Ismét itt..

Az elmúlt napokban meg hánytam vetettem a dolgokat. S döntésre jutottam. Nem mondom, hogy könnyű volt, de szerencsémre voltak olyan emberek, akik támogattak abban, hogy ne adjam fel ilyen könnyen azt, amit szeretek. Nagyon szeretném megköszönni Nancy, Amy és Ficsi támogatását is.
Jó volt érezni, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Hogy mindenki másban felmerül, hogy az amit csinál szörnyű, s talán értelmetlen.
Mesi28-nak pedig külön köszönöm, hogy összekapart lelkileg, s neki is érezhettem a támogatását. Nagyon jól eső érzés azt tudni, hogy mindig lesz valaki, akinek kiönthetem a szívem, ha valami bánt, vagy valami nem klappol. S mivel már nem sok van hátra a történetből, azért úgy döntöttem, hogy nem megyek el, s megírom a fennmaradó fejezeteket is..


Ezt a döntést főként azután tudtam meghozni, miután beszéltem a legjobb barátommal. Remélem mindenkinek van egy ilyen ember az életében, mint ő nekem. Aki mindenben támogat, s seggberug, mikor az szükséges. tudta mi az, amivel hatni lehet rám....s az ok..legfőképp ti olvasók:) megengedte, h egy kis részt megosszak veletek a beszélgetésünkből..bár én csak a dominózus  mondatokat írtam le:)


- Te mit szeretnél? Nem is értem mire fel ez a nagy hiszti..komolyan mondom, te nem ilyen vagy, most miért adnál fel ilyen könnyen mindent? Csupán azért, mert nem sikerült maximálisan az, amit elterveztél? Senkinek sem hullanak az ölébe az álmok. Ha valamit el akarsz érni, azért tenned kell, s nem megfutamodni, mert úgy érzed nem vagy rá képes. Mert már az fél siker, ha magadnak örömet szerzel vele. S ha rajtad kívül van még legalább egy olyan ember, akinek örömet szerzel azzal, hogy megosztod vele fantáziád, akkor kutya kötelességed írni!


Mondanom sem kell, mire a végére ért, én már sírtam, míg ő csak nevetett dinkaságomon, s ráébredtem, h mennyire igaza van. Hisz nem csak magammal kell törődnöm. Ha egy kicsit is tehetek azért, hogy színesítsem valakinek az életét, akkor azt kell tennem. Remélem megértetek, s örültök annak, hogy mégsem hagyom annyiban a történetem. Hisz nekem ti többet jelentetek, mint azt gondolnátok:)


De lenne itt még pár zavaró tényező. Egyrészt még itt van a suli, s minden napra beiktatnak a tanáraim egy-két dolgozatot. Én már a pokolba kívánom ezt az évet, de mivel a végét már nem ronthatom el, ezért kénytelen vagyok tanulni. Ohh és én hülye mivel előrehozott érettségit akartam, ezért most számolnom kell a szóbelivel is, amire tanulhatok látástól makulásig június közepéig. S ami a legjobb, hogy egyéni tétel sort kaptunk, így nem könnyíthetem meg a dolgom azzal, h letöltöm a netről és megtanulom, még ki is kell dolgoznom. És persze a tétel sort csak ezen a héten csütörtökön kaptam meg e-Maliben.


Ah de, hogy miért lényeges ez nektek? Mert mind amellett, amit az elején írtam, még a kételyek megmaradtak bennem, s azt hiszem velem is lesznek még egy jó hosszú ideig.
Ezért döntöttem úgy, hogy szükségem van valakire. Valakire, aki néha összeráz. aki segít az ötletelésben, s aki kijavítja a hibáimat. Remélem lesz valaki, aki segít nekem Leila és Ed mitikus életében..
És mit kell ahhoz tenni, hogy valaki a bétám lehessen? Először is egy kommentben, vagy chat-en kersztül kéne jelentkezni, egy e-mail címmel, amire én elküldök egy két részletet a következő fejezetből, s neki a köré kellene megírni a 22. fejezetet. S az, akinek a fejezete legjobban passzol majd a történetbe, s illik az én elképzeléseimhez, azt beavatom mindenbe...remélem így korrekt, s lesznek jelentkezők. Huu már most nagyon izgatott vagyok, h mit hoztok majd ki mindebből..bár még az sem biztos, hogy lesz egyáltalán valaki, aki szívesen dolgozik majd velem együtt :)  De én nagyon reménykedem benne.


ui.:Igyekszem mindenkinél bepótolni a lemaradásom, s ígérem, hogy pótolom a komikat is..


Pusszantlak titeket!
Anita