Sajnálom..:(

Sziasztok!

Nem is tudom, hogyan kezdjek bele, még azt sem, hogy valóban ezt akarom-e. De nem vagyok biztos abban, hogy képes vagyok tovább írni. Lehet, hogy most úgy gondoljátok, hogy ezek csak ócska kifogások, s csak kifogytam az ötletekből ezért nem akarok írni. Ami nem így van, ugyanis én már magamban befejeztem a  történetet. Iszonyat fájdalmas dolog arról beszélni, hogy talán véglegesen bezárom az első és egyetlen blogomat, ami már olyan szinten a szívemhez nőtt. Az írás számomra mindig is fontos volt. Egészen kicsi korom óta kis csacska történeteket találtam ki, amivel családomat szórakoztattam. És soha nem is tudnék megválni a képzelet világától teljesen. De talán jobb lenne, ha csak magamnak írnék.
 Amit a legjobban sajnálok, hogy azoknak, akik rendszeresen olvastak, nekik csalódást kell okozzak. Egyik felem folyton azt hajtogatja, hogy ne adjam fel ilyen könnyen, s hogy lesz ez még jobb is. Míg a másik már a folytatás ötletét is őrültségnek tartja. Mit kéne tennem? Melyikre hallgassak? Nekem fogalmam sincs.
Nagyon rossz érzés a vívódás. Annyira szeretném folytatni és megosztani veletek. Akkor miért őrjít meg a kétely? Miért érzem minden egyes fejezet után, hogy egy szörnyűséget adtam ki a kezeim közül? Hiába keresem a választ, sehol sem találom. Azt hiszem még pár nap, s véglegesen eldöntöm, hogy mi fog történni az oldalammal, s úgy éreztem, hogy tartozom nektek olvasóknak annyival, hogy ezt megosszam veletek.
Nagyon remélem, hogy nem utáltok mindezért, s ha amellett döntenék, hogy befejezem itt az írást, akkor lenne valaki, aki helyettem folytatná.
Köszönöm azoknak, akik eddig is támogattak, s kibírták az őrültségeimet.
Köszönök minden egyes hozzászólást, véleményt. S nem utolsó sorban köszönöm, hogy vagytok nekem.
Pusszantalak titeket!
Anita