13.Fejezet

Ed szemszög:
Minden rezdülésére figyeltem Leilanak. Ajkai buja mosolyra huzodtak. A plüssöket szorosan ölelte magához. Én pedig azt kívántam bárcsak engem is így ölelne. Vágyaim nevetségesnek tüntek jelen helyzetemből szemlélve. Hisz a barátjaként tekint rám. Ennyi vagyok csupán. Egy barát. Már közeledtünk a ház felé. Már előre látom, hogy anyáék hogy fognak toporzékolni. De nem baj, ezért megérte. A gyermeteg öröm végig ott bujkált szemeiben. Pont azt láttam bennük, mint mikor én valami új dologgal találkozom. Az újdonságok izgalommal és kiváncsisággal töltenek el. Megérkeztünk. Felkeltsem..vagy vigyem fel így a szobájába?
Inkább amellett döntöttem, hogy beviszem. Hisz kinek lett volna szíve felkelteni ezt az angyalt. Lassan kiemeltem az autóból. Apró kezeit nyakam köré fonta, fejét pedig mellkasomra hajtotta. Majd mélyet szipantva illatomból ismét mosolyra húzódott szája.
-Edward David Cullen!-pattogott dühösen Alice. Ó igen..sajnos szegény nénémet ott hagytuk egyedül az iskolában.
-Css...egy pillanat, csak felviszem, aztán mindent megbeszélünk.-csitítottam.
-Rendben! Siess!-mondta Alice.
Azzal elindultam vele a szobája felé. Szándékosan haladtam emberi tempóval, hisz így tovább tarthattam karjaimban. Érezhettem mennyi illatát, ami a jázmin és a csokoládé tökéletes kompozícióját alkotta. Mosolya egy halott ember szívét is megdobogtatná. Akkor én hogy álljak neki ellen?-tettem fel magamnak a kérdést. De választ hiába is vártam. Talán beszélnem kellene a családommal. Mondjuk anyuval. Mert ő a legjobb titoktartó a családban. Pesze csak addig, míg apa kinem szedi belőle.
Ahogy letettem az alvó lányt karjaimbl nem bírtam magammal és lágyan megpusziltam az arcát. Ajkaim, hosszan ott tartottam puha arcbőrén. De az sem bizonyult elégnek. Mégegyszer megközelítettem, de hiba csúszott számításomba, mivel erre az érintésemre már kipattantak szemei.
-Szia! Hát ezt miért kaptam?-nézett rám csodálkozó tekintettel.-Hogy az a franc vinné el! Ahh..ha nem lennék ennyire nagyravágy, most nem kéne magyarázkodnom.
-Semmi. Csupán egy jóéjt puszi.-remélem megelékzik ezzel a válasszal.-De mostmár öltözz át és aludj.-mosolyogtam rá.
-Ed idejönnél egy kicsit?-bólintottam, majd visszasétálltam hozzá.

-Köszönöm ezt a mai napot. Ohh..-megragadta a kezem és lehúzott magához, majd egy lágy csókot lehelt arcomra.-Jó éjszakát! Álmodj angyalokkal.-mondta.

-Te is-azzal magára hagytam. Az ajtajának dölve próbáltam nyugtatni őrült szívemet és ép érveket felhozni, hogy miért ne menjek vissza azonal, zárjam karjaimba és csókoljam meg igazán. Vettem még két mély levegőt, aztán lementem, hogy szembe nézzek Alice-el és a családommal.
-Na most fiatalember azonnali válaszokat akarok! Először is kezdjük azzal merre jártatok?-kérdezte Alice dühösen. Bár szerintem sokkal inkább az zavarta, hogy ő nem tudott róla, mert engem nem lát. Így azt sem tudhatta mi történt velünk.
-Nyugodj meg Alice. Nem történt semmi. Csak szórakoztunk egy kicsit.-mondtam
-Már megbocsáss! Ott hagytál azn iskolában csak azért, hoyg elmenj szórakozni? Te most komolyan a bolondját járatod velem? Legalább egy telefont megejthettél volna.
-Igaza van Alice-nek.-király jön az anyai szigor. Majd  mindjárt szobafogságra itélnek csuán azrt mert nem voltam bent két-három órát. Ugyan már, hisz többet tudok, mint némelyik tanár.-dühöngtem magamban
-Ha Bella nem is, én nyugodt szívvel megbüntetlek. Nem szabad feltünést keltenünk. Miért nem érted?-Edweard
-Ugyan már! Ez teljesen elfogadott a fiatalok körében. Senki nem fogja nekem felrónni, hogy hol voltam. Sőt még igazolást is szereztem-húztam ki magam büszkén.

-Sajnálom Eddy, de az a nő egy szavatokat sem hitte el.-Alice
-Már mér ne hitte volna el?-Ed
-Láttam. Épp rólatok beszélt a barátnőjének. Hogy milyen szép is a diákszerelem. Meghogy ő is volt fiatal..stb. De azt is megigérte, hogy figyelmeztetni fog titeket, hogy ebből nem lesz rendszer.-körvonalazta törpe nénikém a látomását.
-Oh..hát a mi kis Eddink szerelmes?-karolta át vállaimat Emmett.-És ezt mikor akartad megosztani a te bácsikáddal?-kérdezte 1000 wattos mosolyal a száján. Komolyan csodálom, hogy nem fájnak az arcizmai.

-Szálj le rólam Em! Én sem ütöm bele az orromat a te dolgaidba.-apám felvont szemöldökkel fiygelte beszélgetésem Em-mel.~Ugye nem árulasz be neki? Semmi kedvem a hülye poénjaihoz.-üzentem apámnak gondolatban. Megrázta a fejét, jelezve, hogy egy szót sem fog kikotyogni.
-Jaj! Olyan vagy..de merre is jártatok ti kette?-muatott az emelet felé. A letörölhetetlen vigyor még mindig ott volt az arcán.
-Csak elmentünk Seatle-be a vidámparkba. Semmi különös. Jól éreztük magunkat ennyi.-legyen elég ennyi...kérlek..kérlek.
-Szóval randira vitted a kiscsajt?-bökött oldalba Em.
-Én nem..azaz, de nem ilyenről szó sem volt.-mentegetőztem. Em már épp nyitotta volna száját, hogy valamilyen szaftos beszólásával kínos helyzetbe hozzon, de az én drága néném megakadájozta benne.
-Emmett! Megne próbáld, különben az estét egyedül töltöd.-Rosalie mindig tudta hogy lehet Em lelkére beszélni.

-Jaj ne már Rose baby!-akár egy gyerek. Rosalie csak egy sokat mondó pillantást lövelt felé.

-Engem sokkal jobban érdekelnének az előzmények.-fordította ráma tekintetét.-Mi késztetett arra, hogy elmenjetek Seatle-be-kérdezte.Na és most erre mit kéne felelnem.
-Ideges lettél-állapította meg Jasper. Ajj miért nem tudott továbbra is a háttérben maradni?
-Hát jó. Igazság szerint azzal indult az egész, hogy Leila-t elhívta péntek estére egy srác.-kezdtem szemlesütve. Ohh..mit kellesz nekem mg kiállnom Emmettől. Ha megtudja, hogy milyen féltékeny lettem..huu belegondolni is rossz.


Leila szemeszöge:

Nem tudtam aludni, így inkább úgy döntöttem, hogy lenézek a többiekhez. Felkaptam a papucsom és gyorsan kisurrantam az ajtón. Odalent a mai napunkat tárgyalták ki. Úgy éreztem, talán jobb lesz, ha mégsem csatlakozom hozzájuk. Bár az nagyon érdekelt, Ed hogyan magyarázaz ki a dolgokat.
-Hát jó. Igazság szerint azzal indult az egész, hogy Leila-t elhívta péntek estére egy srác.-kezdte.Bíztam a szavában, ezért eszem ágában sem volt megcáfolni azt amit a kocsiban mondott. De mégis volt egy olyan érzésem, hogy van itt még valami. Tudtam, hoyg pont ide kne beillesztenem, azt sz ismeretlen szót, csak ezzel az volt a probléma, hoyg még azt sem tudtam mi az.
-Te pedig olyan féltékeny lettél, hoyg elrángattad Forks-ból-kérdezte kacagva Emmett. Hát persze féltékenység. Edward..féltékeny..Tomra?-gondolataim ezta három szót ismételgette. Ami egyszerre hangzott a világ legnagyobb őrültségének és egyben a legnyilvánvalóbb dolognak is. A franc vinné el az egészet. Bárcsak meglenne az erőm és bezédre bírhatnám vele. Konkrét, egyenes válaszokat akarok. S ha ahoz az kell, hogy elmenjek Tommal, akkor azt is fogom tenni. Ki fogom deríteni miért féltékeny.

Sziasztok! Remélem tetszett! Márcsak egy-két fejezet és talán( még egyáltalán nem biztos, csak ha szeretnétek) elcsattanhat az első csók. De ha úgy szeretnétek, hogy húzzam még az időt, és bonyolítsam a szálakat, akkor szóljatok!
És örömmel venném, ha kommentjeitekben leírnátok, hogy mik az ötleteitek a folytatásra, hogy ti min változtatnátok...stb.
Nagyon szépen köszönöm a 27 rendszeres olvasómat, és azt is, hogy egyöntetűen arra szavaztatok, hogy folytassam. Azoktól , akik úgy gondolják, hogy rossz, szeretném kérni, hogy írjanak egy aprócska véleményt. Csakhogy tudjam mi az, ami nem tetszik, hogy tudjak változtatni, hisz tudom, hogy számtalan hibám van, amit magamtól nem mindig veszek észre. Léccy segítsetek!
Millió puszi! Szeretlek titeket!
Anita