11.Fejezet-Első nap a suliban (1.rész)

2 héttel később:

Gyorsan eltelt a meghatározott két hét. Ma végre elkezdhetem az iskolát. Elsem tudom mondani, hogy mennyire izgulok. Vajon hogy fognak majd fogadni? Már Alice mindent elintézett. Mint cserediák fogok itt tanulni, s a Cullenék ajánlkoztak arra, hogy elszállásolnak. Az igazgató könnyen bevette barátnőm meséjét.

Ezalatt a rövid idő alatt a többiek megtanítottak arra, amire szükségem lehet. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindent tudok. Már az erőm sem hiányzik annyira, egész jól elboldogulok nélküle is. Nah de ideje lenne elkezdeni készülődni. De mit kéne felvennem? Bementem a gardórbba, aminek tartalma tovább bővült a legutóbbi bevásárlásunk után. Még szerencse, hogy Alice mindent rendszerez benne, mert akkor tuti nem találnék semmit. A választásom egy fehér csőnadrágra és egy egyszerű lila ingre esett. Hozzá pedig felvettem egy fekete kardigánt és magassarkút. Alice már biztos berontott volna, ha valami nem menne a többihez. Végül miután a hajamat is sikeresen kibontottam az este folyamán keletkező gubancból, felvettem a táskám és boldogan indultam el lefelé. Nagyon boldog voltam, hiszen most kezdődik az én mesém. De félek is tőle.....mivel az emberek sokszor nem mutatják az igazi arcukat. Azért jó tudni, hogy van egy olyan barátom, aki belelát mások gondolataiba. Mert már mindenkit a barátomnak nevezhetek. Ahogy ezekre gondoltam, már le is értem a lépcsősoron.
-Sziaztok!Indulhatunk?-kérdeztem tőlük izgatottan. Már nem bírtam magammal. Jaj induljunk már.
-Nyugi Leila! Az iskola nem szalad el, ha reggeli után mentek akkor is odaérsz.-éreztem, hogy Jasper próbál lenyugtatnui, amiért nagyon hálás voltam. De akárhányszor elkalandoztam az izgatottság újult erővel tört ki rajtam a reggeli közben. Ed csak mosolygott rajtam és megjegyezte, hogy még senkit nem látott aki ennyire örülne annak, hogy iskolába mehet. Ez van, nem vagyok egy minden napi teremtés.
-Befejeztem.-szóltam nekik és már Ed-et húztam is magammal. Esélye sem volt a tiltakozásra. Alice is csatlakozott hozzánk, elköszöntünk a többiektől, majd végre elindultunk. Alice vezetett és közben vidáman csacsogott nekünk. Nem telt el sok idő barátnőm már le is parkolt egy nagy tégla épület előtt. Hát megérkeztünk.-gondoltam é már száltam is ki az autóból.
-Bocs Leila, de nekem most mennem kell, mert MrSchmidt nulladik órát akar tartani. De Ed majd segít eligazodni.-mondta barátnőm, aki egy évvel felettünk járt. Mi gólyáknak számítottunk. Ahogy körbenéztem a parkolóban, már igen sokan voltak. Az izgalmam lassan kezdett átalakulni félelemmé. Vajon befogok tudni illeszkedni? Lesznek majd barátaim?-ezek a kérdsek most igen jelentősnek bizonyultak a számomra.
-Mosolyogj, mosolyogj...-suttogtam magamnak, de Ed is biztosan hallotta, mert alig bírta vissza tartani nevtését.
-Nem szép dolog  kinevetni a másikat!-mondtam neki, miközben kinyújtottam rá anyelvem.
-Nyelvet nyújtogatni sem éppen az!-vágott vissza. végül beértünk az épületbe. Ahogy túlléptük a küszöböt helyben megtorpantam. Csak álltam ott és néztem az ideoda szaladgáló diáksereget. Már mindenki otthonosan mozgott. Már mindenkinek megvolt a maga társasága. Ahogy ezekre gondoltam megfogtam Ed csuklóját és erősen megszorítottam.
-Mi baj van?-kérdezte rámutatva csuklójára, amit én semmi pénzért nem engedtem volna el. Szükségem volt a támogatására.
-Kérlek, csak ne hagyj magamra.-suttogtam a fülébe és végre elengedtem a csuklóját.
-Mutasd csak az órarended-én már matattam is a táskámban és atáskámba és kerestem a lapot amit Alice-től kaptam pénteken.
-Tessék.-adtam át neki.
-Látom jól emlékeztem. Az első három óránk együtt van. És nem aggódj nem hagylak egyedül.-kacsintott rám. Ha a lányokat nem nézem, akkor Ed-del voltam alege legjobb viszonyban. Sokat beszélgetünk egymással. S aki azt hiszi, hogy fiú és lány között nem lehet barátság, akkor az téved, mert mi igenis nagyon jó barátok vagyunk. Legalább is azt hiszem. Elindultunk a 204-es terem felé, ahol matekunk lesz.Óh csak olyan tanárunk legyen mint Edward.
-Csak utánad-nyitotta ki előttem az ajtót és én betipegtem. Mire mindenki felém kapta a tekintetét. Én hátranéztemEd-re, aki megfogta a kezem és egy pad felé kezdett húzni.
-Szia! Te vagy a cserediák, aki Culeneknél van igaz.-jött oda hozzánk egy barnahajú kedves arcú lány.
-Szia! Igen én vagyok az. Leila-nak hívnak, gondolom Ed-et már ismered.
-Igen. Az én nevem pedig Vanessa, de hívj csak Nessá-nak. Ők pedig akik ott ülnek a barátaim. Balról-jobbra haladva ott van John, Kate, Mirabell, de nekünk csak Mira és végül Mark.-ahogy Nessa mutogatott, a barátai integetni kezdtek. Én is visszaintettem s folyamatosan mosolyogtam. Komolyan, ha ez így fog menni egész nap,akkor tuti megfájdúl az arcom.
-Most megyek, mert mindjárt itt a tanár és nem szereti, ha úgy várunk rá, hogy nem ülünk a helyünkön. Remélem velünk ebédeltek majd és ott jobban megismerkedhetünk.-mondta, de nekem már nem  jutott időm válaszolni, mert a tanár már tényleg belépett az ajtón.
-Jó reggelt mindenkinek!-közöntött minket a tanár.
-Jó reggelt tanár úr!-hangzott kórusban a válasz.
.-Látom megérkezett az új diák is. Lennél szíves kijönni és mondani magadról pár dolgot?-remek, nagylevegő....mosolyogj...-gondoltam magamban. Ed bólintott, hogy induljak el, mire én felálltam és kimentem Mr. Schmidt-hez.
-A nevem Leila Hart. Angliából jöttem ide, mint cserediák. Jelenleg a Cullen családnál lakom. Ha bármilyen kérdésetek van, akkor örömmel válaszolok.-mondtam
-Persze csak a szünetben-egészített ki a tanár úr, én pedig bólintottam és visszaültam Ed mellé. Az órán egy szót sem értettem volna az egészből, ha Edward-dal nem tanultam volna már ezt is.
Már most látom, hogy ezzel a tantárgyal nagyon nem leszek kibékülve.


Bocs a késésért, de azt hiszem mindenki tudja milyen az, mikor minden tantárgyból ugyan arra ahétre időzítik a tz-t. S mivel ennyit késtem, kedden vagy szerdán felrakom a másik felét!
És léccy írjatok hsz-t!puszy