IX. fejezet-Ennek már sosem lesz vége?

Miután Alice is magamra hagyott, nemsokkal később valaki kopogtatott az ajtómon.
-Szabad.-motyogtam az ajtó felé, amin Rosalie dukta be a fejét.
-Ugye nem zavarlak? Nem vagy túl álmos?-kérdezte.
-Nem zavarsz, csak egy kicsit elfáradtam a mai nap, úgyhogy gyere nyugodtan-válaszoltam mosolyogva, mire ő beljebb lépett és leült az ágyam szélére.
-Szeretnék beszélni veled egy kicsit, úgy hogy a többiek ne halljanak minket.-mondta nekem, amire én felnevettem.
-Hát ez akkor elég nehéz lesz, tekintve, hogy a házban mindenkinek tökéletes hallása van.-kuncogtam továbbra is, furcsa mennyire jól éreztem magam Rosi-val is. Ebben a két napban folyton csak mosolyogtam.
-Ahh...emiatt nem kell aggódnod, mivel rajtam kívül mindenki elment vadászni. Így van pár óránk.-egyre kíváncsibb lettem,- vajon miről akar velem beszélni?-gondoltam magamban.
-És miről szeretnél csacsogni?-áhh..nyögje már ki végre.
-Igazság szerint Ed-ről lenne szó.-Rosalie
-Mi van vele?-kérdeztem vissza.
-Hát csak szeretném megkérdezni, hogy mi a véleményed róla? Tudod pletykálkodjunk egy kicsit. Hisz nekünk kötelességünk kibeszélni a fiúkat egymás közt.-érdekes teória, dehát miért ne, így lehet hogy jobban megértem majd őt, mert Rose már kiskora óta ismeri.
-Én nem is tudom mit mondjak-vajon mit kellene mondanom?-gondolkoztam.
-Nem kell aggódnod, köztünk marad minden egyes szó.-jól esett, hogy nyugtatni próbál, így elkezdtem beszélni.
-Rendben......őszintén szólva nehéz rajta kiigazodni. Néha hihetetlenül passzívnak tűnik, és barátságtalannak. De aztán mintha 180*-os fordulatot venne, s egyszerre lesz kedves és udvarias. Nem értem őt.-vallottam be.-Elárulnád miért kérdezed?-tudakoltam tőle.
-Tudod.....nagyon jól néztetek ki együtt, mikor a medencénél voltunk. Biztos szép pár lenne belőletek.-lelkesedett be Roalie.
-Azért ne rohanjunk ennyire előre. Hiszen még alig ismerjük egymást. És egyébként is lehet, hogy nem is kedvel engem.-az igaz, hogy kedvelem őt, meg minden....csak ez nekem egy kicsit túl gyors. Nem szeretnék rögtön a mély vízbe ugrani, még magam sem tudom mit akarok igazán.
-Oké-oké. Igérem nem nyagatlak tovább. De egy valamiben biztos lehetsz, hogy ő is kedvel téged. Hidd el ismerem őt. Mikor ottt vagy a közelében, mintha jobb kedve lenne. Tudod ő teljesen olyan mint az apja, nehezen mutatja ki az érzéseit, mert attól fél, hogy nem elég jó hozzá. S ehez még az anyától örökölt makacsság is párosul. De ezektől függetlenül tényleg rendes srác.-ahogy mesélt nekem róla, szeretet áradt a hangjából, mintha a második anyja lenne.
-Köszönöm, de mostmár tényleg álmos vagyok, ha nem bánod.-mondtam neki.
-Oh hát persze. Jó éjt Leila!-köszönt el.
-Neked is jó éjszakát Roalie!-majd miután kiment lassan el is nyomott az álom.

3-4 órával később.........

-Valaki kapcsolja már le a villanyt.-morogtam a párnámba, majd miután az erős fény továbbra sem tünt el kikukucskáltam.
-Apa?-döbbentem meg hirtelen. Vajon mit akarhat?-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem tőle, jobban mondva az arcképétől a falon.
-Leila! Haza kell jönnöd! Nem engedhetem, hogy itt maradj és leleplezz minket.-mondta nekem.
-Nem fogom elmondani az embereknek, hogy mi vagyok, csak az arra érdemesnek. Emiatt nem kell aggódnod.-mondtam, de neki egyre vörösebb lett a feje.
- Lányom egy csapat vámpírral akrasz együtt élni, s arra kérsz, hogy ne aggódjak érted? Fantasyland leendő uralkodója vagy nem gondolhatsz csak magadra.-dühe engem is mérgessé tett.
-Neked amúgy is fontosabb minden más, mint az én boldogságom.-fintorogtam mondandóm közben
-Nem fogok veled vitatkozni. Azért jöttem, hogy hazavigyelek. De ha úgy döntesz, hogy itt maradsz, akkor elkell vennem a varázserőd.-teljesen higgadt arccal ejtette ki a szavakat. Mint aki tökéletesen biztos benne, hogy nem adnám fel az erőm.
-Könyörgöm ne tedd ezt velem.-fogtam könyörgőre a hangom. Hisz varázslat nélkül a cipőmet sem tudom megkötni.
-Nem teszek veled semmit, csak gyere velem haza,  igérem megfelelő férjet találok neked.
-Nem-nem megyek bele egy elrendezett házasságba.  Nem akarok egész életemben magányos lenni, mint te.-sosem szerettem, ha irányítani próbálta az életem.
-Ha ezt akarod rendben.-válaszolta, miközben engem kék fény ölelt körül. Éreztem, hogy most szívja el az erőmet, s hogy egyre halványabban látom őt. Majd a fény ami teljesen kifogyott a testemből, kisliszolt a küszöb alatt. Én kipattantam az ágyamból, majd utána vetettem magam. Egészen a bejárat ajtóig futottam utána, nem kis zajt csapva. Miután az ajtóhoz értem összecsuklott a lábam. Most mihez fogok kezdeni? Soha többet nem láthatom majd őket? Nem fogok tudni hazamenni varázaserő nélkül. Attól, hogy most még nem akartam, az nem azt jelentette, hogy soha többé.- Ahogy ezen gondolkoztam megindultak a könnyeim. Hát ennek már sosem lesz vége?-kérdeztem magamtól.
-Mi a baj Leila?-jött oda mellém Rose, majd a többiek is körülöttem termettek.
-Az apám itt járt. Nem hallottatok minket?-kérdeztem, miközben letöröltem a könnyeimet.
-Nem egy szót sem. De elmondod, hogy mi történt?-Edward.
-Még mindig nem hallod a gondolataimat?-Leila
-Nem hallok semmit. Miért?-Edward
-Az apám elvette az erőmet.-mondtam nekik, de annak igazán örülök, hogy még mindig nem lát bele a fejembe.
-Ohh...nagyon sajnáljuk, és ez mit is jelent akkor?-kérdezte Carlisle.
-Röviden csak annyit, hogy se varázsolni, se harcolni nem tudok innenől kezdve. Sőt ha akarnék se tudnék most már hazamenni.-még most sem akartam elhinni, hogy ezt tette velem a saját apám. Nem értem őt, mért fáj neki, ha boldog vagyok? -Most inkább felmennék aludni.-tettem még hozzá.
-Persze, biztos nagyon fáradt lehetsz már.-mondta Esme, amire én csak bólogattam, mert már több erőm nem igazán volt. Majd elkezdtem felvonszolni magam a lépcsősoron.
Az éjszaka álmatlanul telt. Mikor ránéztem az órára az már fél 9-et mutatott, ezért leszaladtam a lépcsőn. Hisz nekem nem iskolába kellene már lennem?-kérdeztem magamtól.
Ahogy leértem a nappaliba, márcsak Esme, Bella és Edward voltak itthon.
-Szép jó reggelt Leila!-üdvözöltek.
-Nektek is, de miért nem keltettetek fel? Nem az iskolában lenne már a helyem?-zavargó gondolataim sehogy sem akartak rendeződni. Csak egyet szerettem volna, nyugalmas, boldog napokat.
-Tudod, még elkell intéznünk pár dolgot, ahoz, hogy suliba küldhessünk. Például tanulnod kell, hisz az elég furcsán venné ki magát, ha semmit nem tudnál Amerikáról töri órán.-Edward. Ez jogos volt, bár nem teljesen helyes a feltevésük, hisz rengeteg könyvet olvastam az amerikai történelemről, irodalomról, így azokkal legalább nem lesz gondom. Na de az a matek....hát az már otthon is kikészített.-
-A történelmeteket és az irodalmat már egész ügyesen kitanultam. Az angolt pedig...hát természetből adódóan beszélem. Na a matekkal tényleg gondom volt, így abban valóban elkell még egy kis segítég.
-Aham...látom készültél mielőtt ide jöttél. Én foglak biológiára tanítani. Edward pedig a matek rejtelmeibe avat majd be. Hidd el nagyon jó tanár. Könnyen megérted majd az anyagot.-Bella.
Később megreggeliztem, majd elkezdtünk tanulni. Mindketten nagyon jó tanárok voltak. Türelmesek, s segítőkészek voltak. Hihetetlen könnyen megértettem még a matekot is. Két óra körül Alice repült be közénk, hihetetlenül izgatottan.
-Ugye még nem látta?-kérdezte Bellatól.
-A közelében sem járt.-nyugtatta meg Bella. Arra magamtól is rájöttem, hogy rólam van szó, de vajon mit tervez már megint Alice?
-Akkor menjünk már.-sürgetett mindenkit, mivel ekkora már a család többi tagja is megérkezett. Elindultunk fel a lépcsőkön, ami elég veszélyesnek bizonyult számomra, mivel barátnőm végig szemeimre szorította kezét. Már egy jó ideje mentünk felfelé, aztán egy egyenes szakasz után, kinyilt egy ajtó, s mi beléptünk rajta.
-Most már kinyithatod a szemed......

Hát ez lenne az új feji! A 8 hsz továbbra is ér.
Lenne még egy kérésem hozzátok. Mint megannyian előttem én is arra kérnélek titeket, hogy kézítsetek nekem egy fejlécet. Aki készít nekem, az biztos lehet benne, hoyg kiteszem majd, mert az elkészült műveket váltakozva fogom feltenni. Léccy segítsetek! Pusz Anita
ancsa012@citromail.hu -kérlek titeket ide küldjétek majd el. Még1x köszönöm!