekát, ahol hozzámért bőröm bizseregni kezdett. Megilletődve nézett rám és köszönte meg segítségem. Majd mikor felállt és húzott magával engem is ajkunk kis híján öszeért. Szerintem megijedt hirtelen közelségemtől, s ez váltotta ki gyors szívverését és az enyhe pírt az arcán. Próbáltam csupán mosolyogni, de legbelűl annyira boldog voltam. Nem értem.......... ki ő egyáltelán.....miért vált ki belőlem ilyen érzéseket?  Hisz alig tudok róla valamit, most mégis itt fekszem az ágyamban és minden gondolatom csak körülötte forog.
De hogyan is várhatnám el egy angyaltól, hogy egy szörnyeteget szeressen? Nem én nem fogom azt a hibát elkövetni, ha igazán szeretem, akkor azt kell tennem ami számára  a legjobb.  Még akkor is ha ez azt jelenti, hogy megkell utálnia......


Na ezek lennének Ed érzései. Szerintem egész jól beleillik a történetbe, bár nem folytatásnak terveztem. 5 komi után azonnal megkapjátok a következő fejezetet. Úgyhogy ne habozzatok, hanem írjatok, ha szeretnétek, hogy folytasam.
Pusz:Anita