III. fejezet-Egy váratlan idegen

(id. Edward szenszöge)

Már lassan 20 éve teljes boldogságban élek családommal. Van egy gyönyörű feleségem akit mindenkinél jobban szeretek. S nekünk van egy fiúnk, Edwárd Daniel Collen. A többiek semmit sem változtak az elmúlt évek alatt. Azt hiszem mindenki ilyen életre vágyhat mint a milyénk, de azért a mi életünk sem könnyű attól függetlenül hogy vámpírok vagyunk.

Nemrég úgy döntöttünk, hogy visszaköltözünk a jó öreg Forksba, ahol a legcsodálatosabb dolog történt velem-maga a nagy szerelem! És most megint itt vagyunk, Alice és Esme már lelkesen pakoltak, s rendeztek mindent a helyére. A házunk egy kisebb átalakításon esett át a létszám növekedés miatt, és még hátra egy úszó medence is került Edward kedvéért. Mivel az én kisfiam ezt a sportot igazán szerette. Nagyon büszkék vagyunk rá Bellával, nemsokára az iskola is megkezdődik számára. Most inkább csak Alice és Edward fognak járni a Gimibe, míg Rosalie és Emmet Seatleben fognak tanulni, míg én Bellával otthon maradok. Így biztos nem lesz semmi probléma azzal hogy valaki felismer minket, vagy valami hasonló történik. Carlislenak sikerült munkát találnia Port Angelesben, aminek ő kifejezetten örült, hisz nyugodtan folytathatja hivatását. Esme pedig besegít az árvaházban, s régi házakat tatroztat, de első dolga a mi kis házunk rendbehozása, hisz tudja, hogy mennyire szerettük. Jelenleg majdnem mindenki vadászni ment. Kivéve Esmet, Alicet és engem. Habár már lassan megkéne érkezniük, már nagyon szerettem volna Bellával és Edyvel lenni.Miközben ezekre gondoltam, már hallottam is őket közeledni. Bella mihelyst meglátott hozzám rohant, s vad csókokkal halmozott el. Aminek én nagyon is örültem s ugyanolyan szenvedéllyel csókoltam vissza. Mélázásunkból Alice ijedt hangja ébresztrett fel minket.

-Látam valakit.-jelentette ki Alice. Engem annyira nem érdekelt, hogy ki az a lány akit Alice az erdőben látott, de az már igen hogy ő valamit megfog változtatni.
-Vajon mit akarhat?-kérdeztem.
-Azt nem tudom, de egy biztos, hogy kapcsolatba fog kerülni valünk, s valami nagy változás lesz miatta.-jelentette ki húgom.
-És mikorra várható az érkezése?-kapcsolódott be apám, s már a többiek is ott voltak melletünk. Ahogy végignéztem a szobában, mindenki aggódó tekintettel figyelte Alicet. A gondolataik is arról árulkodtak, hogy mindenki aggódik az új jövevény érkezése miatt.
-Lassan felébred, s elindul felénk. De mielőtt megkérdeznétek a szándékait nem tudom.-mondta Alice.
- S mi lenne ha megkeresnénk, s segítenénk neki. Az is lehet hogy csak eltévelt, s mikor megált pihenni akkor elaludt. Inkább derítsük ki ki ő, mielőtt a legrosszabra gondolunk.-mondta Ed, s láttam hogy mindenki eggyetért vele.
-Akkor induljunk, még megfázik nekem szegénykém.-mondta Esme, aki soha nem bocsátana meg magának, ha nem segítenénk a kislánynak.  Bár ezt a gondolatot csak a fejében láttam.
-Biztos vagy benne Alice, hogy hozzánk jön ha felébred?-kérdezte gúnyosan Rosalie.
-Igen biztos vagyok benne, hányszor kell még elmondanom?-felelte hugom.
 Mindenki tudta, hogy Rosiet egyáltalán nem érdekli a dolog, így inkább elment Emettel. Míg mi elmentünk Alicel megkeresni.
Természetesen Bella és Edwárd is jönni akartak, aminek én nem nagyon örültem, de nem tudtam nekik nemet mondani. S már futottunk is, hogy megtaláljuk a titokzatos jövevényt. Igazság szerint nem tudtuk mi is ő valjában, lehetettt akár félvámpír, vérfarkas vagy talán ember is. Ezek közt vaciláltam, hisz azt tudtam, hogy ő is képes az alvásra így nem lehet teljesen vámpír. Gondolataimból Bella édes hangja rázott fel.
-Edward nekem furcsa előérzetem van, szerintem olyasvalamivel fogunk most találkozni amit még tisem láttatok létezésetek során. Aggódom.-mondta édesem.
-Tudom mit érzel, én is ezen gondolkottam az előbb, hogy mi lehet ő.- hisz Alice nem tudta pontosan megmondani, csak annyit hogy lány s hogy ott fog felébredni nem messze a rétünktől. Lassan meg is talaláltuk, s fiam sóhajára lettünk figyelmesek.

Gondolatban csak ennyit mondott: "Annyira gyönyörű!"



Bocsi hogy ilyen sokat kellett várni, de remélem tetszeni fog.
Am a képen Leila látható ahogy Edward meglátta.
Ja és kérek minden ide tévett olvasót, hogy írjon commentet, mert akkor nem tudom, hogy folytassam e, vagy inkább haggyam abba.
Előre is köszi!:)