V. fejezet-Életem titkai 2/2

-Mesélnél még egy kicsit magadról? Nagyon érdekelne milyen képességeid vannak!-kérlelt a családfő.
-Na jó, ajánlok egy alkut! Ti meséltek nekem magatokról, én meg cserébe mindent elmondok magamról.-hiszen én még alig tudtam róluk valamit.
-Azt már tudod, hogy vámpírok vagyunk és hogy állatokkal táplálkozunk igaz?-kérdezte Mr gondolatolvasó és közben szélesen mosolygott miközben rápillantott családjára.
-Igen ezeket már tudom, de szeretnék többet is megtudni rlatok.-egyre lejebb vittem a hangom miközben ezt mondtam, majd félve Ed-re pillantottam. Válaszolt is kérdésemre, mindent elmesélt caládjáról.
Megtudtam, hogy milyen képességeik vannak, Edward aki gondolatolvasó, Bella akinek van egy pajzs az elméje körűl, Alice képes a jövőbe látni, míg a párja Jasper az érzelmeket érzi és képes is azokat befolyásolni. Nagyon érdekesnek tartottam a hallottakat, bár a többieknek nem volt ilyen lélegzet elállító tehetsége mégis szívesen hallgattam tovább.
 Esme rendelkezeik a legnagyobb szívvel a családban, Carlisle-nak pedig hatalmas önuralma van, és így emberek életét mentheti meg minden nap. Rosalie a szépségét tartja ennek, míg Emett az egetrengető erejét.
Ahogy hallgattam őt, egyre jobban a család bűvkörébe kerültem, ahogy képesek elfordulni a természetes létüktől és még másokon is segítenek. Melletük én csak valami jelentéktelen kislány voltam.
De várjunk csak magáról még nem is mesélt, még mindig nem tudom, hogy ő miért más mint a többiek
-A legfontosabbról még nem beszéltél nekem! Magadról-mutattam felé mutatóujjammal. Egy halk sóhaj hagyta el ajkait. Hosszasan néztünk egymás szemébe, amitől az én arcom enyhe pírbe borult, de nem volt nagyon feltünő.
-Tudod anyám ember volt, apám pedig vámpír, így én félvér lettem. Megtudom mutatni az emlékeimet, vagy a gondolataimat akárkinek, ha akarom. Nekem is megvannak azok a kepsségeim, mint a legtöbb vámpírnak, mint a fejlett érzékszervek, az erő és a gyorsaság. Csak én tudok emberi ételen is élni, de hagy tegyem hozzá, hogy a vért jobban szeretem.-erre én csak fintorogtam, de ő folytatta tovább.
-17 éves koromtól nem fejlődtem tovább, és én is halhatatlan vagyok. Bár sebezhetőbb, mint a többiek.
-És most hány éves is vagy akkor?-észre se vettem, hogy márcsak ketten beszélgetünk, mert már mindenki más elvonult a szobájába, azt hiszem.
-Én mára eleget meséltem, míg rólad alig tudtunk meg valamit. Úgyhogy ne csigázz minket tovább!!!!-hirtelen ismét mindenki ott termett, kivéve Rosalie-t. Azt hiszem Ő a háta közepére se kívánt engem.
-Én..én..óh a francba, de idióta vagyok!-Mindenki furcsálta a hirtelen hangulatváltozásomat, de most döbbentem rá mekkora felelőtlenséget csináltam.-Nem várhattam volna még egy kicsit...nem nekem azonnal rohanni kellett...hamár 3 évet vártam akkor miért nem voltam képes még egy napot otthon maradni?-szinte már kiabáltam saját magammal, mikor Edward jött mellém, hogy nyugodjak meg, mert így egy mukkot sem értenek.
-Én holnap töltöttem volna a1 7. születésnapomat, de ami nálunk egy nap az itt sokkal több időnek számít. Emlékesztek, hogy azt mondtam 3 évet kelellett várnom? Mégis hány év telt el azóta, hogy a réten voltatok?
-Hát körülbelül 28 év.
-Remek, tudjátok ez azért zavar engem annyira, mert a szülinapomon teljesedett volna ki az erőm! De én összevesztem apámmal és csapot-papot otthagytam! Ezért haragszom magamra. Varázsolni így is tudok nem arról van szó, csakhát teljes erővel rendelkezni az teljesen más!-szívesebben mutatnék neketek valami látványosabbat.
Emett szeme hirtelen megcsillant.-Akkor te most tényleg varázsolni fogsz nekünk?-kérdezte.
-Ha szeretnéd? De mit szeretnétek mit csináljak?
-Hmm..talán..tűzcsóvákat....és közben repkedhetnél a seprűdön!-vigyorgott mint a tejbetök, de ha ezt szeretné, akkor szívesen felforrósítom neki a hangulatot.
-Akkor készüljetek, hogy most kicsit meleg lesz idebent, ja és Emett, nem szoktam seprűn repülni, de ha szertenéd?-füttyentettem egyet, mire 3 seprű is előttem sorakozott.
Kiválasztottam egyet, majd ráparancsoltam, hogy szálljon fel velem. Miközbenn újjaimmal cifrábnál-cifrább mintákat rajzoltam a levegőbe és ezek a minták voltak a fénycsóváim. Majd egyre erőteljesebbek lettek és én féltem, hogy valakit, vagy valamit megégetek vele, így inkább eloltottam.
Cullenék megtapsolták mutatványom, aztán még további kis bűbájokkal kápraztattam el őket. Mindenki kacagott, mikor egy nénike valamilyen képről elakarta csábítani Emettet.Perzse ez neki nem tetszett annyira,  azt mondta a viccelődés az ő asztala.
-Azt hiszem ideje lenne eltenni magunkat holnapra, Ed és Leila biztosan álmosak vagytok már.-igaza volt Alice-nek tényleg fáradt voltam, de mégis hol fogok aludni?
-Alice..én nem tudom...most hova mennyek? Hol tudnék aludni. És az is biztos, hogy szükségem lesz pár öltözködési tanácsra!-mutattam rá, majd magamra
-Igazad van, holnap első dolgunk lesz elmenni neked vásárolni, addig meg én adok valamit.Ha szeretnéd még suliba is járhatsz velem, meg Ed-del. És ami az alvást illeti Edy szobája mellet van egy kis vendégszoba, majd holnap segítek rendbe hozni, de azt hiszem egy estére megfelelő lesz.-mondta válaszul Alice. Annyira kedves velem, pedig csak pár órája ismer.
-Köszönöm mindenkinek, remélem nem okozok gondot az itt létemmel.És szívesen járnék iskolába, hiszen ott biztos sok mindenkit lehet megismerni.-lehet, hogy rosszul hallottam, de mintha valaki összeszorította volna a fogát mögöttem. Mikor hátranéztem, Bellát és Ed-et láttam csak, de aligha hiszem, hogy Bella vicsorítot volna. Nem igazán értettem ezt a reakciót, de most nem is igazán érdekelt.
- Én azt hiszem azon kívül, hogy Alice-nek muszály lesz a holnapi napot vásárlásal tölteni, amitől szerintem a fellegekben jár, nem lesz semmi probléma-szólalt meg most először Jasper is és átkarolta felesége vállait, miközben Emettel halkan kuncogott.
-Úgy látom nem figyeltetek rám, én egy szóval sem említettem, hogy elkéne mennünk vásárolni, boszi vagyok az istenért. Annyi ruhát varázsolhatok ide, hogy abban fürödjetek, és Emett ha továbbra is nevgélni támad kedved akkor szívesen seggberúglak!-figyelmeztettem, de nem hiszem, hogy komolyan vett.
Épp itt az ideje egy kis leckének, körbenéztem  a házban, valami után ami segíthet, és megláttam egy vázát telis-teli vízzel. Ördögi tervem már megis fogalmazódott bennem..Ujjammal megint köröztem, és lassan a víz körülölelte Emettet, majd felkepta helyről és körülötte zúgolódott, megkell hagyni nagyon vicces volt ahogy Emett ide-oda kapkodja a fejét.
-Letennél végre kislány, én igazi bunyóra számítottam nem varázslatokra, bár kétlem, hogy te olyat is tudnál.-ezt nem hiszem el, hogy még mindig rajtam viccelődik, de ha játszani akar, akkor állok elébe, még nem tudja kivel kezdett ki.
-Óhh..már értem, akkor te most azt szeretnéd, hogy szószerint elverjelek. Én nem bánom, de te keservesen megfogod bánni!-mutattam rá.-Nem hiába mondtam a többieknek, hogy megtudom védeni magam ha szükéges.
-Na akkor lássuk a medvét törpilla, kint várok rád!-mondta Emett és szája egyre jobban görbült felfelé, mjiközben kifelé sétált.

Remélem tetszik az új feji is, és írtok nekem legalább 3 komit! Ugye nem is vagyok nagyra vágyó, mindig csak egy picit többet szeretnék.  Nagyon örülök az új olvasóimnak és köszönöm Mesinek és Sophie-nak a megjegyzést, remélem a továbbiakhoz is írnak nekem.