11.Fejezet-Első nap a suliban (2.rész)

A további két óránk biológia és spanyol volt. Hál istennek, nem csak én voltam az aki egy kukott sem tudott ebből az idegen nyelvből, mivel ez egy kezdő csoport volt. A tanár csak annyit kért, hogy a zámokat és a spanyol abc-t tanuljam meg otthon, hogy könnyebb legyen az órákon való felzárkózás.
-Ugye nem is olyan félelmetes. Ez már a harmadik osztály akit az ujjaid köré csavarsz.-az igaz, hogy sokan pillantgattak felénk, de én nem hiszem, hogy ezt csak én érdemeltem ki. Legalábbis a lányok körben biztosan nem.
-Hát persze...de én azt hiszem te még mindig jobban elvarázsolod őket, mint én.-kuncogtam. És mi tagadás a teremben ülő lányok 90%-a nyálcsorgatva nézte Ed-et. Én eddig nem igazán törődtem külsejével, de most még alaposabban is szemügyre vettem. Próbáltam úgy nézni őt, mint a többi nő. És igen....nem csodálom, hisz tökéletesen kidolgozott izmai, vagy akár az elbűvölő mosolya teljesen levette őket a lábukról. Talán....-kezdtem el valami butaságra gondolni, de aztán egy gyors fejrázással megpróbáltam kitörölni azt. Végül ez az óra is eltelt, és sajnos külön kellett válnunk. Mert míg neki történelem órája lesz, addig nekem angolom. Így egyedül indultam megkeresni a 102-es termett ahol Mrs. Tomson lesz a tanár. Ahogy én bementem, már ő bent űlve  papírokat rendezgetett.
-Jó napot Mrs Tomson. A nevem Leila Hart én vagyok a új diák.-mondtam neki, s közben odanyújtottam aláírandó papíromat. Ő nem kérte, hogy az osztálynak is mutatkozzam be, csak aláírta, s intett, hogy űljek le.  Megláttam Nessát, aki hevesen integetett, hogy üljek oda hozzá.
-Szió!-köszöntem neki
-Hali! Örülök, hogy ez az óránk is együtt van.-Nessa nagyon hasonlított Alicere, ugyan olyan energia bomba volt mint ő. Ezen jót nevettem magamban. Ma ebédnél biztos egymásra találnak...kackac.
-Van egy jó és egy rossz hírem számotokra.-szólalt meg hírtelen a tanárnő.-Most elkell intéznem valamit, ezért nem leszek itt veletek. Arra kérnélek titeket, hogy maradjatok csendben, s ne mászkáljatok el sehová. És mivel ez egy ilyen könnyű nap, holnap feleltek az utolssó két leckéből.-hát az utolsó mondata kicsit lelombozta az osztályt, de az nem tartott sokáig. Azt vettem észre mindenki örül a lyukas órának.
-Ja és hogy ha az igazgató erre járna, s megkérdezné kivel van órájuk..tudják mit kell mondani.-kacsintott az osztályra az idős hölgy.
-Természetesen. Persze...-hangzottak  a válaszok, majd Mrs Tomson kiment.
-Ugye milyen jó fej öreg lány létére?-kérdezte Vanessa.
-Igen tényleg kedvesnek látszik. És biztosan jó tanár is.-mert hát valljuk be egy iskolában ez a számottevő.
-Ohh igen össze sem hasonlítható azzal a bugyuta matektanárral...semmit nem értetttem az egészből. Nem is értem miért vesznek fel olyan tanárokat, akik nem képesek magyarázni.-pufogott, én sem értettem volna meg, ha nincs Edward.
-Nekem csak annyi volt a szerencsém, hogy ezt már egyszer tanultam.-mondtam.
-Igaz. Mesélsz nekem Londonról? Mennyivel volt más mint itt?-kérdezte, s bennem beindult  a vészcsengő. Akkor most mégis mit kellene neki mondanom? Jaj mit is mondott Carlisle? Nessa még mindig fürkszően nézett és várta a válaszom. Eső...ugrott be hírtelen.
-Tudod, mivel itt is annyit esik, akár csak otthon, így ez elég nagy hasonlóság. Nem mondanám, hogy sokban különbözik Amerikától, talán abban, hogy Anglia sokkal inkább egy kultúrális ország.-könyörgöm ne kérdezz rá  valamire! Lécci..lécci..lécci-imádkoztam magamban, hiszen ha rákérdez valamire akkor azt sem fogom tudni, hogy eszik e vagy isszák.
-És hiányzik neked?-megkönnyebültem, erre egyszerűen tudok válaszolni.
-Igen. Az édesapám és a barátnőm nagyon hiányoznak, meg persze az otthonom is. De úgy érzem itt is jó barátokra lelek majd köztetek.-mosolyogtam rá, s láttam, hogy örűl szavaimnak.
-Értelek. És Edward...van valami köztetek?-kérdezte mindenttudó mosollyal az arcán. Sajnos kikell ábrándítanom szegényt.
-Nem..csak barátok vagyunk.-válaszoltam őszintén. nme is gondoltam, hogy valaha több is lehetne köztünk. Habár..akkor egyszer, megfordúlt fejemben, e ez még emmit sem jelentett.
További beszélgetéünk során én kérdezgettem őt. Elmesélte, hogy tetszik neki egy srác, aki észre sem veszi,  hogy ez mennyire fáj neki. Bár a nevét nem akarta elárulni, azt mondta ma ő is ott lesz a menzán. Aztán kicsengettek. Együtt mentem ki Nessával a teremből,  utunkat az étkező felé vettük.
A folyosón még szembe találkoztam Alice-vel, aki a nyakamba ugrott és megölelt.
-Na milyen az eddigi napod?-kérdezte tőlem.
-Remek! Alice ő itt Vanessa, Nessa ő itt Alice.-mutattam be őket egymásnak, kezet ráztak és adtak egymásnak egy-egy puszit. Ed is csatlakozott hozzánk,  így már négyen indultunk meg a menza felé. Ekkor még sejtésem sem volt az elkövetkezendő eseményekről.

Na ez lenne a másik része. Annyit elárulok, hogy a következőben lesz egy nagy előrelépés Ed és Leila kapcsolatában.  S ha érdekel titeket, csak annyi a dolgotok, hogy írtok nekem egy komentet. A 10. után meg is kapjátok =) (mivel már elkészült).:D:D
És nagyon örülök a 21 rendszeres olvasómnak, remélem nem okozok majd nekik csaldást!
puszilok mindenkit!
Anita