-Mit szólnátok ha játszanánk valami érdekeset?-kérdezte Emett, de szerintem ez a játék koránt sem lesz egyszerű.
-Én most ezt inkább kihagynám.-mondta Rose, majd elindult a szobájába. A Carlisle és Edward páros is jobbnak látta, elhagyni a terepet. Valószínüleg Jasper is lelépett volna, hacsak Alice nem maradt volna játszani. Mi pedig már nem menekülhettünk.
-Na és mit fogunk játszani?-kérdeztem tőle.
-Hmm...mondjuk mit szólnátok a Felelsz vagy Mersz-hez?
-Rendben, csak valaki ismertesse a szabájokat, hogy én is tudjam miről van szó.-azért remélem nem fogom megbánni, hogy itt maradtam játszani.
-A szabályok szerint egy kört alkotva leülünk, majd valaki megpörget egy üveget ezzel elindítva a kört. Akire az üveg mutat, annak teszi fel a kérdést a pörgető. Ha a válasz felelek, akkor egy kérdésre kell válaszolni, amire szigorúan tilos hazudni.-na arra nem lesz gond, tekintve Jasper képességét, amivel rögtön kiszúrná, ha valaki hazudik.
-De ha azt választod, hogy merek, akkor egy feladatot kell végrehajtanod.-Alice
-Világos. De mi van akkor, ha egy feladatot nem vagyok hajlandó elvégezni?
-Na akkor jön a büntetés! Bár azt még ki kell találnunk mi legyen. Egy-két percig mindannyian ezen gondolkoztunk, de mikor senkinek nem jutott az eszébe semmi érdemleges, akkor megegyeztünk, hogy majd akkor kiötlelünk valamit, ha szükég lesz rá.
-Én kezdek! Mindjárt hozom az üveget.-egy percen belül mind a földön ültünk, s vártuk, hogy kit pörget ki Emett. Én azon imádkoztam, hogy ne én legyek, dehát mit ad a teremtő? Annak az átkozott üvegnek pont felém kellett mutatnia.
-Felelsz vagy mersz?-hangzott a már imerős kérdés. Tudtam, hogy bármelyiket választom ebből nem jövök ki győztesen. De talán jelen helyzetemben könnyebb egy kérdésre válaszolni.
-Felelek.-remélem nem fogom megbánni.
-Oké, valami könnyűvel inditok. Mi volt al egnagyobb csínytevés amit eddigi életed során elkövettél?-kérdezte, s ez most tényleg nem bizonyult valami nehéznek.
-Huu..rengeteg csínytevésem volt. Őszintén szólva sokszor kergettem az őrületbe az apámat. Dehát a képességemmel nem is volt nehéz végrehajtani. Minden éven volt egy bál, amin csak férfiak vehettek részt, én sosem tudtam megérteni, hogy engem miért nem engednek be a bálterembe. Az egyik ilyen éjjel barátnőmmel, Kirá-val sikerült kiosonnunk, s lementünk a terem elé. Majd bekukucskáltunk. A férfiak önfeledten buliztak, s a nőket, akik körülöttük voltak szinte rabszolgaként ugráltatták. Nekem ez koránt sem tetszett, ezért minden férfi ruháját szexis női ruhákká változtattam. Az apám teljesen kiakadt.-felnevettem az emlék hatására, a többiek is velem együtt nevettek.
-Akkor mot én jövök.-fogtam meg az üveget és pörgettem. Alice
-Felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-Jasper előttt is volt párod, mikor még ember voltál?-kíváncsi voltam rá, hogy emberi élete során is volt-e szerelmes.
-Nem tudom.-felelte.-Nem emlékszem semmire az emberi életemből.
-Sajnálom.-mondtam neki őszintén.
-Ugyan már nem kell, hisz nem is lehetnék boldogabb, mint Jasperrel.-Alice következett a pörgetéssel, aki Emettet pörgette ki. Na és Em persze a merést választotta.
-Hmm...akkor lássunk egy kis balettet.-Alice
-Áhh könnyű menet.-azzal Emett felállt, s elkezdett piruetezni és egyébb ugrásokat és forgásokat hajtott végre. Én már a hasamat fogtam a nevetéstől, és a könnyem is kicsordult. Haláli látvány volt.
-Elég nem bírom tovább.-mondtam, ezzel megállítva Em-et. A többiek is hálásan néztek, mert ha lehetséges lett volna, akkor az ő hasuk is megfájdul a nevetéstől. Majd Jaspernek kellett szerelmet valalni mindannyiunknak. Ez is viccesre sikeredett, de mikor Alice-hez fordult én nagyon meghatódtam szavaitól.
-Alice! !
˝Nekünk találkozni kellett, így rendeltetett.
Mindenestől forgattad fel csendes életem...
Elvarázsol lényed, ragyogó két szemed.
Mosolyodtól majd elolvadok...
Őrült vágyam csak te olthatod.
Ha elhagysz meghalok, te vagy a létem,
a száguldó vér ereimben.
Bűvkörödben élek, s ha kell a pokol tüzében égek
ÉRTED!"
Végül Jasper is pörgetett, de az üveg Köztem és Ed között állapodott meg.
-Közös feladat! Választhattok, hogy egy olyan kérdére válaszoltok-e ami mindkettőket érint, vagy egy feladatot teljesítetek.-Emett ismertette nekünk az új szabályt, mire mi összedugtuk a fejünket, s feladat mellett döntöttünk, ha már játszunk.
-Merünk.-mondtuk egyszerre, mire Jasper sokat mondóan elkezdte vakargatni az állát.
-Te Emett van nekünk itthon tejszínhabunk?-kérdezte vigyorogva testvérét, mi pedig szántuk-bántuk, hogy ezt választottuk.
-Ohh...máris megnézem.-te szent ég mi lesz még itt, ha ezek ketten öszedolgoznak, abból nem sülhet ki jó.-Találtam.-jött vissza egy percen belül
-Remek! Akkor az lesz a feladat, hogy Eddy-nek le kell ennie a hasadról a habot.-hogy az a ménköves... szitkozódtam magamban. Ezt tuti nem fogom tudni teljesíteni. Na de akkor meg ott a büntetés....a francba. Végül csak hátradőltem, s felhúztam hasamról a felsőm. Aztán Alice volt az, aki ha jól láttam egy szivet fújt a hasamra. De a folytatás már koránt sem volt ilyen egyszerű, mert akárhányszor ajkai hozzáértek hasamhoz én hatalmasat ugrottam és sikítottam. Hát nem meg mondtam, hogy lehetetlen feladat? Nem tehetek róla, de mérhetetlenül csikis vagyok. A fiúk megelgelték szenvedésem, s a büntetés mellett döntöttek
-Twister lesz!-ugrott fel Alice a helyéről, és gondolom elment a kellékekért. Emett volt az aki pörgetett nekünk. Először nem volt nehéz a megfelelő színkörökre rakni kezünk, lábunk, de valahogy a tizedik pörgetés után testünk teljesen öszegabalyodott. A fiúk azonban még mindig nem tekintették befejezetnek a kínzásunkat.
-Bal láb a kékre Leila.-hangzott az utasítás Jaspertől. Lassan kezdtem el csúsztatni lábamat a kék körre, de mielőtt elérhettem volna összecsuklottunk. Én Ed mellkasán kötöttem ki, s a jól ismert kacagás újult erővel ért minket utól. Mikor sikerült lecsillapodnunk, úgy döntöttünk, hogy majd máskor folytajuk, tekintve a kései órára.
Jó éjt!-köszöntem el tőlük, majd elindultam lefeküdni. Bementem a gardróbba, hogy valamilyen pizsamát találjak magamnak. Csak hosszas keresés után sikerült találnom egy megfelelő darabot a rengeteg csipke-csoda mellett. Válaztáom egy rózsasin short és top párosítású pizsire esett. Végül gyorsan elmentem lefürdeni., s fogat mosni. Majd végül tisztán befeküdtem a pihe-puha ágyamba, s mély álomba merültem.
Sziasztok!
Tudom, hogy még nem lett meg a tíz komi, s ezért nagyon szomorú vagyok. Többször is gondoltam rá, hogy inkább nem folytatom. Ezért arra kérnék mindenkit, aki elovasta, hogy legalább annyit írjon, hogy teszik vagy nem tetszik. Én már ennek is nagyon örülnék.
Köszönöm! Puszy
Anita
2010. január 31., vasárnap
2010. január 29., péntek
X. fejezet-1.rész
Ahogy Alice keze lekerült a szememről, abban a pillanatban megdermedtem. Egy szoba kellős közepén álltam, ha sejtéseim helyesek, akkor a saját szobámban.
-Na mond már! Tetszik?-kérdezte Rosalie, hangja izgatottságról árulkodott. De engem még mindig lekötött a helyiség amiben éppen álltam. Csodálatosan szép volt. A szoba végében egy hatalmas baldachinos ágy helyezkedett el. Jobb oldalt volt két foltel és egy kisebb aztalka is, amin egy váza virág volt. A falon pedig polcok húzódtak, amin könyvek és Cd-k találhatók. Még egy fésülködő asztal ás egy tévéálvány is volt a szobában, rajta egy nagy tv-vel s egyébb más berendezéssel, amit nem is tudtam kezelni. Én még mindig szótlanul álttam, s fejemet ide-oda kapkodtam. A szinek, a berendezés, egyszóval minden annyira összhangban volt. Káprázatos! Nme is értem mivel érdemeltem ezt ki tőlük. De egyszerüen imádtam, annyira engem jellemzet.
-Tetszik neki! Szereti!-ugrándozott Alice tapsikolva, s arcán egy óriási mosoly terült el. Szerintem látta, hogy sorra megölelem és megpuszilom őket mert most épp ezt terveztem. Először is Alicet és Rosaliet öleltem át és adtam nekik egy puszit az arcukra, majd sorra a többieket is. Márcsak Ed volt hátra, de ő sem menekülhetett érzelem túltengésem elől, így őt is szorosan átöleltem. Ő készégesen ölelte át derekamat.
-Köszönöm! Ez valami gyönyörű.-mondtam, de valahogy még mindig Eden felejtettem karjaimat. Azonban Em dörmögő hangja arra késztette, hogy gyorsan eresszem el.
-Nade Leila.......így mindenki előtt?-kérdezte mind a 32 fogát kivillantva.
-Fogalmam sincs mire gondolsz, de van egy olyan érzésem, hogy jobb is ha nem tudom.-mosolyogtam rá.
-Hidd el, az mindenkinek jó, ha nem tudják Em perverz gondolatait.-azzal Edward beleboxolt a vállába.
-Úgy van öcsi.-tartotta ki öklét, amibe Edward bele ütött. Majd mindenki nevetni kezdett rajtuk.
-Elég legyen a humorizálásból, hisz a legjobbat még nem is látta.-Alice. Erre Rose cak hevesen bólogatott és két ajtó felé mutatott.
-Na akkor jobb, ha mi most lelépünk srácok. Remélem túléled azt ami odabent vár.-ekkor már tudtam, hogy valószínüleg ruhákról van szó. Hisz mi mástól húzná fel minden Cullen a nyúlcipőt, Alicen és Rosalien kívül?Majd elindultam az egyik ajtó felé.
-Ez lesz a fürdőszobád, de szerintem ez most annyira nem lényeges.-mondta Rose, s így inkább a másik ajtót vettem célba.
-TÁ-DÁ-M!-tartotta szét a karját Alice és körbeforgott a gardróbban. Ami teils-teli volt ruhákkal, cipőkkel és egyébb kiegszítőkkel.
-Hmm...-valahogy most többre nem futotta.
-Ennyi? Hmm...na ne már. Kérlek legalább anyit mondj, hogy tetszik e amit látsz.-Alice.
-Persze, már mért ne tetszene. Csak egy kicsit emészgettem ezt a hihetetlen mennyiséget.-szerintem több száz ruhát lehetett itt megtalálni.
-Hát..tudom még nem valami sok, de majd együtt feltöltjük. Az enyémbe körülbelül ennek a tízszerese van.-mondta Rose, amire nekem leesett az állam. Te atya ég, vajon mennyit járnak vásárolni?-kérdeztem magamtól, s reménykedtem benne, hogy én a legtöbbből kimaradok majd. Gondolataimat korgó hasam zavarta meg.
-Na gyere szóljunk Esmének, hogy adjon neked valami finomat.-fogta meg Alice a kezem, majd húzott lefelé. Lent mindenki elvolt foglalva a saját dolgával. Én folytattam az utam a konyhába, mivel a gyomrom élelem után kiáltott.
-Gyere ülj le és egyél.-mutattott egy székre Ed mellett Esme, majd elém rakott egy tányért, amin narancsos csirke volt.
-Nagyon finom.-mondtam neki két harapás közben, mielőtt Alicel magunkra hagytak. Majd próbáltam beszélgetésbe fonódni Ed-del.
-Milyen volt az első nap a suliban?-kérdeztem.
-Nem volt olyan rossz, de a folytonos bámulás elég kiakasztó.-Ed.
-Csodálod? Hisz mind olyan tökéletesek vagytok. Ez felkelti az emberek érdeklődését.-igen, hisz bármelyik lány elalélna akár csak egy mosolyától is.
-Én viszont úgy gondolom, hogy te sokkal jobban felfogod kelteni az érdeklődésüket.-erre mindketten felnevettünk, végül evés után csatlakoztunk a többiekhez.
Valami filmet néztek, ami nekem nem igazán nyerete el a tetszésem, s szerintem a többiekét sem, így inkább kikapcsolták azt.
-Mit szólnátok ha játszanánk valami érdekeset?-kérdezte Emett, de szerintem ez a játék koránt sem lesz egyszerű.
Sajnos most csak ennyi telt tőlem, de azért rem nem lett olyan szörnyű.
Most 10 hsz-t kérnék a folytatáshoz!!
puszy mindenkinek!
Anita
-Na mond már! Tetszik?-kérdezte Rosalie, hangja izgatottságról árulkodott. De engem még mindig lekötött a helyiség amiben éppen álltam. Csodálatosan szép volt. A szoba végében egy hatalmas baldachinos ágy helyezkedett el. Jobb oldalt volt két foltel és egy kisebb aztalka is, amin egy váza virág volt. A falon pedig polcok húzódtak, amin könyvek és Cd-k találhatók. Még egy fésülködő asztal ás egy tévéálvány is volt a szobában, rajta egy nagy tv-vel s egyébb más berendezéssel, amit nem is tudtam kezelni. Én még mindig szótlanul álttam, s fejemet ide-oda kapkodtam. A szinek, a berendezés, egyszóval minden annyira összhangban volt. Káprázatos! Nme is értem mivel érdemeltem ezt ki tőlük. De egyszerüen imádtam, annyira engem jellemzet.
-Tetszik neki! Szereti!-ugrándozott Alice tapsikolva, s arcán egy óriási mosoly terült el. Szerintem látta, hogy sorra megölelem és megpuszilom őket mert most épp ezt terveztem. Először is Alicet és Rosaliet öleltem át és adtam nekik egy puszit az arcukra, majd sorra a többieket is. Márcsak Ed volt hátra, de ő sem menekülhetett érzelem túltengésem elől, így őt is szorosan átöleltem. Ő készégesen ölelte át derekamat.
-Köszönöm! Ez valami gyönyörű.-mondtam, de valahogy még mindig Eden felejtettem karjaimat. Azonban Em dörmögő hangja arra késztette, hogy gyorsan eresszem el.
-Nade Leila.......így mindenki előtt?-kérdezte mind a 32 fogát kivillantva.
-Fogalmam sincs mire gondolsz, de van egy olyan érzésem, hogy jobb is ha nem tudom.-mosolyogtam rá.
-Hidd el, az mindenkinek jó, ha nem tudják Em perverz gondolatait.-azzal Edward beleboxolt a vállába.
-Úgy van öcsi.-tartotta ki öklét, amibe Edward bele ütött. Majd mindenki nevetni kezdett rajtuk.
-Elég legyen a humorizálásból, hisz a legjobbat még nem is látta.-Alice. Erre Rose cak hevesen bólogatott és két ajtó felé mutatott.
-Na akkor jobb, ha mi most lelépünk srácok. Remélem túléled azt ami odabent vár.-ekkor már tudtam, hogy valószínüleg ruhákról van szó. Hisz mi mástól húzná fel minden Cullen a nyúlcipőt, Alicen és Rosalien kívül?Majd elindultam az egyik ajtó felé.
-Ez lesz a fürdőszobád, de szerintem ez most annyira nem lényeges.-mondta Rose, s így inkább a másik ajtót vettem célba.
-TÁ-DÁ-M!-tartotta szét a karját Alice és körbeforgott a gardróbban. Ami teils-teli volt ruhákkal, cipőkkel és egyébb kiegszítőkkel.
-Hmm...-valahogy most többre nem futotta.
-Ennyi? Hmm...na ne már. Kérlek legalább anyit mondj, hogy tetszik e amit látsz.-Alice.
-Persze, már mért ne tetszene. Csak egy kicsit emészgettem ezt a hihetetlen mennyiséget.-szerintem több száz ruhát lehetett itt megtalálni.
-Hát..tudom még nem valami sok, de majd együtt feltöltjük. Az enyémbe körülbelül ennek a tízszerese van.-mondta Rose, amire nekem leesett az állam. Te atya ég, vajon mennyit járnak vásárolni?-kérdeztem magamtól, s reménykedtem benne, hogy én a legtöbbből kimaradok majd. Gondolataimat korgó hasam zavarta meg.
-Na gyere szóljunk Esmének, hogy adjon neked valami finomat.-fogta meg Alice a kezem, majd húzott lefelé. Lent mindenki elvolt foglalva a saját dolgával. Én folytattam az utam a konyhába, mivel a gyomrom élelem után kiáltott.
-Gyere ülj le és egyél.-mutattott egy székre Ed mellett Esme, majd elém rakott egy tányért, amin narancsos csirke volt.
-Nagyon finom.-mondtam neki két harapás közben, mielőtt Alicel magunkra hagytak. Majd próbáltam beszélgetésbe fonódni Ed-del.
-Milyen volt az első nap a suliban?-kérdeztem.
-Nem volt olyan rossz, de a folytonos bámulás elég kiakasztó.-Ed.
-Csodálod? Hisz mind olyan tökéletesek vagytok. Ez felkelti az emberek érdeklődését.-igen, hisz bármelyik lány elalélna akár csak egy mosolyától is.
-Én viszont úgy gondolom, hogy te sokkal jobban felfogod kelteni az érdeklődésüket.-erre mindketten felnevettünk, végül evés után csatlakoztunk a többiekhez.
Valami filmet néztek, ami nekem nem igazán nyerete el a tetszésem, s szerintem a többiekét sem, így inkább kikapcsolták azt.
-Mit szólnátok ha játszanánk valami érdekeset?-kérdezte Emett, de szerintem ez a játék koránt sem lesz egyszerű.
Sajnos most csak ennyi telt tőlem, de azért rem nem lett olyan szörnyű.
Most 10 hsz-t kérnék a folytatáshoz!!
puszy mindenkinek!
Anita
2010. január 24., vasárnap
IX. fejezet-Ennek már sosem lesz vége?
Miután Alice is magamra hagyott, nemsokkal később valaki kopogtatott az ajtómon.
-Szabad.-motyogtam az ajtó felé, amin Rosalie dukta be a fejét.
-Ugye nem zavarlak? Nem vagy túl álmos?-kérdezte.
-Nem zavarsz, csak egy kicsit elfáradtam a mai nap, úgyhogy gyere nyugodtan-válaszoltam mosolyogva, mire ő beljebb lépett és leült az ágyam szélére.
-Szeretnék beszélni veled egy kicsit, úgy hogy a többiek ne halljanak minket.-mondta nekem, amire én felnevettem.
-Hát ez akkor elég nehéz lesz, tekintve, hogy a házban mindenkinek tökéletes hallása van.-kuncogtam továbbra is, furcsa mennyire jól éreztem magam Rosi-val is. Ebben a két napban folyton csak mosolyogtam.
-Ahh...emiatt nem kell aggódnod, mivel rajtam kívül mindenki elment vadászni. Így van pár óránk.-egyre kíváncsibb lettem,- vajon miről akar velem beszélni?-gondoltam magamban.
-És miről szeretnél csacsogni?-áhh..nyögje már ki végre.
-Igazság szerint Ed-ről lenne szó.-Rosalie
-Mi van vele?-kérdeztem vissza.
-Hát csak szeretném megkérdezni, hogy mi a véleményed róla? Tudod pletykálkodjunk egy kicsit. Hisz nekünk kötelességünk kibeszélni a fiúkat egymás közt.-érdekes teória, dehát miért ne, így lehet hogy jobban megértem majd őt, mert Rose már kiskora óta ismeri.
-Én nem is tudom mit mondjak-vajon mit kellene mondanom?-gondolkoztam.
-Nem kell aggódnod, köztünk marad minden egyes szó.-jól esett, hogy nyugtatni próbál, így elkezdtem beszélni.
-Rendben......őszintén szólva nehéz rajta kiigazodni. Néha hihetetlenül passzívnak tűnik, és barátságtalannak. De aztán mintha 180*-os fordulatot venne, s egyszerre lesz kedves és udvarias. Nem értem őt.-vallottam be.-Elárulnád miért kérdezed?-tudakoltam tőle.
-Tudod.....nagyon jól néztetek ki együtt, mikor a medencénél voltunk. Biztos szép pár lenne belőletek.-lelkesedett be Roalie.
-Azért ne rohanjunk ennyire előre. Hiszen még alig ismerjük egymást. És egyébként is lehet, hogy nem is kedvel engem.-az igaz, hogy kedvelem őt, meg minden....csak ez nekem egy kicsit túl gyors. Nem szeretnék rögtön a mély vízbe ugrani, még magam sem tudom mit akarok igazán.
-Oké-oké. Igérem nem nyagatlak tovább. De egy valamiben biztos lehetsz, hogy ő is kedvel téged. Hidd el ismerem őt. Mikor ottt vagy a közelében, mintha jobb kedve lenne. Tudod ő teljesen olyan mint az apja, nehezen mutatja ki az érzéseit, mert attól fél, hogy nem elég jó hozzá. S ehez még az anyától örökölt makacsság is párosul. De ezektől függetlenül tényleg rendes srác.-ahogy mesélt nekem róla, szeretet áradt a hangjából, mintha a második anyja lenne.
-Köszönöm, de mostmár tényleg álmos vagyok, ha nem bánod.-mondtam neki.
-Oh hát persze. Jó éjt Leila!-köszönt el.
-Neked is jó éjszakát Roalie!-majd miután kiment lassan el is nyomott az álom.
3-4 órával később.........
-Valaki kapcsolja már le a villanyt.-morogtam a párnámba, majd miután az erős fény továbbra sem tünt el kikukucskáltam.
-Apa?-döbbentem meg hirtelen. Vajon mit akarhat?-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem tőle, jobban mondva az arcképétől a falon.
-Leila! Haza kell jönnöd! Nem engedhetem, hogy itt maradj és leleplezz minket.-mondta nekem.
-Nem fogom elmondani az embereknek, hogy mi vagyok, csak az arra érdemesnek. Emiatt nem kell aggódnod.-mondtam, de neki egyre vörösebb lett a feje.
- Lányom egy csapat vámpírral akrasz együtt élni, s arra kérsz, hogy ne aggódjak érted? Fantasyland leendő uralkodója vagy nem gondolhatsz csak magadra.-dühe engem is mérgessé tett.
-Neked amúgy is fontosabb minden más, mint az én boldogságom.-fintorogtam mondandóm közben
-Nem fogok veled vitatkozni. Azért jöttem, hogy hazavigyelek. De ha úgy döntesz, hogy itt maradsz, akkor elkell vennem a varázserőd.-teljesen higgadt arccal ejtette ki a szavakat. Mint aki tökéletesen biztos benne, hogy nem adnám fel az erőm.
-Könyörgöm ne tedd ezt velem.-fogtam könyörgőre a hangom. Hisz varázslat nélkül a cipőmet sem tudom megkötni.
-Nem teszek veled semmit, csak gyere velem haza, igérem megfelelő férjet találok neked.
-Nem-nem megyek bele egy elrendezett házasságba. Nem akarok egész életemben magányos lenni, mint te.-sosem szerettem, ha irányítani próbálta az életem.
-Ha ezt akarod rendben.-válaszolta, miközben engem kék fény ölelt körül. Éreztem, hogy most szívja el az erőmet, s hogy egyre halványabban látom őt. Majd a fény ami teljesen kifogyott a testemből, kisliszolt a küszöb alatt. Én kipattantam az ágyamból, majd utána vetettem magam. Egészen a bejárat ajtóig futottam utána, nem kis zajt csapva. Miután az ajtóhoz értem összecsuklott a lábam. Most mihez fogok kezdeni? Soha többet nem láthatom majd őket? Nem fogok tudni hazamenni varázaserő nélkül. Attól, hogy most még nem akartam, az nem azt jelentette, hogy soha többé.- Ahogy ezen gondolkoztam megindultak a könnyeim. Hát ennek már sosem lesz vége?-kérdeztem magamtól.
-Mi a baj Leila?-jött oda mellém Rose, majd a többiek is körülöttem termettek.
-Az apám itt járt. Nem hallottatok minket?-kérdeztem, miközben letöröltem a könnyeimet.
-Nem egy szót sem. De elmondod, hogy mi történt?-Edward.
-Még mindig nem hallod a gondolataimat?-Leila
-Nem hallok semmit. Miért?-Edward
-Az apám elvette az erőmet.-mondtam nekik, de annak igazán örülök, hogy még mindig nem lát bele a fejembe.
-Ohh...nagyon sajnáljuk, és ez mit is jelent akkor?-kérdezte Carlisle.
-Röviden csak annyit, hogy se varázsolni, se harcolni nem tudok innenől kezdve. Sőt ha akarnék se tudnék most már hazamenni.-még most sem akartam elhinni, hogy ezt tette velem a saját apám. Nem értem őt, mért fáj neki, ha boldog vagyok? -Most inkább felmennék aludni.-tettem még hozzá.
-Persze, biztos nagyon fáradt lehetsz már.-mondta Esme, amire én csak bólogattam, mert már több erőm nem igazán volt. Majd elkezdtem felvonszolni magam a lépcsősoron.
Az éjszaka álmatlanul telt. Mikor ránéztem az órára az már fél 9-et mutatott, ezért leszaladtam a lépcsőn. Hisz nekem nem iskolába kellene már lennem?-kérdeztem magamtól.
Ahogy leértem a nappaliba, márcsak Esme, Bella és Edward voltak itthon.
-Szép jó reggelt Leila!-üdvözöltek.
-Nektek is, de miért nem keltettetek fel? Nem az iskolában lenne már a helyem?-zavargó gondolataim sehogy sem akartak rendeződni. Csak egyet szerettem volna, nyugalmas, boldog napokat.
-Tudod, még elkell intéznünk pár dolgot, ahoz, hogy suliba küldhessünk. Például tanulnod kell, hisz az elég furcsán venné ki magát, ha semmit nem tudnál Amerikáról töri órán.-Edward. Ez jogos volt, bár nem teljesen helyes a feltevésük, hisz rengeteg könyvet olvastam az amerikai történelemről, irodalomról, így azokkal legalább nem lesz gondom. Na de az a matek....hát az már otthon is kikészített.-
-A történelmeteket és az irodalmat már egész ügyesen kitanultam. Az angolt pedig...hát természetből adódóan beszélem. Na a matekkal tényleg gondom volt, így abban valóban elkell még egy kis segítég.
-Aham...látom készültél mielőtt ide jöttél. Én foglak biológiára tanítani. Edward pedig a matek rejtelmeibe avat majd be. Hidd el nagyon jó tanár. Könnyen megérted majd az anyagot.-Bella.
Később megreggeliztem, majd elkezdtünk tanulni. Mindketten nagyon jó tanárok voltak. Türelmesek, s segítőkészek voltak. Hihetetlen könnyen megértettem még a matekot is. Két óra körül Alice repült be közénk, hihetetlenül izgatottan.
-Ugye még nem látta?-kérdezte Bellatól.
-A közelében sem járt.-nyugtatta meg Bella. Arra magamtól is rájöttem, hogy rólam van szó, de vajon mit tervez már megint Alice?
-Akkor menjünk már.-sürgetett mindenkit, mivel ekkora már a család többi tagja is megérkezett. Elindultunk fel a lépcsőkön, ami elég veszélyesnek bizonyult számomra, mivel barátnőm végig szemeimre szorította kezét. Már egy jó ideje mentünk felfelé, aztán egy egyenes szakasz után, kinyilt egy ajtó, s mi beléptünk rajta.
-Most már kinyithatod a szemed......
Hát ez lenne az új feji! A 8 hsz továbbra is ér.
Lenne még egy kérésem hozzátok. Mint megannyian előttem én is arra kérnélek titeket, hogy kézítsetek nekem egy fejlécet. Aki készít nekem, az biztos lehet benne, hoyg kiteszem majd, mert az elkészült műveket váltakozva fogom feltenni. Léccy segítsetek! Pusz Anita
ancsa012@citromail.hu -kérlek titeket ide küldjétek majd el. Még1x köszönöm!
-Szabad.-motyogtam az ajtó felé, amin Rosalie dukta be a fejét.
-Ugye nem zavarlak? Nem vagy túl álmos?-kérdezte.
-Nem zavarsz, csak egy kicsit elfáradtam a mai nap, úgyhogy gyere nyugodtan-válaszoltam mosolyogva, mire ő beljebb lépett és leült az ágyam szélére.
-Szeretnék beszélni veled egy kicsit, úgy hogy a többiek ne halljanak minket.-mondta nekem, amire én felnevettem.
-Hát ez akkor elég nehéz lesz, tekintve, hogy a házban mindenkinek tökéletes hallása van.-kuncogtam továbbra is, furcsa mennyire jól éreztem magam Rosi-val is. Ebben a két napban folyton csak mosolyogtam.
-Ahh...emiatt nem kell aggódnod, mivel rajtam kívül mindenki elment vadászni. Így van pár óránk.-egyre kíváncsibb lettem,- vajon miről akar velem beszélni?-gondoltam magamban.
-És miről szeretnél csacsogni?-áhh..nyögje már ki végre.
-Igazság szerint Ed-ről lenne szó.-Rosalie
-Mi van vele?-kérdeztem vissza.
-Hát csak szeretném megkérdezni, hogy mi a véleményed róla? Tudod pletykálkodjunk egy kicsit. Hisz nekünk kötelességünk kibeszélni a fiúkat egymás közt.-érdekes teória, dehát miért ne, így lehet hogy jobban megértem majd őt, mert Rose már kiskora óta ismeri.
-Én nem is tudom mit mondjak-vajon mit kellene mondanom?-gondolkoztam.
-Nem kell aggódnod, köztünk marad minden egyes szó.-jól esett, hogy nyugtatni próbál, így elkezdtem beszélni.
-Rendben......őszintén szólva nehéz rajta kiigazodni. Néha hihetetlenül passzívnak tűnik, és barátságtalannak. De aztán mintha 180*-os fordulatot venne, s egyszerre lesz kedves és udvarias. Nem értem őt.-vallottam be.-Elárulnád miért kérdezed?-tudakoltam tőle.
-Tudod.....nagyon jól néztetek ki együtt, mikor a medencénél voltunk. Biztos szép pár lenne belőletek.-lelkesedett be Roalie.
-Azért ne rohanjunk ennyire előre. Hiszen még alig ismerjük egymást. És egyébként is lehet, hogy nem is kedvel engem.-az igaz, hogy kedvelem őt, meg minden....csak ez nekem egy kicsit túl gyors. Nem szeretnék rögtön a mély vízbe ugrani, még magam sem tudom mit akarok igazán.
-Oké-oké. Igérem nem nyagatlak tovább. De egy valamiben biztos lehetsz, hogy ő is kedvel téged. Hidd el ismerem őt. Mikor ottt vagy a közelében, mintha jobb kedve lenne. Tudod ő teljesen olyan mint az apja, nehezen mutatja ki az érzéseit, mert attól fél, hogy nem elég jó hozzá. S ehez még az anyától örökölt makacsság is párosul. De ezektől függetlenül tényleg rendes srác.-ahogy mesélt nekem róla, szeretet áradt a hangjából, mintha a második anyja lenne.
-Köszönöm, de mostmár tényleg álmos vagyok, ha nem bánod.-mondtam neki.
-Oh hát persze. Jó éjt Leila!-köszönt el.
-Neked is jó éjszakát Roalie!-majd miután kiment lassan el is nyomott az álom.
3-4 órával később.........
-Valaki kapcsolja már le a villanyt.-morogtam a párnámba, majd miután az erős fény továbbra sem tünt el kikukucskáltam.
-Apa?-döbbentem meg hirtelen. Vajon mit akarhat?-Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem tőle, jobban mondva az arcképétől a falon.
-Leila! Haza kell jönnöd! Nem engedhetem, hogy itt maradj és leleplezz minket.-mondta nekem.
-Nem fogom elmondani az embereknek, hogy mi vagyok, csak az arra érdemesnek. Emiatt nem kell aggódnod.-mondtam, de neki egyre vörösebb lett a feje.
- Lányom egy csapat vámpírral akrasz együtt élni, s arra kérsz, hogy ne aggódjak érted? Fantasyland leendő uralkodója vagy nem gondolhatsz csak magadra.-dühe engem is mérgessé tett.
-Neked amúgy is fontosabb minden más, mint az én boldogságom.-fintorogtam mondandóm közben
-Nem fogok veled vitatkozni. Azért jöttem, hogy hazavigyelek. De ha úgy döntesz, hogy itt maradsz, akkor elkell vennem a varázserőd.-teljesen higgadt arccal ejtette ki a szavakat. Mint aki tökéletesen biztos benne, hogy nem adnám fel az erőm.
-Könyörgöm ne tedd ezt velem.-fogtam könyörgőre a hangom. Hisz varázslat nélkül a cipőmet sem tudom megkötni.
-Nem teszek veled semmit, csak gyere velem haza, igérem megfelelő férjet találok neked.
-Nem-nem megyek bele egy elrendezett házasságba. Nem akarok egész életemben magányos lenni, mint te.-sosem szerettem, ha irányítani próbálta az életem.
-Ha ezt akarod rendben.-válaszolta, miközben engem kék fény ölelt körül. Éreztem, hogy most szívja el az erőmet, s hogy egyre halványabban látom őt. Majd a fény ami teljesen kifogyott a testemből, kisliszolt a küszöb alatt. Én kipattantam az ágyamból, majd utána vetettem magam. Egészen a bejárat ajtóig futottam utána, nem kis zajt csapva. Miután az ajtóhoz értem összecsuklott a lábam. Most mihez fogok kezdeni? Soha többet nem láthatom majd őket? Nem fogok tudni hazamenni varázaserő nélkül. Attól, hogy most még nem akartam, az nem azt jelentette, hogy soha többé.- Ahogy ezen gondolkoztam megindultak a könnyeim. Hát ennek már sosem lesz vége?-kérdeztem magamtól.
-Mi a baj Leila?-jött oda mellém Rose, majd a többiek is körülöttem termettek.
-Az apám itt járt. Nem hallottatok minket?-kérdeztem, miközben letöröltem a könnyeimet.
-Nem egy szót sem. De elmondod, hogy mi történt?-Edward.
-Még mindig nem hallod a gondolataimat?-Leila
-Nem hallok semmit. Miért?-Edward
-Az apám elvette az erőmet.-mondtam nekik, de annak igazán örülök, hogy még mindig nem lát bele a fejembe.
-Ohh...nagyon sajnáljuk, és ez mit is jelent akkor?-kérdezte Carlisle.
-Röviden csak annyit, hogy se varázsolni, se harcolni nem tudok innenől kezdve. Sőt ha akarnék se tudnék most már hazamenni.-még most sem akartam elhinni, hogy ezt tette velem a saját apám. Nem értem őt, mért fáj neki, ha boldog vagyok? -Most inkább felmennék aludni.-tettem még hozzá.
-Persze, biztos nagyon fáradt lehetsz már.-mondta Esme, amire én csak bólogattam, mert már több erőm nem igazán volt. Majd elkezdtem felvonszolni magam a lépcsősoron.
Az éjszaka álmatlanul telt. Mikor ránéztem az órára az már fél 9-et mutatott, ezért leszaladtam a lépcsőn. Hisz nekem nem iskolába kellene már lennem?-kérdeztem magamtól.
Ahogy leértem a nappaliba, márcsak Esme, Bella és Edward voltak itthon.
-Szép jó reggelt Leila!-üdvözöltek.
-Nektek is, de miért nem keltettetek fel? Nem az iskolában lenne már a helyem?-zavargó gondolataim sehogy sem akartak rendeződni. Csak egyet szerettem volna, nyugalmas, boldog napokat.
-Tudod, még elkell intéznünk pár dolgot, ahoz, hogy suliba küldhessünk. Például tanulnod kell, hisz az elég furcsán venné ki magát, ha semmit nem tudnál Amerikáról töri órán.-Edward. Ez jogos volt, bár nem teljesen helyes a feltevésük, hisz rengeteg könyvet olvastam az amerikai történelemről, irodalomról, így azokkal legalább nem lesz gondom. Na de az a matek....hát az már otthon is kikészített.-
-A történelmeteket és az irodalmat már egész ügyesen kitanultam. Az angolt pedig...hát természetből adódóan beszélem. Na a matekkal tényleg gondom volt, így abban valóban elkell még egy kis segítég.
-Aham...látom készültél mielőtt ide jöttél. Én foglak biológiára tanítani. Edward pedig a matek rejtelmeibe avat majd be. Hidd el nagyon jó tanár. Könnyen megérted majd az anyagot.-Bella.
Később megreggeliztem, majd elkezdtünk tanulni. Mindketten nagyon jó tanárok voltak. Türelmesek, s segítőkészek voltak. Hihetetlen könnyen megértettem még a matekot is. Két óra körül Alice repült be közénk, hihetetlenül izgatottan.
-Ugye még nem látta?-kérdezte Bellatól.
-A közelében sem járt.-nyugtatta meg Bella. Arra magamtól is rájöttem, hogy rólam van szó, de vajon mit tervez már megint Alice?
-Akkor menjünk már.-sürgetett mindenkit, mivel ekkora már a család többi tagja is megérkezett. Elindultunk fel a lépcsőkön, ami elég veszélyesnek bizonyult számomra, mivel barátnőm végig szemeimre szorította kezét. Már egy jó ideje mentünk felfelé, aztán egy egyenes szakasz után, kinyilt egy ajtó, s mi beléptünk rajta.
-Most már kinyithatod a szemed......
Hát ez lenne az új feji! A 8 hsz továbbra is ér.
Lenne még egy kérésem hozzátok. Mint megannyian előttem én is arra kérnélek titeket, hogy kézítsetek nekem egy fejlécet. Aki készít nekem, az biztos lehet benne, hoyg kiteszem majd, mert az elkészült műveket váltakozva fogom feltenni. Léccy segítsetek! Pusz Anita
ancsa012@citromail.hu -kérlek titeket ide küldjétek majd el. Még1x köszönöm!
2010. január 16., szombat
VIII. fejezet-Egy eseménnyel teli nap
A haza tartó úton folyton csak gondolkoztam, néha teljesen elbambultam.A lányok jót röhögtek rajtam, mikor felriadva megkérdeztem miről is volt szó pontosan.
-Olyan figyelmetlen vagy néha...éppen azt ecseteltem , hogy mikor hazaérünk a család gyűlést szeretne tartani.-mondta barátnőm még mindig nevetve.
-És miért is ha szabad megtudnom?-kérdeztem rá egyből, már attól féltem valami probléma merült fel.
-Ne mondj neki semmit, majd ha hazaértünk úgyis minden kiderűl. Legyen számára meglepetés.-vágott közbe Rosalie gyorsan, erre Alice is gyorsan elharapta a kikívánkozó szavakat és próbálta elterelni a témát. Az út további részében Rosalie elmondta, hogyan lett vámpír, és hogyan talált rá Emettre.
-A boldog happy end.-jelentettem ki, amire Rosalie csak egy fintort vágott.
-Igen...megvan a boldogságom fele, de a másik felét soha, de soha nem kaphatom meg.-mondta és elkezdett kifelé bámulni az ablakon. Éreztem, hogyha nem lenne vámpír akkor már kicsordultak volna a könnyei. A továbbiakban inkább nem beszéltünk egymással.
-Megérkeztünk-szólalt meg hírtelen Alice és már ugrott is ki az autoból, hogy Jasper karjaiba ugorhasson, majd szenvedélyes csókban forrtak össze. Rose is megcsókolta Emettet, én pedig mindenkinek integettem.
-Segítenétek kipakolni?-kérdezte Alice a fiúktól, de megsem várva válaszukat már mondta is mit hova vigyenek.
-Ezt hogy élted túl...ennyi ruhát általában két alkalommal szokott elhozni, de mi annál is kikészülönk, ha minket is magával rángat.-jelentett ki Em.
-Áhh...nem is volt olyan vészes......legalábbis az elején.-fejeztem be mondandóm, mikor Carlisle jelent meg mellettünk.
-Sziasztok! örülök, hogy hazaértetek. Ha végeztetek mindennel, akkor kérlek titeket gyertek a konyhába, szeretnék pár dolgot megbeszélni mindenkivel.
-Egy perc és ott leszünk.-mondta Alice, majd miután minden a helyére került behúzott a konyhába. Ott egy nagy asztal volt, körülötte székek voltak, mikor már mindenki talált magának egy üres helyet Carlisle megnyitotta az ülést.
-Úgy gondolom meg kell beszélnünk pár dolgot Leila-val kapcsolatban. Először is az érdekelne, hogy szeretnél-e velünk élni, míg itt vagy?.-hadarta el egy szuszra a családfő.
-Én szívesen maradnék veletek, persze csak akkor ha ez nektek nem jelent gondot.-kicsit féltem a válaszuktól és szerintem ezt Jásper megis érezte, mert rám mosolygott biztatás képpen, Alice pedig odajött mellém és megölelt.
-Én nagyon örülnék, ha maradnál, én már a szívembe zártalak-annyira meghatottak szavai és azt hiszem én is megszerettem őt, hiszen őt nem lehet nem szeretni.
-Én is szeretlek Alice, és köszönöm nektek.-mosolyogtam az egész családra, mindenki jól fogadta, bár Ed kicsit elfordította a fejét, ezt nem igazán értettem.
-Legalább Alice nem engem fog zaklatni a vásárlással és több időm lesz fontosabb dolgokra.-kuncogott Bella s közben jelentőség teljesen Edward-ra pillantott.
-Ohh...bocsi Bella, de legközelebb neked is jönnöd kell, muszáj pár új ruhát venni neked is, nem engedhetem, hogy kétszer vedd fel ugyan azt.-Alice.
-De..nekem semmi szükéségem új ruhákra.-puffogott Bella.
-Lányok! Azt hiszem ezt nem most kéne megbeszélni.-szólt rájuk Esme a fejét ingatva.
-Akkor essünk túl a többi dolgon. Azt mondtad iskolába szeretnél járni, de ezekhez megkell tennünk pár intézkezést. Például szükséged lesz néhány irattra, és valami sztorit is kikellene találnunk.-nekem eddig ez eszembe sem jutott, de úgy látszik Carlisle már mindent kigondolt.
-A papírokat majd én elintézem.-mondta nekem Bella, de úgy láttam ez Edward-nak nem igazán tetszett.
-Rendben, ezzel egy dolog kipipálva.-Rosalie.
Egy picit töprengtünk, hogy mi lenne a legmegfelelőbb fedősztori. Na és kinek jutott az eszébe valami ....Emettnek.
-Nem értem miért kell ezt túl bonyolítani, egyszerűen mondjuk azt mindenkinek, hogy távoli rokon és itt szeretné Amerikában befejezni tanulmányait. Kétlem, hogy valami gondja lenne ezzel bárkinek is.-na igen, mi itt törjük a fejünket a legjobb ötleten, Em pedig csak úgy kinyögi a kézenfekvőt.
-Végeztünk? Mehetek végre?-kérdezte Ed és nekem feltünt, hogy szinte rám sem néz.
-Igazság szerint szerettem volna egy szívességet kérni tőled. Én megigértem Leilanak, hogy körbevezetem a házban, de valami fontos dolgot kell elintéznem. A többiek sem érnek rá, így téged kell megkérjelek.-látszott, hogy nem nagyon örül neki, fogalmam sincs mi lehet az oka.
-Rendben, de jösz nekem egyel.-mondta neki, de végre már mosolygott, vagy csak beletörődött, hogy Alice-el nem érdemes vitatkozni?
Innentől kezdve mindenki úgy beszélt mellettem, hogy ne értsek semmit. Valamit nagyon el akrnak titkolni, de most már valahogy nem foglalkoztatok. Ed-del elindultunk, hogy feltérképezhessük a terepet. Az első emeleten kezdtük, mivel a földszinten már mindenhol jártam.
-Jelenleg ez Alice és Jasper szobája.-nyitott be az egyik helységbe. -Ez pedig Rosalieé és Emetté.-nyitotta ki a szemben lévő ajtót is.-gyorsan bekukkantottam a szobákba, de bemenni nem akartam. A két szoba inkább a lányokat jellemezte, gicses, mégis káprázatosan szép volt. Ezen a szinten volt még Carlisle dolgozó szobája is. Itt egy kicsit tovább időztünk, mivel Ed elmesélte nekem az élettörténetét, csodás festményekkel illusztrálva. Jó tudni, hogyan indult ez az egész történet...hogyan alakult meg ez a család. Már a második emelettel is végeztünk, ahol Belláék és Esmeék szobája volt, s indultam volna tovább a harmadikra. De Ed hirtelen megállított.
-Á-Á...oda nem szabad. Mondhatni, az most tiltott rész számunkra.-na ez kezd egy kicsit furcsa lenni, először titkolóznak, most meg nem mehetek fel, mivel egyszer úgyis megtudom így nem agyaltam rajta. Az viszont csalódással töltött el, hogy az ő szobáját nem láthatom. Szerettem volna kicsit jobban megismerni.
-Akkor most merre?-kérdeztem tőle. Valahogy még nem akartam megválni tőle, egész jól szórakoztam. Ebben a másfél órában folyton csak mosolyogtam. Néha ő is rám mosolygott, bár próbált távolságtartó maradni.
-Ha gondolod megmutathatom a kedvenc helyem a házban. A legtöbb időmet ott töltöm.-én beleegyezően bólintottam és elindultunk lefelé. Kimentünk a garázsba s én nem értettem miért hoz az autókhoz, talán messzebb helyre kell mennünk?-Ez még nem az a hely, az ott van.-mutatott egy ajtóra, én pedig csak bólintottam, hogy indulhatunk.
-Elmeséled miért szeretsz itt lenni? Én nem látok semmi érdekeset. Mármint éncsak rengeteg vizet látok.-intettem a vízzel teli medencére.
-Tudod engem megnyugtat, ha úszhatok, még Emett tanított meg mikor gyerek voltam.
-Hát én....nem igazán szeretem a vizet, és ez még enyhe kifejezés, igazság szerint rettegek tőle.-vallottam be az igazat.
-Ha szeretnéd egyszer megtaníthatlak, persze csak ha nem fogsz félni.-olyan jó volt vele lenni, de akkor sem értettem miért viselkedik egyszer ilyen kedvesen, máskor meg flegmán.
-Talán majd egyszer, de addig is szeretnék egy kicsit egyedül maradni, ha nem nagy gond. Sok mindent kell átgondolnom.-annyi minden megváltozott két nap alatt, hogy muszáj voltam átgondolni hogyan tovább.Ez pedig tuti nem ment volna, míg valaki a közelemben van.
-Természetesen magadra hagylak ha szeretnéd, ha valami kell, csak sikíts egyet és én jövök.-ezzel kiszaladt az ajtón olyan gyorsasággal, hogy szinte nem is láttam. Én mg elmotyogtam egy köszönömöt, de nem hiszem hogy hallotta. Már vagy egy fél órája ülhettem itt a lábamat a vízbe lógatva, bár az tuti, hogy nem mártóztam volna meg benne. Ennek legfőbb oka, hogy nem tudok úszni, és mikor egyszer megpróbáltam majdnem megfulladtam. Biztosan ezért rettegek tőle. Az édesapámra és Kirára gondoltam, arra, hoyg mennyira hiányoznak már most is. De ez nem azt jelenti, hogy vissza szeretnék menni. Jól érzem itt magam a Cullenékkel s reménykedem benne, hogy a szerelem is megtalál majd. Még Ed is az eszembe jutott és ami kis huza-vona játékunk. A hangulatváltozásai néha az őrületbe kergetnek, viszont nagyon kedves srác. Hirtelen arra lettem figyelme, hogy a talaj eltünt a fenekem alól és valakinek a karjaiban vagyok.
-Ha úszni zeretnél, akkor nemcsak a lábadat kell belelógatni!-mondta nekem Emett és már dobot is mielőtt tiltakozhattam volna. Mielőtt a vízbe értem még egy sikoly hagyta el a számat, ami nem volt jó ötlet, mivel így rengeteg víz gyülemlet hírtelen a számba. Kapálózni kezdtem, de Emett nem jött a segítségemre, csak öblös nevetését hallottam, miközben én fuldokoltam. És akkor meghallottam egy kedves hangot, ami most idegesen kiabált Emettel, s már ugrott is bele a vízbe.
Ed szemszöge:
Hát nem valami jól haladok a távoltartásban, annyira jó volt vele. A mosolya engem is mosolygásra kéztetett, mégha próbáltam távolságtartó maradni akkor is. Megkért, hogy hagyam magára, már elég régóta ott van, de ez nem gond, mivel Alice még nem készült el teljesen a szobájával. Így amúgy sem jöhetett volna ide addig. A lányok nagyon kitettek a magukért, a szoba már így is nagyon szépen festett. Lassan bekerültek a gardróbba a ruhái, aminek száma jócskán megnövekedett Alice és Rosalie által. Azt hiszem még Rosalie is nagyon megkedvelte Leilat, ahogy az egész család. És azt hizem számomra sem közömbös, de az ő érdekében továbbra is tartani fogom ezt az állapotot. Lasan minden a helyére került, aztán alányok elküldte, hogy menjek el Leilaért. Ahogy halattam lefelé a lépcőkön egy sikitást hallottam, majd egy nagy csobbanást. Tudtam mitörtént...beleesett a vízbe. Villámgyoran futni kezdtem, s pár máoderc múlva már Emettel kiabáltam.
-TE IDIÓTA.....NEM LÁTOD, HOGY NEM TUD ÚSZNI?-Emett csak ott állt és nevetett, szerintem észre se vette, ahoyg kapálózik avíz alatt, és hogy nemtud feljönni. Azonnal beugrottam érte, és elkezdtem a felszínre húzni. Már kezdte elveszteni az eszméletét, gondolom arra sem volt ideje, hoyg levegőt vegyen, mielőtt beledobta őt ez a barom. Kint lefektettem a földre, majd árszor megnyomtam a mellkasát, hogy szájából előtörhessen a víz. Egy-két nyomás után köhögni kezdett, és köpködte a vizet. Majd hirtelen felült és szorosan átölelt. Ekkor már az egész család melletünk állt. Éreztem, hogy Leila arcán könnycseppek folynak le, és még inkább szorítja a nyakamat.
-Nyugodj meg, már biztonágban vagy.-mondtam neki biztatás képpen, és még egy zúrós illantást löveltem Em felé.
-Tudom...csak..csak....annyira megijedtem.-szipogott.-Már azt hittem megfogok halni.-mondta.
-Én annyira sajnálom Leila, nem figyeltem eléggé, nem vettem észre, hogy nem tudsz úszni, túlságosan elragadtattam magam. Kérlek bocsáss meg.-kérlelte Emett, és persze hogy nem látta, mikor csukott szemmel a hasát fogva röhögött.
-Én nem haragszom.-engedett el, de még mindig remegett, ezért inkább átkaroltam, hogy támogathassam.-Csak megijedtem, ennyi, de nem haragszom.
-Pedig kellene...-kezdtem volna el mondani, de Leila közbevágott.
-Mostmár ne veszekedjünk ezen, nem tudhatta, hogy nem tudok úszni, hisz azt általában mindenki tud.-kelt a védelmére Emettnek.
-Kicsim, szerintem most jobb lenne, ha felvinnéd a szobájába, hogy lepihenhessen .-mondta nekem anya és én már vettem is a karjaimba őt. Kicsit megilletődött a karjaimban, de engedte, hogy felvigyem a vendégszobába. Úgy éreztem jobb ha nem most mutatjuk meg neki az ajándékat, majd holnap, ha kipihente magát. Ma igazán mozgalmas napja volt. Lefektettem az ágyába, majd szóltam Alice-nek, hogy jöjjön öltöztesse át őt. Aztán elindultam kifelé.
-Köszönöm.-mosolygott rám ebből tudtam, hogy már megnyugodott.
-Szívesen.-mosolyogtam rá én is, majd otthagytam.
Leila szemszöge:
Éreztem, hogy valaki a felszínre húz, de ekkor már kezdtem elveszteni az eszméletem. Rettenetesen féltem, mivel már volt ilyenben részem. Ed elkezdte nyomkodni a mellkasom, aminek következtében a számból előtört a víz és köhögni kezdtem. Ekkor ébredtem rá, mi is történt velem. Majdnem ..megfulladtam. Szorosan átöleltem Edet és a könnyeim is elkezdtek folyni. Ő nem tolt el magától, hanem a hátamat simogatta, hogy megnyugodjak.
-Nyugodj meg, már biztonságban vagy.-mondta nekem, de én még mindig nem tudtam elengedni őt, olyan biztonságban éreztem magam a karjaiban.
-Tudom.....csak..csak..annyira megijedtem.-szipogtam.-Már azt hitttem megfogok halni.-ezekre a szavakra könnyeim még jobban megindultak.
-Én annyira sajnálom Leila, nem figyeltem eléggé, nem vettem észre, hogy nem tudsz úszni, túlságosan elragadtattam magam. Kérlek bocsáss meg.-kérlelt Emett.
-Én nem haragszom.-engedtem el Edet, de a remegésem még mindig nem csillapodott, ezért folyamatosan simogatta a hátamat.
-Pedig kellene...-kezdett volna veszekedni Em-mel, de jobbnak láttam közbeszólni.
-Mostmár ne veszekedjünk ezen, nem tudhatta, hogy nem tudok úszni, hisz azt általában mindenki tud.-keltem gyorsan a védelmére Emettnek és így is gondoltam.
-Kicsim, szerintem most jobb lenne, ha felvinnéd a szobájába, hogy lepihenhessen .-mondta Bella. Ed kézségesen felvett és elindult velem. Először egy kicsit feszéjezett a dolog, de valahogy most nem volt erőm vitatkozni vele, hogy tegyen le.
Miután felértünk, és szólt Alicnek elindult kifelé az ajtón.
-Köszönöm.-mondtam neki gyorsan mielőtt még kimenne.
-Szívesen.-válaszolta, azzal kiment az ajtón.
Sziasztok! Esdeklem bocsánatotokért, de azért nem volt tegnap friss, mert barátnőmnek szüksége volt egy szabad vállra amin kisírhatja magát (pasi ügy) én pedig nem hagyhattam cserben. Köszönöm megértéseteket.
Remélem tetszeni fog, és legalább 8 komival megajándékoztok. Ha ez meglesz akkor jön a kövi!
Pux:Anita
-Olyan figyelmetlen vagy néha...éppen azt ecseteltem , hogy mikor hazaérünk a család gyűlést szeretne tartani.-mondta barátnőm még mindig nevetve.
-És miért is ha szabad megtudnom?-kérdeztem rá egyből, már attól féltem valami probléma merült fel.
-Ne mondj neki semmit, majd ha hazaértünk úgyis minden kiderűl. Legyen számára meglepetés.-vágott közbe Rosalie gyorsan, erre Alice is gyorsan elharapta a kikívánkozó szavakat és próbálta elterelni a témát. Az út további részében Rosalie elmondta, hogyan lett vámpír, és hogyan talált rá Emettre.
-A boldog happy end.-jelentettem ki, amire Rosalie csak egy fintort vágott.
-Igen...megvan a boldogságom fele, de a másik felét soha, de soha nem kaphatom meg.-mondta és elkezdett kifelé bámulni az ablakon. Éreztem, hogyha nem lenne vámpír akkor már kicsordultak volna a könnyei. A továbbiakban inkább nem beszéltünk egymással.
-Megérkeztünk-szólalt meg hírtelen Alice és már ugrott is ki az autoból, hogy Jasper karjaiba ugorhasson, majd szenvedélyes csókban forrtak össze. Rose is megcsókolta Emettet, én pedig mindenkinek integettem.
-Segítenétek kipakolni?-kérdezte Alice a fiúktól, de megsem várva válaszukat már mondta is mit hova vigyenek.
-Ezt hogy élted túl...ennyi ruhát általában két alkalommal szokott elhozni, de mi annál is kikészülönk, ha minket is magával rángat.-jelentett ki Em.
-Áhh...nem is volt olyan vészes......legalábbis az elején.-fejeztem be mondandóm, mikor Carlisle jelent meg mellettünk.
-Sziasztok! örülök, hogy hazaértetek. Ha végeztetek mindennel, akkor kérlek titeket gyertek a konyhába, szeretnék pár dolgot megbeszélni mindenkivel.
-Egy perc és ott leszünk.-mondta Alice, majd miután minden a helyére került behúzott a konyhába. Ott egy nagy asztal volt, körülötte székek voltak, mikor már mindenki talált magának egy üres helyet Carlisle megnyitotta az ülést.
-Úgy gondolom meg kell beszélnünk pár dolgot Leila-val kapcsolatban. Először is az érdekelne, hogy szeretnél-e velünk élni, míg itt vagy?.-hadarta el egy szuszra a családfő.
-Én szívesen maradnék veletek, persze csak akkor ha ez nektek nem jelent gondot.-kicsit féltem a válaszuktól és szerintem ezt Jásper megis érezte, mert rám mosolygott biztatás képpen, Alice pedig odajött mellém és megölelt.
-Én nagyon örülnék, ha maradnál, én már a szívembe zártalak-annyira meghatottak szavai és azt hiszem én is megszerettem őt, hiszen őt nem lehet nem szeretni.
-Én is szeretlek Alice, és köszönöm nektek.-mosolyogtam az egész családra, mindenki jól fogadta, bár Ed kicsit elfordította a fejét, ezt nem igazán értettem.
-Legalább Alice nem engem fog zaklatni a vásárlással és több időm lesz fontosabb dolgokra.-kuncogott Bella s közben jelentőség teljesen Edward-ra pillantott.
-Ohh...bocsi Bella, de legközelebb neked is jönnöd kell, muszáj pár új ruhát venni neked is, nem engedhetem, hogy kétszer vedd fel ugyan azt.-Alice.
-De..nekem semmi szükéségem új ruhákra.-puffogott Bella.
-Lányok! Azt hiszem ezt nem most kéne megbeszélni.-szólt rájuk Esme a fejét ingatva.
-Akkor essünk túl a többi dolgon. Azt mondtad iskolába szeretnél járni, de ezekhez megkell tennünk pár intézkezést. Például szükséged lesz néhány irattra, és valami sztorit is kikellene találnunk.-nekem eddig ez eszembe sem jutott, de úgy látszik Carlisle már mindent kigondolt.
-A papírokat majd én elintézem.-mondta nekem Bella, de úgy láttam ez Edward-nak nem igazán tetszett.
-Rendben, ezzel egy dolog kipipálva.-Rosalie.
Egy picit töprengtünk, hogy mi lenne a legmegfelelőbb fedősztori. Na és kinek jutott az eszébe valami ....Emettnek.
-Nem értem miért kell ezt túl bonyolítani, egyszerűen mondjuk azt mindenkinek, hogy távoli rokon és itt szeretné Amerikában befejezni tanulmányait. Kétlem, hogy valami gondja lenne ezzel bárkinek is.-na igen, mi itt törjük a fejünket a legjobb ötleten, Em pedig csak úgy kinyögi a kézenfekvőt.
-Végeztünk? Mehetek végre?-kérdezte Ed és nekem feltünt, hogy szinte rám sem néz.
-Igazság szerint szerettem volna egy szívességet kérni tőled. Én megigértem Leilanak, hogy körbevezetem a házban, de valami fontos dolgot kell elintéznem. A többiek sem érnek rá, így téged kell megkérjelek.-látszott, hogy nem nagyon örül neki, fogalmam sincs mi lehet az oka.
-Rendben, de jösz nekem egyel.-mondta neki, de végre már mosolygott, vagy csak beletörődött, hogy Alice-el nem érdemes vitatkozni?
Innentől kezdve mindenki úgy beszélt mellettem, hogy ne értsek semmit. Valamit nagyon el akrnak titkolni, de most már valahogy nem foglalkoztatok. Ed-del elindultunk, hogy feltérképezhessük a terepet. Az első emeleten kezdtük, mivel a földszinten már mindenhol jártam.
-Jelenleg ez Alice és Jasper szobája.-nyitott be az egyik helységbe. -Ez pedig Rosalieé és Emetté.-nyitotta ki a szemben lévő ajtót is.-gyorsan bekukkantottam a szobákba, de bemenni nem akartam. A két szoba inkább a lányokat jellemezte, gicses, mégis káprázatosan szép volt. Ezen a szinten volt még Carlisle dolgozó szobája is. Itt egy kicsit tovább időztünk, mivel Ed elmesélte nekem az élettörténetét, csodás festményekkel illusztrálva. Jó tudni, hogyan indult ez az egész történet...hogyan alakult meg ez a család. Már a második emelettel is végeztünk, ahol Belláék és Esmeék szobája volt, s indultam volna tovább a harmadikra. De Ed hirtelen megállított.
-Á-Á...oda nem szabad. Mondhatni, az most tiltott rész számunkra.-na ez kezd egy kicsit furcsa lenni, először titkolóznak, most meg nem mehetek fel, mivel egyszer úgyis megtudom így nem agyaltam rajta. Az viszont csalódással töltött el, hogy az ő szobáját nem láthatom. Szerettem volna kicsit jobban megismerni.
-Akkor most merre?-kérdeztem tőle. Valahogy még nem akartam megválni tőle, egész jól szórakoztam. Ebben a másfél órában folyton csak mosolyogtam. Néha ő is rám mosolygott, bár próbált távolságtartó maradni.
-Ha gondolod megmutathatom a kedvenc helyem a házban. A legtöbb időmet ott töltöm.-én beleegyezően bólintottam és elindultunk lefelé. Kimentünk a garázsba s én nem értettem miért hoz az autókhoz, talán messzebb helyre kell mennünk?-Ez még nem az a hely, az ott van.-mutatott egy ajtóra, én pedig csak bólintottam, hogy indulhatunk.
-Elmeséled miért szeretsz itt lenni? Én nem látok semmi érdekeset. Mármint éncsak rengeteg vizet látok.-intettem a vízzel teli medencére.
-Tudod engem megnyugtat, ha úszhatok, még Emett tanított meg mikor gyerek voltam.
-Hát én....nem igazán szeretem a vizet, és ez még enyhe kifejezés, igazság szerint rettegek tőle.-vallottam be az igazat.
-Ha szeretnéd egyszer megtaníthatlak, persze csak ha nem fogsz félni.-olyan jó volt vele lenni, de akkor sem értettem miért viselkedik egyszer ilyen kedvesen, máskor meg flegmán.
-Talán majd egyszer, de addig is szeretnék egy kicsit egyedül maradni, ha nem nagy gond. Sok mindent kell átgondolnom.-annyi minden megváltozott két nap alatt, hogy muszáj voltam átgondolni hogyan tovább.Ez pedig tuti nem ment volna, míg valaki a közelemben van.
-Természetesen magadra hagylak ha szeretnéd, ha valami kell, csak sikíts egyet és én jövök.-ezzel kiszaladt az ajtón olyan gyorsasággal, hogy szinte nem is láttam. Én mg elmotyogtam egy köszönömöt, de nem hiszem hogy hallotta. Már vagy egy fél órája ülhettem itt a lábamat a vízbe lógatva, bár az tuti, hogy nem mártóztam volna meg benne. Ennek legfőbb oka, hogy nem tudok úszni, és mikor egyszer megpróbáltam majdnem megfulladtam. Biztosan ezért rettegek tőle. Az édesapámra és Kirára gondoltam, arra, hoyg mennyira hiányoznak már most is. De ez nem azt jelenti, hogy vissza szeretnék menni. Jól érzem itt magam a Cullenékkel s reménykedem benne, hogy a szerelem is megtalál majd. Még Ed is az eszembe jutott és ami kis huza-vona játékunk. A hangulatváltozásai néha az őrületbe kergetnek, viszont nagyon kedves srác. Hirtelen arra lettem figyelme, hogy a talaj eltünt a fenekem alól és valakinek a karjaiban vagyok.
-Ha úszni zeretnél, akkor nemcsak a lábadat kell belelógatni!-mondta nekem Emett és már dobot is mielőtt tiltakozhattam volna. Mielőtt a vízbe értem még egy sikoly hagyta el a számat, ami nem volt jó ötlet, mivel így rengeteg víz gyülemlet hírtelen a számba. Kapálózni kezdtem, de Emett nem jött a segítségemre, csak öblös nevetését hallottam, miközben én fuldokoltam. És akkor meghallottam egy kedves hangot, ami most idegesen kiabált Emettel, s már ugrott is bele a vízbe.
Ed szemszöge:
Hát nem valami jól haladok a távoltartásban, annyira jó volt vele. A mosolya engem is mosolygásra kéztetett, mégha próbáltam távolságtartó maradni akkor is. Megkért, hogy hagyam magára, már elég régóta ott van, de ez nem gond, mivel Alice még nem készült el teljesen a szobájával. Így amúgy sem jöhetett volna ide addig. A lányok nagyon kitettek a magukért, a szoba már így is nagyon szépen festett. Lassan bekerültek a gardróbba a ruhái, aminek száma jócskán megnövekedett Alice és Rosalie által. Azt hiszem még Rosalie is nagyon megkedvelte Leilat, ahogy az egész család. És azt hizem számomra sem közömbös, de az ő érdekében továbbra is tartani fogom ezt az állapotot. Lasan minden a helyére került, aztán alányok elküldte, hogy menjek el Leilaért. Ahogy halattam lefelé a lépcőkön egy sikitást hallottam, majd egy nagy csobbanást. Tudtam mitörtént...beleesett a vízbe. Villámgyoran futni kezdtem, s pár máoderc múlva már Emettel kiabáltam.
-TE IDIÓTA.....NEM LÁTOD, HOGY NEM TUD ÚSZNI?-Emett csak ott állt és nevetett, szerintem észre se vette, ahoyg kapálózik avíz alatt, és hogy nemtud feljönni. Azonnal beugrottam érte, és elkezdtem a felszínre húzni. Már kezdte elveszteni az eszméletét, gondolom arra sem volt ideje, hoyg levegőt vegyen, mielőtt beledobta őt ez a barom. Kint lefektettem a földre, majd árszor megnyomtam a mellkasát, hogy szájából előtörhessen a víz. Egy-két nyomás után köhögni kezdett, és köpködte a vizet. Majd hirtelen felült és szorosan átölelt. Ekkor már az egész család melletünk állt. Éreztem, hogy Leila arcán könnycseppek folynak le, és még inkább szorítja a nyakamat.
-Nyugodj meg, már biztonágban vagy.-mondtam neki biztatás képpen, és még egy zúrós illantást löveltem Em felé.
-Tudom...csak..csak....annyira megijedtem.-szipogott.-Már azt hittem megfogok halni.-mondta.
-Én annyira sajnálom Leila, nem figyeltem eléggé, nem vettem észre, hogy nem tudsz úszni, túlságosan elragadtattam magam. Kérlek bocsáss meg.-kérlelte Emett, és persze hogy nem látta, mikor csukott szemmel a hasát fogva röhögött.
-Én nem haragszom.-engedett el, de még mindig remegett, ezért inkább átkaroltam, hogy támogathassam.-Csak megijedtem, ennyi, de nem haragszom.
-Pedig kellene...-kezdtem volna el mondani, de Leila közbevágott.
-Mostmár ne veszekedjünk ezen, nem tudhatta, hogy nem tudok úszni, hisz azt általában mindenki tud.-kelt a védelmére Emettnek.
-Kicsim, szerintem most jobb lenne, ha felvinnéd a szobájába, hogy lepihenhessen .-mondta nekem anya és én már vettem is a karjaimba őt. Kicsit megilletődött a karjaimban, de engedte, hogy felvigyem a vendégszobába. Úgy éreztem jobb ha nem most mutatjuk meg neki az ajándékat, majd holnap, ha kipihente magát. Ma igazán mozgalmas napja volt. Lefektettem az ágyába, majd szóltam Alice-nek, hogy jöjjön öltöztesse át őt. Aztán elindultam kifelé.
-Köszönöm.-mosolygott rám ebből tudtam, hogy már megnyugodott.
-Szívesen.-mosolyogtam rá én is, majd otthagytam.
Leila szemszöge:
Éreztem, hogy valaki a felszínre húz, de ekkor már kezdtem elveszteni az eszméletem. Rettenetesen féltem, mivel már volt ilyenben részem. Ed elkezdte nyomkodni a mellkasom, aminek következtében a számból előtört a víz és köhögni kezdtem. Ekkor ébredtem rá, mi is történt velem. Majdnem ..megfulladtam. Szorosan átöleltem Edet és a könnyeim is elkezdtek folyni. Ő nem tolt el magától, hanem a hátamat simogatta, hogy megnyugodjak.
-Nyugodj meg, már biztonságban vagy.-mondta nekem, de én még mindig nem tudtam elengedni őt, olyan biztonságban éreztem magam a karjaiban.
-Tudom.....csak..csak..annyira megijedtem.-szipogtam.-Már azt hitttem megfogok halni.-ezekre a szavakra könnyeim még jobban megindultak.
-Én annyira sajnálom Leila, nem figyeltem eléggé, nem vettem észre, hogy nem tudsz úszni, túlságosan elragadtattam magam. Kérlek bocsáss meg.-kérlelt Emett.
-Én nem haragszom.-engedtem el Edet, de a remegésem még mindig nem csillapodott, ezért folyamatosan simogatta a hátamat.
-Pedig kellene...-kezdett volna veszekedni Em-mel, de jobbnak láttam közbeszólni.
-Mostmár ne veszekedjünk ezen, nem tudhatta, hogy nem tudok úszni, hisz azt általában mindenki tud.-keltem gyorsan a védelmére Emettnek és így is gondoltam.
-Kicsim, szerintem most jobb lenne, ha felvinnéd a szobájába, hogy lepihenhessen .-mondta Bella. Ed kézségesen felvett és elindult velem. Először egy kicsit feszéjezett a dolog, de valahogy most nem volt erőm vitatkozni vele, hogy tegyen le.
Miután felértünk, és szólt Alicnek elindult kifelé az ajtón.
-Köszönöm.-mondtam neki gyorsan mielőtt még kimenne.
-Szívesen.-válaszolta, azzal kiment az ajtón.
Sziasztok! Esdeklem bocsánatotokért, de azért nem volt tegnap friss, mert barátnőmnek szüksége volt egy szabad vállra amin kisírhatja magát (pasi ügy) én pedig nem hagyhattam cserben. Köszönöm megértéseteket.
Remélem tetszeni fog, és legalább 8 komival megajándékoztok. Ha ez meglesz akkor jön a kövi!
Pux:Anita
2010. január 6., szerda
IIV.fejezet
Izgatottan vártam a következő napokat, de lassan mégis elaludtam. Nagyon jól aludtam, semmi kedvem nem volt felkelni, de ezt valami, vagy inkább valaki nem hagyta volna. Ugyanis eszeveszettűl ugrált az ágyamon és közben tapsikolva beszélt nekem.
-Leila! Leila! Kelj már fel megyünk vásárolni!-csak úgy repesett az örömtől.
-Hmm...? Csak még egy picit had aludjak....olyan szépeket álmodtam..aztán ígérem felkelek.-éreztem, hogy nem hatotta meg mondandóm, és ellenállást nem tűrően ismét hozzám beszélt.
-Arról szó sem lehet! Már így is fél 8 van, legalább 10 óra lesz mire eltudunk indulni.-könnyű annak beszélni aki vámpír és nincs szüksége a pihentető alvásra.
A kis beszélgetésünk miatt kiment az álom a szememből és lassan kikászálódtam az ágyamból.
-Nem hiszem el, hogy képes vagy legszebb álmaimból kirángatni a rút valóságaba.-mondtam neki tettetett sértetséggel.
-Na gyere siess, Esme már csinált neked reggelit, én pedig készítettem ki ruhákat, amit felvehetsz.-végül magamra hagyott a szobában. Akkor menjünk öltözni.-gondoltam magamban, és megnéztem a ruhákat, amit újdonsült barátnőm rakott ki nekem. Egy sárga felső, fekete nadrág, bolero és kis topánka volt kikészítve. Gyorsan mentem, hogy lefürödhessek, nehogy Alice beleőrüljön a várakozásba. Miután végeztem teendőimmel elindultam lefelé, ahonnan ínycsiklandozó illatok hivogattak magukhoz, én meg már nagyon éhes voltam. Ahogy leértem a nappaliban tartózkodtak a legtöbben.
-Jó reggelt mindenkinek!-mondtam a kis csapatnak.
-Neked is jó reggelt!-köszöntek visza kórusban. Alice tovább folytatta a készülődést Rose-val, amiből azt szűrtem le, hogy ő is velünk jön. Remélem megbékél, s nem lesz ellenséges velem. A fiúk: Edward, Jasper és Emett a Tv-t bámulták, de nem nagyon kötötte le a figyelmüket. Mint később megtudtam Carlisle már elment dolgozni, míg Bella és Esme Ed-nek és nekem készít reggelit a konyhában. Így hát elindultam a konyhába, hogy ehessek valamit.
-Hmm......nagyon finom illatok vannak.-mondtam ki dícséretem a két szakácsnőnek immár hangosan is.-Ja és jó reggelt!-tettem még hozzá gyorsan.
-Neked is jó reggelt drágám, remélem jól aludtál.-Esme mindig olyan kedves mindenkivel, mostmár értem mire gondoltak, amikor azt mondták Esme a család szíve. És Bella is biztos kedves, csak ő egy kicsit csendesebb típus mint a többiek, de biztos lesz még alkalmunk összebarátkozni.
-Azt hiszem én inkább megyek, elment az étvágyam.-szólalt meg Ed kicsit morcosan, biztos bal lábbal kelt ma fel.
-Azt mondják ez a nap legfontosabb étkezése, nem kéne félvállról venned.-mondtam neki erősen mosolyogva, hátha jobbkedve lesz.
-Neked meg nem kéne mindenbe beleütni az orrodat.-mondta és már el is tünt, fogalmam sem volt mi üthetett belé, hisz tegnap még olyan kedves volt velem. Most meg mintha 180*-os fordulatot vett volna a személyisége. Na mindegy, de azért remélem nem velem van baja.-gondoltam át gyorasan a fejleményeket.
Miután megreggeliztem Alice egy percet sem volt hajlandó tovább várni és már ráncigélt is kifelé. Miután kiértünk, valami szerkezet elé vezetett és arra kért szálljak be.
-Alice! Megmondanád nekem, hogy mi ez a nagy fémdoboz, és hogy mire való?-kérdeztem tőle lehajtott fejjel, úgy látszik mégsem tudok mindent az itteni életrőr.
-Tudod az emberek ezt használják a közlekedésre, sokkal gyorabb és kényelmesebb mint lóháton utazni. És autónak nevezik.-hmm....az én drága Kristályom (ő az egyszarvúja Leila-nak) biztos kikérné magának ezt a kijelentést, miszerint egy fémdoboz gyorsabb lehet nála kuncogtam magamban.
Ahogy utaztunk mindent megfigyeltem a folyamatosan zuhogó eső ellenére. A sziklák, a hegyek, a dombok, a fák és a bokrok mind-mind zöldek voltak. Itt minden zöld volt amerre az ember csak nézett. Egyedül az útak szürkék ebben az esős városban. Mégis tetszett ez a hely, megszerettem az eső illatát. Természetesen a napfényt hiányolom egy kicsit, de ez a hely így varázslatos ahogy van. Borúsan és zölden.
-Lassan megérkezünk. Remélem sok mindent tudunk majd venni.-rángatott ki elmélkedésemből Alice, azonban a mondandója második részével Rosalie is egyet értett, mivel hevesen blogatott közben. Egy hatalmas épület előtt parkoltunk le. Rose elmesélte, hogy ez a legalkalmasabb hely arra, hogy mindent megvegyünk, s persze a minőség is számít ezért jöttünk a plázába. Bár nekem minden ruha csak ruha volt. A lányok rögtön az első boltba beráncigáltak, azt mondták így egyszerűbb, viszont úgyis minden boltba bemegyünk majd adták a tudtomra. Már az első üzletben egy halom ruhát nyomtak a kezembe és beküldtek az egyik próbafülkébe, hogy róbáljam fel őket. A hatodik hely után már legalább 10-10 hatalmas szatyorral mászkáltunk, így jobbnak láttuk levinni őket az autóba és aztán vissza menni enni.
-Meddig kell még itt rostokolnunk, már totál elfáradtam-panaszkodtam nekik, és hogy nyomatkosítsam magam hangosan kifújtam a levegőt.
-Már csak a kiegészítők és a fehérneműk vannak hátra. Ne haragudj de ha vásárlásról van szó, akkor könnyen elragdtatom magam.-kért bocsánatot. -De ugye élvezted?-csillantak meg szemei.
-Hát persze, csak egy kicsit fáradt vagyok.-nem akartam megbántani, így azt nem mondtam, hogy eldöntöttem, hogy olyan ritkán fogok erre járni, amennyire az lehetséges.
-Akkor indulhatunk is tovább ugye?-nem hiszem el, ez a csaj sose fárad ki? Mármint tudom, hogy vámpír, de akkor is, én már rég maguntam az egészet.
-Szeretnék egyeséget ajánlani. Még bemegyünk két üzletbe, aztán hazamegyünk. És ha hiányzik majd valami fontos, akkor valamelyik nap még visszajövünk. Plusz szerintem már a fiúknak is nagyon hiányoztok.
-Áhh.....kibirják, Jasper amúgy is akkor boldog, ha én is az vagyok.
-Em-nek pedig teljesen mindegy mivel töltöm a nappalokat, csak az estéket áldozzam neki, ez az ő kikötése.-nevetett és vele együtt mi is kacarásztunk.
-Értem....ha nem kapna meg biztos olyan lenne mint egy durcás kisgyerek-poénkodtam továbbra is.
-Hmm.....alig egy napja ismered, mégis teljesen kiismerted!-olyan jó volt így hülyéskedni a lányokkal, örülök, hogy sikerült megtalálnunk a közös hangot. Nem mondom, Rosalie egy kicsit morcosabb, de azért aranyos lány. A fehérneműket ő segített kiválasztani. Volt ami szerintem túl sexis volt, de ő erre azt mondta, hogy úgyis csak az fog benne látni akinek igazán fontos leszek, és akkor már miért ne okozzak neki ezzel is örömet. Rengeteg tanácsot kaptam tőlük, hogyan kell egy férfit elcsábítani, hiába mondtam, hogy én szerelemre vágyakozom nem pedig sexre. Azért nagyon jól mulattunk, s mikor már Alice is úgy gondolta, hogy semmit sem felejtettünk ott elindultunk haza......
Nagyon sajnálom, hogy egy egy picit késtem vele, és hogy nem tudok olyan hosszú fejezeteket írni. Igazság szerint nyelvvizsgára és előre hozott érettsgire készülök, + két emelt szintű fakultációm van, így az időm iszonyatosan kevés. Még egyszer bocsi mindenkitől, és komikat please!!!*bociszemek*=)
Puszy:Anita
-Leila! Leila! Kelj már fel megyünk vásárolni!-csak úgy repesett az örömtől.
-Hmm...? Csak még egy picit had aludjak....olyan szépeket álmodtam..aztán ígérem felkelek.-éreztem, hogy nem hatotta meg mondandóm, és ellenállást nem tűrően ismét hozzám beszélt.
-Arról szó sem lehet! Már így is fél 8 van, legalább 10 óra lesz mire eltudunk indulni.-könnyű annak beszélni aki vámpír és nincs szüksége a pihentető alvásra.
A kis beszélgetésünk miatt kiment az álom a szememből és lassan kikászálódtam az ágyamból.
-Nem hiszem el, hogy képes vagy legszebb álmaimból kirángatni a rút valóságaba.-mondtam neki tettetett sértetséggel.
-Na gyere siess, Esme már csinált neked reggelit, én pedig készítettem ki ruhákat, amit felvehetsz.-végül magamra hagyott a szobában. Akkor menjünk öltözni.-gondoltam magamban, és megnéztem a ruhákat, amit újdonsült barátnőm rakott ki nekem. Egy sárga felső, fekete nadrág, bolero és kis topánka volt kikészítve. Gyorsan mentem, hogy lefürödhessek, nehogy Alice beleőrüljön a várakozásba. Miután végeztem teendőimmel elindultam lefelé, ahonnan ínycsiklandozó illatok hivogattak magukhoz, én meg már nagyon éhes voltam. Ahogy leértem a nappaliban tartózkodtak a legtöbben.
-Jó reggelt mindenkinek!-mondtam a kis csapatnak.
-Neked is jó reggelt!-köszöntek visza kórusban. Alice tovább folytatta a készülődést Rose-val, amiből azt szűrtem le, hogy ő is velünk jön. Remélem megbékél, s nem lesz ellenséges velem. A fiúk: Edward, Jasper és Emett a Tv-t bámulták, de nem nagyon kötötte le a figyelmüket. Mint később megtudtam Carlisle már elment dolgozni, míg Bella és Esme Ed-nek és nekem készít reggelit a konyhában. Így hát elindultam a konyhába, hogy ehessek valamit.
-Hmm......nagyon finom illatok vannak.-mondtam ki dícséretem a két szakácsnőnek immár hangosan is.-Ja és jó reggelt!-tettem még hozzá gyorsan.
-Neked is jó reggelt drágám, remélem jól aludtál.-Esme mindig olyan kedves mindenkivel, mostmár értem mire gondoltak, amikor azt mondták Esme a család szíve. És Bella is biztos kedves, csak ő egy kicsit csendesebb típus mint a többiek, de biztos lesz még alkalmunk összebarátkozni.
-Azt hiszem én inkább megyek, elment az étvágyam.-szólalt meg Ed kicsit morcosan, biztos bal lábbal kelt ma fel.
-Azt mondják ez a nap legfontosabb étkezése, nem kéne félvállról venned.-mondtam neki erősen mosolyogva, hátha jobbkedve lesz.
-Neked meg nem kéne mindenbe beleütni az orrodat.-mondta és már el is tünt, fogalmam sem volt mi üthetett belé, hisz tegnap még olyan kedves volt velem. Most meg mintha 180*-os fordulatot vett volna a személyisége. Na mindegy, de azért remélem nem velem van baja.-gondoltam át gyorasan a fejleményeket.
Miután megreggeliztem Alice egy percet sem volt hajlandó tovább várni és már ráncigélt is kifelé. Miután kiértünk, valami szerkezet elé vezetett és arra kért szálljak be.
-Alice! Megmondanád nekem, hogy mi ez a nagy fémdoboz, és hogy mire való?-kérdeztem tőle lehajtott fejjel, úgy látszik mégsem tudok mindent az itteni életrőr.
-Tudod az emberek ezt használják a közlekedésre, sokkal gyorabb és kényelmesebb mint lóháton utazni. És autónak nevezik.-hmm....az én drága Kristályom (ő az egyszarvúja Leila-nak) biztos kikérné magának ezt a kijelentést, miszerint egy fémdoboz gyorsabb lehet nála kuncogtam magamban.
Ahogy utaztunk mindent megfigyeltem a folyamatosan zuhogó eső ellenére. A sziklák, a hegyek, a dombok, a fák és a bokrok mind-mind zöldek voltak. Itt minden zöld volt amerre az ember csak nézett. Egyedül az útak szürkék ebben az esős városban. Mégis tetszett ez a hely, megszerettem az eső illatát. Természetesen a napfényt hiányolom egy kicsit, de ez a hely így varázslatos ahogy van. Borúsan és zölden.
-Lassan megérkezünk. Remélem sok mindent tudunk majd venni.-rángatott ki elmélkedésemből Alice, azonban a mondandója második részével Rosalie is egyet értett, mivel hevesen blogatott közben. Egy hatalmas épület előtt parkoltunk le. Rose elmesélte, hogy ez a legalkalmasabb hely arra, hogy mindent megvegyünk, s persze a minőség is számít ezért jöttünk a plázába. Bár nekem minden ruha csak ruha volt. A lányok rögtön az első boltba beráncigáltak, azt mondták így egyszerűbb, viszont úgyis minden boltba bemegyünk majd adták a tudtomra. Már az első üzletben egy halom ruhát nyomtak a kezembe és beküldtek az egyik próbafülkébe, hogy róbáljam fel őket. A hatodik hely után már legalább 10-10 hatalmas szatyorral mászkáltunk, így jobbnak láttuk levinni őket az autóba és aztán vissza menni enni.
-Meddig kell még itt rostokolnunk, már totál elfáradtam-panaszkodtam nekik, és hogy nyomatkosítsam magam hangosan kifújtam a levegőt.
-Már csak a kiegészítők és a fehérneműk vannak hátra. Ne haragudj de ha vásárlásról van szó, akkor könnyen elragdtatom magam.-kért bocsánatot. -De ugye élvezted?-csillantak meg szemei.
-Hát persze, csak egy kicsit fáradt vagyok.-nem akartam megbántani, így azt nem mondtam, hogy eldöntöttem, hogy olyan ritkán fogok erre járni, amennyire az lehetséges.
-Akkor indulhatunk is tovább ugye?-nem hiszem el, ez a csaj sose fárad ki? Mármint tudom, hogy vámpír, de akkor is, én már rég maguntam az egészet.
-Szeretnék egyeséget ajánlani. Még bemegyünk két üzletbe, aztán hazamegyünk. És ha hiányzik majd valami fontos, akkor valamelyik nap még visszajövünk. Plusz szerintem már a fiúknak is nagyon hiányoztok.
-Áhh.....kibirják, Jasper amúgy is akkor boldog, ha én is az vagyok.
-Em-nek pedig teljesen mindegy mivel töltöm a nappalokat, csak az estéket áldozzam neki, ez az ő kikötése.-nevetett és vele együtt mi is kacarásztunk.
-Értem....ha nem kapna meg biztos olyan lenne mint egy durcás kisgyerek-poénkodtam továbbra is.
-Hmm.....alig egy napja ismered, mégis teljesen kiismerted!-olyan jó volt így hülyéskedni a lányokkal, örülök, hogy sikerült megtalálnunk a közös hangot. Nem mondom, Rosalie egy kicsit morcosabb, de azért aranyos lány. A fehérneműket ő segített kiválasztani. Volt ami szerintem túl sexis volt, de ő erre azt mondta, hogy úgyis csak az fog benne látni akinek igazán fontos leszek, és akkor már miért ne okozzak neki ezzel is örömet. Rengeteg tanácsot kaptam tőlük, hogyan kell egy férfit elcsábítani, hiába mondtam, hogy én szerelemre vágyakozom nem pedig sexre. Azért nagyon jól mulattunk, s mikor már Alice is úgy gondolta, hogy semmit sem felejtettünk ott elindultunk haza......
Nagyon sajnálom, hogy egy egy picit késtem vele, és hogy nem tudok olyan hosszú fejezeteket írni. Igazság szerint nyelvvizsgára és előre hozott érettsgire készülök, + két emelt szintű fakultációm van, így az időm iszonyatosan kevés. Még egyszer bocsi mindenkitől, és komikat please!!!*bociszemek*=)
Puszy:Anita
2010. január 3., vasárnap
Gondolatok szárnyán
Ed szemszöge:
Soha nem gondoltam volna, hogy a mai nappal fenekestűl felfordul az életem. Eddigi létezésem során soha nem éreztem hiányát semminek. Nem vágyakoztam a szerelem után. S egyszer mint derült égből a villámcsapás, úgy jön egy lány, hogy felforgassa nyugodt életem. Már az első pillanatban megbabonázott. Sárga ruhája lágyan omlott karcsú testére. Hosszú, barna haja erős hullámokban terítette be vállait és hátát. Kék szemei úgy csilogtak, akár a tenger a napfényben. Kiderült számomra, mennyire temperamentumos lány, éshogy jócskán felvágták a nyelvét. Nem ijedt meg Emett kihívásától. Megkell mondjam én annál inkább. Majd bele őrültem, hogy végig kell néznem, hogy harcol Emettel. Jó ideig alaptalan volt aggodalmam, ügyesen tért ki Em ütései elől és vitte be sajátjait. De egy óvatlan pillanatban nem figyelt elggé, és Em ezt kihasználva eltaszította őt. Szélsebesen repűlt a fák felé, de azt nem hagyhattam, hogy valami baja essen így elkaptam mielőtt nekiütközhetet volna. Karjaimmal átfontam derekát, ahol hozzámért bőröm bizseregni kezdett. Megilletődve nézett rám és köszönte meg segítségem. Majd mikor felállt és húzott magával engem is ajkunk kis híján öszeért. Szerintem megijedt hirtelen közelségemtől, s ez váltotta ki gyors szívverését és az enyhe pírt az arcán. Próbáltam csupán mosolyogni, de legbelűl annyira boldog voltam. Nem értem.......... ki ő egyáltelán.....miért vált ki belőlem ilyen érzéseket? Hisz alig tudok róla valamit, most mégis itt fekszem az ágyamban és minden gondolatom csak körülötte forog.
De hogyan is várhatnám el egy angyaltól, hogy egy szörnyeteget szeressen? Nem én nem fogom azt a hibát elkövetni, ha igazán szeretem, akkor azt kell tennem ami számára a legjobb. Még akkor is ha ez azt jelenti, hogy megkell utálnia......
Na ezek lennének Ed érzései. Szerintem egész jól beleillik a történetbe, bár nem folytatásnak terveztem. 5 komi után azonnal megkapjátok a következő fejezetet. Úgyhogy ne habozzatok, hanem írjatok, ha szeretnétek, hogy folytasam.
Pusz:Anita
Soha nem gondoltam volna, hogy a mai nappal fenekestűl felfordul az életem. Eddigi létezésem során soha nem éreztem hiányát semminek. Nem vágyakoztam a szerelem után. S egyszer mint derült égből a villámcsapás, úgy jön egy lány, hogy felforgassa nyugodt életem. Már az első pillanatban megbabonázott. Sárga ruhája lágyan omlott karcsú testére. Hosszú, barna haja erős hullámokban terítette be vállait és hátát. Kék szemei úgy csilogtak, akár a tenger a napfényben. Kiderült számomra, mennyire temperamentumos lány, éshogy jócskán felvágták a nyelvét. Nem ijedt meg Emett kihívásától. Megkell mondjam én annál inkább. Majd bele őrültem, hogy végig kell néznem, hogy harcol Emettel. Jó ideig alaptalan volt aggodalmam, ügyesen tért ki Em ütései elől és vitte be sajátjait. De egy óvatlan pillanatban nem figyelt elggé, és Em ezt kihasználva eltaszította őt. Szélsebesen repűlt a fák felé, de azt nem hagyhattam, hogy valami baja essen így elkaptam mielőtt nekiütközhetet volna. Karjaimmal átfontam derekát, ahol hozzámért bőröm bizseregni kezdett. Megilletődve nézett rám és köszönte meg segítségem. Majd mikor felállt és húzott magával engem is ajkunk kis híján öszeért. Szerintem megijedt hirtelen közelségemtől, s ez váltotta ki gyors szívverését és az enyhe pírt az arcán. Próbáltam csupán mosolyogni, de legbelűl annyira boldog voltam. Nem értem.......... ki ő egyáltelán.....miért vált ki belőlem ilyen érzéseket? Hisz alig tudok róla valamit, most mégis itt fekszem az ágyamban és minden gondolatom csak körülötte forog.
De hogyan is várhatnám el egy angyaltól, hogy egy szörnyeteget szeressen? Nem én nem fogom azt a hibát elkövetni, ha igazán szeretem, akkor azt kell tennem ami számára a legjobb. Még akkor is ha ez azt jelenti, hogy megkell utálnia......
Na ezek lennének Ed érzései. Szerintem egész jól beleillik a történetbe, bár nem folytatásnak terveztem. 5 komi után azonnal megkapjátok a következő fejezetet. Úgyhogy ne habozzatok, hanem írjatok, ha szeretnétek, hogy folytasam.
Pusz:Anita
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)