20. Fejezet~ Amikor minden rosszra fordul

Leila szemszöge:
Alice nagyon sietősre vette a figurát. Azt hiszem alig fél órába telt, mire leparkolt Port Angeles szívében, a plázától öt méterre. Nagyon feldobott volt, ahogy Rosalie is. Csak Bella és én éreztük úgy, mintha kivégzésre vinnének....nem épp egy kedves elfoglaltság.

-Alice! Megmondanád miért kellett ilyen sietősen eljönnünk? Nem ért volna, rá mondjuk holnap?-kérdeztem immár sokadjára, mivel drága barátnőm eddig mindig kitért a válasz el. Csak annyit mondott, hogy szükségünk lesz egy-két dologra.

- Hát először is szeretnék venni ruhát, meg fehérneműt, aztán egy kis ezt-azt a vendégeink részére .- mondta mosolyogva, már befele menet az üzlet helységbe.

- Komolyan mondom hihetetlen vagy.- ráztam a fejem. S már alig vártam, hogy végezzünk, és ismét otthon legyek az én hercegemmel.

-         Ne is gondolj arra, hogy hamarabb elmegyünk- Rose hangja lesújtó volt, tényleg azt terveztem, hogy megkérem őket, hívjanak egy fiút nekem, aki majd hazavisz, de ezek szerint esélyem sincs a korábbi szabadulásra.

-          Áh..pedig azt hittem jó magaviseletért hamarabb kapok eltávot – nevettem fel. Hisz nekem ez az egy órás vásárlás is tökéletesen kielégítő volt, s a hogy észre vettem Bella talán még nálam is jobban utálja, hogy Alice ide-oda ráncigálja. A kis energia bomba kijelentette, hogy ő még legalább három boltba be fog menni, ami egyet jelentett még további egy órás vásárlásról. De most szerencsére szabad programot kaptunk, így mindenki arra ment, ahova szeretett volna. Én Rosalieval maradtam. Először is egy fehér nemű boltba tértünk be. Nem mondom voltak nagyon szép darabok, s Rose-n biztos mind kiválóan festett volna. De én hova vehetnék fel ilyesmit? Én inkább maradok a már megszokott, aranyos kis fehérneműnél. Így egy másik sorba mentem, ahol kis állat mintás, szívecskés francia bugyik és masnis melltartók voltak. Rosalie pár perc múlva szexi darabokkal a kezében tért vissza hozzám. S látszólag jót mulatott rajtam, s azon, hogy melyik részen keresgélek.

-         Nem gondolod, hogy valami ilyesmi megfelelőbb lenne?- kérdezte somolyogva, de én még akkor sem értettem, nekem miért kellene egy ilyen kihívó darabot viselnem.

-         Nem Rosalie nem gondolom, hogy a közel jövőben egy ilyet felvennék. válaszoltam. Erre ő csak megrázta a fejét.

-         Pedig hidd el, egy ilyen darabbal a legkönnyebb elcsavarni egy fiú eszét. –nevetett fel, én pedig akaratlanul is elképzeltem a helyzetet, ahogyan én és Edd..de nem az még nagyon-nagyon korai lenne számunkra.

-         Azt hiszem sikerült egy kicsit felkeltenem az érdeklésedet irántuk.-emelte fel a kezében lévő darabokat. Mondjuk, abból ne lehet bajom, ha felpróbálok egy kettőt-gondolkoztam el.

-         Rendben. De ne ess túlzásokba .- figyelmeztettem. Nagyon jól szórakoztunk, miközben próbálgattunk. Rosalie nem volt annyira erőszakos, mint Alice, bár ő is megmondta a véleményét. Fél óra után két szexi darabbal, és egy-egyszerűbb változattal lettem gazdagabb. Rose szerint Alice épp most lépett be az utolsó üzletbe, s jót nevetett Bella ábrázatán. Mi inkább egy kávézó mellett döntöttünk, ahol rendeltem egy csokis süteményt, s egy kólát. Rosalie persze nem fogyasztott semmit, mert az ő étkezési szokásának, szerintem itt nem örültek volna. Ezt a kis időt csevegéssel töltöttük. Sok mindenről beszélgettünk, s még közelebb jutottunk egymáshoz. Igazán jó barátok lettünk. Alice-t is nagyon szeretem, de Rose egészen más volt. Ő mintha bele látott volna az elmémbe. Tudta, hogy mire van szükségem. S mindig jó tanácsokkal látott el. Olyan volt, akár egy testvér, Ő lett az én nővérem. Azt hiszem részben azt is neki, köszönhetem, hogy ráébredtem mennyire szeretem Ed-et. Jaj Istenem már annyira mennék haza.

-         Látom, már nagyon mehet néked van. De akkor örülhetsz is, mert Bella és Alice már erre tartanak.-nem akartam egyetlen egy percet sem tovább maradni, így már ugrottam is fel a székből..megvártam, míg Rose kifizeti a sütimet, és már húztam is magam után.

-         Egy utolsó üzlet?- viccelődött velem Alice, mikor oda értünk hozzájuk. - Egyébként találtam neked egy igazán csinos ruhát.

-         Köszönöm, de már így is túl sokat költötök rám .- pirultam el, mire Bella mellém lépett és a fülembe suttogott.

-         Higgy nekem nem érdemes vitába bonyolódni a pénzről, hisz náluk az csak papír, amit kedvük szerint szórhatnak. Szóval jelentéktelenek. Így ne zavarjon, hogy rád költenek, gondolj rá, mint egy ajándékra .- bólintottam a tanácsra, majd megköszöntem mindent a csajoknak egy-egy puszival és öleléssel. Végül aztán az én legnagyobb örömömre hazaindultunk.

Edd szsz:

A lányok már vagy fél órája elmentek, nekem pedig máris hiányom volt Leila iránt. Alice azt mondta, hogy a Denali egy óra múlva érkezik, ezért nem is nagyon értettem Alice miért akart ilyen gyorsan eltűnni. Na de minél hamarabb mennek, annál hamarabb végeznek nem? A fiúk valami játékot játszottak a playstation-nel, apa pedig zongorázott, h teljen az idő. Esme meghatottan hallgatta apa játékát. Még régebben engem is tanítgatott, de én koránt sem vagyok olyan jó, mint Ő. Apát mindenki szívesen hallgatja, mivel tökéletesen bánik a billentyűkkel. További fél óra telt el így, mikor apa egyszer csak felállt a zongora mellől.

- Fél perc és itt vannak, már hallom a gondolataikat.- és mire ezt a hírt közölte, már hallottuk is az autójukat leparkolni a ház előtt. Majd szapora lépteket. Kipp-kop….

-Szervusztok! Gyertek beljebb, ne ácsorogjatok oda kint. – Invitálta be őket Esme a házba.

-Köszönjük.- mondta Carmen, miközben bejöttek. Mindenkihez oda mentek köszönni. De egy valaki még hiányzott a sorból. Tanya nem volt sehol.

-Hali mindenkinek!-robbant be a késve érkező személy.- Ne haragudjatok, csak még vadásztam egyet útközben. Carlisle figyelmeztetett a fejleményekre.-mosolygott. Majd hírtelen elém lépett.

- Szia kicsi Edward!- lépett elém, s karjait szorosan a nyakam köré fonta…huu..nagyon furcsállottam ezt a gesztusát. De azért én is viszonoztam ölelését.

-Én is örülök neked tanya, ja és nem vagyok kisfiú.- mutattam rá a köztünk lévő magasság eltérésre, mert ő alig érte el a vállaimat.

- És a lányok?- kérdezte. Csak most veszi észre, hogy nincsenek köztünk?-nevettem magamban.

- Alice elrángatta őket vásárolni, de remélhetőleg hamarosan megérkeznek. válaszolt apa Tanya kérdésére.

-Értem. De akkor addig meséljetek már valamit. Olyan rég nem találkoztunk .- huppant le a kanapéra maga mellett megpaskolva egy helyet, s intett, hogy üljek mellé. Furcsálltam ezt nagyon. Először is tisztában voltam vele, hogy Tanya gyengéd érzelmeket táplált apa iránt, és hogy talán még most sem közömbös iránta. Ezt mindenki tudta, de hogy most én hogy jöttem a képbe, az kész rejtély számomra. Tanya nagyon szép nő volt, szerintem minden férfi odáig van érte. Nem tagadom, régebben az én érdeklődésemet is felkeltette. Gyönyörű, kedves és okos nő volt mindig is. Ki ne szeretné? Bár most már tudom, hogy az nem volt több puszta testi vonzalomnál. Hozzá sem hasonlítható ahhoz, amit Leila iránt érzek.

- Igazán nem történt semmi érdemleges. Tekintve azt, hogy egy újabb taggal bővült a család, de ha jól vettem ki, akkor erről már tudtok valamicskét.- Tanya egy furcsa fintorba vágta az arcát, mire apának elgondolkozó lett a tekintete. Olyan volt, mintha valami nagyon aggasztaná őket, csak más-más meglátásban.

-Persze, már alig várjuk.- mondta Kate, akitől nem is vártunk mást. Lelkesedése mindig Alice-t juttatta az eszembe. Még egy darabig beszélgettünk, minden féle dologról. Nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában.

-Én azt hiszem, most fel megyek a szobámba. Bocsássatok meg .- indultam el, hogy magára hagyjam a társaságot.

- Nem mehetnék veled?- termett mellettem Tanya kacéran mosolyogva.

- De persze, gyere csak.- nem akartam megbántani, és egyébként is mindig jóban voltunk.

Már fent ültünk a szobámban, mikor egyszer csak felém fordult és megkérdezte.

-Szereted?- egyszerű kérdés volt. Legalább is számomra az volt, mégis nem tudtam, hogy válaszoljak neki. Hisz ez a szó nem mondta el valódi érzelmeim.

- Az életemet adnám érte. Már el sem tudnám képzelni az életem nélküle. Egyszerűen imádom őt .- próbáltam vele megértetni érzelmeim, aminek Ő egy cseppet sem örült. Láttam a szemein.

-Értem…de nem lehet, hogy csak azt hiszed, hogy szerelmes vagy, s közben ez csak egy fellángolás részedről?- egymással szemben ültünk, ő tekintetét mélyen az enyémekbe fúrta. De mielőtt válaszolhattam volna, folytatta monológját. – Szerinted nem kéne előbb megbizonyosodni róla?- közeledni kezdett arcom felé, majd egy hirtelen mozdulattal ajkait az enyémekre nyomta..

Leila szsz:

- Emlékszel Rosalie, hogy Eddi mennyire oda volt Tanya-ért-nevetett, de én teljesen lefagytam. Mi, hogy oda volt érte? Talán szerette is? De nekem azt mondta, hogy még nem volt szerelmes.

- Ne idegeskedj Leila, az más volt. És igen Alice emlékszem rá, nagyon szórakoztató volt akkoriban.-mosolyodott el az emlékeken.

-Nem mesélnétek nekem egy kicsit erről az időszakról .- kértem szégyenlősen.

-De persze, ha szeretnéd.- majd Rosalie belekezdett a mesélésbe.

-         Azt is mondhatnám, hogy Ed akkoriban élte a teenager korszakát. Ha jól emlékszem minden nő után megfordult, s Emmett jóvoltából egy-két playboy újság is előkerült .- rázta hevesen a fejét, miközben somfordált. – Na de nem is ez a lényeg. Egyszer Tanya meglátogatott minket, s nálunk töltött pár napot.- azt hiszem ez az a rész, ami érdekes lehet számomra.

-         És Ed a második napon megkérte a kezét.- Folytatta Alice a történetet, s amint láttam roppant, jól szórakoznak az emlék hatására. Engem mégis aggasztott. Hisz csak jelenthetett akkor neki valamit. Idegességemet ők is észre vették, s próbáltak megnyugtatni.

-         Nyugi, amint mondtam ez csak a hormon túltengés miatt volt. Hidd el Jasper mondta nekem. Egyáltalán nem volt szerelmes.- és én megnyugodtam, hisz Jasper tudta, hogy mit érzett akkoriban…

-Megérkeztünk!– sóhajtott fel Rosalie egy röpke perc után. Már alig vártam, hogy mehessek Edwardhoz, s együtt legyünk.

Amint megálltunk, én már ugrottam is ki, nem törődve a vásárolt holmikkal és szaladtam is befelé.

-         Sziasztok! Ed-et merre találom?- tudom, hogy udvariatlan vagyok, s előbb be kellene mutatkoznom Cullenék vendégeinek, de pár percig még csak tudnak nélkülözni, nem?

-         Neked is szia! Egyébként fent van a szobájában.- Válaszolta Edward, de én már közben mentem is felfelé a lépcsőn. Végig szaladtam felfelé hozzá, majd kopogtatás nélkül benyitottam. De ami ott fogadott, az teljesen blokkolt, s éreztem a gombócot a torkomban. Magam előtt Ed-et láttam egy idegen lánnyal csókolózni, hihetetlenül fájt ezt látni. Úgy éreztem csak kihasznált. Hogy csupán játszott velem. Minden szava vízhangzott fülemben, s most mind hazugságnak hangzott. Én meg hittem neki, pedig becsapott..a könnyek utat törtek szemeimből, s mielőtt elindultam volna le, hogy minél távolabb kerüljek a látványtól, még láttam, h Ed észre vesz, s utánam iramodik. Igyekeztem minél gyorsabban kapkodni lábaimat. Csak egyet akartam, minél messzebb jutni innen. Nem értettem miért tette ezt velem..hogy tehette?

Ed szsz:

Tanya leszorította kezeimet, s erőszakosan csókolt. De én nem éreztem késztetést arra, hogy visszacsókoljam, nem éreztem semmit..az az ismerős bizsergés, most nem jelentkezett. Hirtelen valaki kinyitotta az ajtómat..erre tanya még erősebben szorított magához, mire én felismertem, hogy ki is lehet az. A gyorsuló szívdobogás arra utalt, hogy kedvesem állt az ajtóban. Amilyen gyorsan csak tudtam lefejtettem magamról Tanya kezeit és utána szaladtam. Az összes létező káromkodást elmondtam magamra azalatt a fél pillanat alatt, míg utolértem, s derekánál fogva magamhoz szorítottam.

-         Kérlek, hallgass meg!- nem nem lehet, hogy ennek így legyen vége, hiszen én csakis őt akarom, senki mást..ezt meg kell értenie.

-         Nem! Engedj el…azonnal engedj el!- kiabálta a karjaim közt, s erősen rángatózni kezdett. Akár egy kismadár a ketrecből, úgy próbált kijutni karjaim közül.

-         Nem engedhetlek el…kérlek. Higgy  nekem, nem úgy történt, ahogy gondolod.- nagyon remélem, hogy meghallgat, s mindent sikerült tisztáznunk. Mert abba beleőrülnék ha elveszíteném. Míg én Leilát próbáltam meggyőzni, anya villám gyorsan elsuhant mellettünk. Majd aztán hatalmas csörömpölésre lettünk figyelmesek, s egy dulakodó párosra. Anya rátámadt Tanyára, jött a hírtelen felismerés. De akkor már apa és Emmett rohantak is ki, hogy ne tehessenek kárt egymásban. Még soha életemben nem láttam anyát így kiborulni. A két fiú minden erejére szükség volt, hogy betudják őket vonszolni,de anyuból még mindig megállíthatatlanul folytak a szavak.

-         Nem hiszem el, hogy lehetsz ekkora ribanc? Nem fogod fel mit tettél velük? Most örülsz? Jobban teszed, ha most azonnal eltakarodsz, mert azt még elviselem, ha nekem akarsz keresztbe tenni, de hogy a fiam boldogságát, azt már nem. Megértetted takarodj!!!!-kiabált rá anya, szemeit a harag sötét feketére váltotta fel. Haragtól izzó szemei ölni tudtak volna.

Sziasztok! Remélem sikerült egy kicsit felbolygatnom az eseményeket,  s hogy  kapok pár komit. Nagyon rosszul esik, hogy már nem írtok. De most már én is igyekszem vissza állni..s gyakrabban frisselni.. :D
Puszi mindenkinek! Anita