12. Fejezet- A zöld szemű szörny (1.rész)

Mikor bementünk a terembe, Nessa barátai már bent ültek egy asztalnál. Először mi sorba álltunk, hogy élelemhez juthassunk, majd mi is csatlakoztunk hozzájuk.  Elkezdtem majszolni a szendvicsemet, miközben Vanessa részletesen is bemutatta a barátait. Igaz nem voltak olyan tökletesek, mint a Cullenék, de még így is egész jól néztek ki.
-Ő Tom.-mondta.-Kicsit rosszfiús, de ha közelebbről megismered, akkor nagyon kedves és segítőkész srác.
-Nah....ártasz a hírnevemnek.-nevetett Tom.
-Nyugi, úgyis mindenki tudja, hogy vajból van a szíved.-erre már mindenki nevetett, még Tom sem bírta ki.
-Inkább folytassuk. Ők pedig a barátnőim, Kate és Mirabell. Kate a mi kis okostojásunk, ha valamit nem értesz ő mindig segít.-mosolygott barátnőjére.- Mira pedig....hmm.......ő egyértelmüen a mókamester. Nagyon jókat lehet rajta nevetni, bár most nincs elemében.
-Várj ne is folytasd! Gondolom te pedig szó-szólnok vagy.-kuncogtam, amire ő csak a száját húzta, de láttam, hogy helyesel.
-Hát mondhatjuk így is, de még Josh kimaradt, ha érdekel persze.
-Oh hogyne. Elnézést.-majd felnéztem az illetőre is, hogy neki is közelebbről tanulmányozhassam vonásait. Arcára csibészes mosoly ült ki, barna szemei akár az őzikéké. Se ő sem én nem vette le a másikról a pillantását. Nem tudom miért, de valami vonzott azokban a barna szemekben. Aztán egyszer csak egy kezet láttam, ami szemeim előtt hadonászott, amihez nem sokkal később egy fej is párosult.
-Jól elbambultál, már vagy három perce azt a srácot bámulod.-mondta, s engem kezdett idegesíteni a gúny a hangjában. Azt ne mondja, hogy elfelejtette a nevét, hisz vámpírmemóriája van.
-Nem bámultam senkit, csak elkalandoztak a gondolataim, s ilyenkor nem igazán figyelek a külvilágra.-próbáltam hárítani, bár nem sok sikerrel. Josh még mindig engem nézett.
-Én akár örökké tudnék nézni egy ilyen szépséget mint te.-mondta Josh, miközben szája még szélesebb mosolyra gördült. Éreztem, hogy ezekre a szavakra arcom különösen vibrál, azt hiszem elipirultam. Még Emett beszólásait is jobban bírtam, de ehez még nem igazán voltam hozzásszokva, hogy bókoljanak nekem.
-Köszönöm.-gondoltam erre illene valamit válaszolni, de csak ennyi telt tőlem. Azt azért mégse mondhattam, hogy te is. Úgy vélem, hogy az elég sablonos lett volna.
-Na drágáim, ha túl estetek a csodáláson, akkor talán visszatérhetnétek közénk.-mondta Mira, ohh...Íme egy Emett női vátozatban. Emett biztos örűlne, ha tudná, hogy a forksi gimiben van egy utódja, aki mindig tudja mikor lőjje le egy-egy poénját.
-Mi eddig is itt voltunk, ellentétben veled, akinek eddig szavát sem hallottuk.-azért nem hagyhattam magam csak úgy.
-Vagy csak túlságosan lefoglaltak a "gondolataid" és nem hallottál.-hmm..játszani akar.
-Igazad van, de a fontos dolgokra mindig felkapom a fejem.-kezdtem el ördögien mosolyogni.
-Huu...figyelitek a csajt? Eddig még senki nem szólt vissza Mirának.-bökte oldalba Tom Josht.
-Ohh megfelelő tanáraim vannak. Ugyanis a Cullen ház sem poén mentes.-hisz Emett minden napos viccelődését csak így lehet elviselni.
-A titokzatos Cullen család. Nem mesélnétek magatokról.-fordult oda Nessa Alice-hez.
-Koránt sem vagyunk annyira titokzatosak, mi csak nemrég költöztünk ide, s hát kell egy kis idő, mire beileszkedünk. Eléggé nagy családunk van. Rajtunk kívül még négy gyereket fogadtak örökbe Carlisle-ék. Ők nagyon rendes emberek, nincs még egy olyan ember, aki úgy tud szeretni, mint Esme. Sugárzik belőle a szeretet. A testvéreink pedig már egyetemre járnak, ezért nem találkoztatok velük.-hangja tele volt szeretettel, ahogy családjáról beszélt. Úgy gondolom azért csak négy testvért mondott, mert Bella kiléte még titokban van. Alice szerint rá hamarabb emlékeznének az édesapja miatt. Hisz Charliet mindenki ismerte ebben az esős kisvárosban.
-Értem. Remélem lesz még ilyenn alkalom, hogy  jobban megismerjük egymást. De most el kell indulnunk az óráinkra, ha nem akarunk elzáráson maradni.-Vanessa
-Télleg nagyon elszaladt az idő. És mindenképp, legalább is mi holnap is itt leszünk.-Alice. Aztán mindenki felállt és elindultunk kifelé. Miután kilétünk az ajtón valaki megfogta a kezem és maradásra késztetett.
-Igen? Mit szeretnél?-kérdeztem meg Josh-tól, aki a kezemet fogta.
-Csak szeretném megkérdezni, hogy ráérsz e péntek este? Elmehetnénk valahova együtt, ha gondolod-huu...nem hiszem el, hogy most randira akar hívni. De mielőtt válaszolhattam volna, valaki megelőzött.
-Nem! Egyáltalán nem ér rá pénteken......

Remélem tetszett! Ha igen, akkor kérlek jutalmazz meg egy komival (persze azt is írd le, ha nem). Továbbra is megmaradok a 10 kominál!
puxy nektek !
Anita