18. fejezet

Leila szemszög:

Igazán jól estek Bella szavai. Az ölelése most egy kicsit más volt, de nem igazán éreztem még ilyet. Talán azért, mert az én anyám sosem ölelt meg így. Már nem is emlékszem rá. Csupán három éves voltam, mikor apám száműzte. De még mindig emlékszem arra az estére. Szörnyű volt..ahogy távolodott, ordibált, hogy egyszer majd viszatér, s mindenkit megöl..nagyon féltem tőle. Ő sosem volt egy igazi anyuka..nekem sosem volt anyukám, mert  amindnekibe én is beletartoztam..ezt nagyon jól tudtam.
-Min gondolkozol kedvesem?-öleltek át karjai, majd adott egy puszit az arcomra.
-Csak az anyukámon.-sütöttem le a szemem, nem akartam, hogy lássák mennyire fáj nekem.
-Szeretnél mesélni róla?-kérdezte meg Rosalie.
-Nem is tudom.Talán.
-Nyugodtan mond csak el, neked is jobb lesz, ha kiöntheted a szíved.-simogatta meg Bella a hátam. Én pedig rámosolyogtam köszönöm képpen.
-Akkor talán üljünk le. Hosszú lesz.-mind a nagyasztalhoz mentünk. Én Ed mellett foglaltam helyet, aki összekulcsolt ujjainkat nézegette. Engem is jól eső érzés töltött el, mikor ránéztem. De most nem szabadott elkalandoznom. Nekem most a múltat kell felidéznem.
-Kezdj csak bele.-suttogta fülembe szerelmem. Amire én bólintottam, majd belekezdtem letem legfájdalmasabb történetébe.
-Tudjátok, apukám nem mindig volt ilyen keserű. Valaha ő is hitt a szerelemben, sőt az jelentette számára az életet. Mindenki boldog volt és elégedett. Mára ebből semmi nem maradt.
18 évvel ezelőtt az apám találkozott egy gyönyörű nővel. Elmondása szerint a világ leggyönyörűbb teremtése volt. Én csak a szemeit örököltem tőle.-tettem még hozzá.-Ében fekete haja mindig tökéletes volt, arcán pedig örökké kedves mosoly játszott. Aki csak meglátta úgy érezte, hogy egy angyallal találkozott..pedig ő nem volt más, csak egyszerű halandó, Lisa.
-És hogyan jutott el hozzátok?-kérdezte kíváncsian Carlisle. Egyszer én is szívesen megnézném azt a helyet.-mélázott el.
-Tudod ehez királyi engedélyre van szükség. De én is örülnék, ha egyszer megmutathatnám nektek az otthonomat. Nade most inkább folytassuk.-ahogy körülnéztem mindenkin kíváncsi tekintetet láttam, de a java még csak most jön, és én nem hiszem, hogy tetszeni fog.
-Eleinte az apám járt ide hozzá. Majd egyre jobban kezdett belehabarodni,s megbízni benne. Végül beavatta a titokba. Mindenki örült a királynőnek, teljesen megbabonázott mindenkit, s mindeközben ördögi terveket szövögetet.-több szempárt láttam kikerekedni, azt hiszem nem erre számítottak.
-Igen, jólsejtitek. Az anyám puszta érdekből ment az apámhoz, s szült meg engem. Soha nem szeretett egyikünket sem..egy álarcot viselt a nap 24 órájában.
-Tessék?-hitetlenkedett Rose.-Hogy képes egy nő nem szeretni a saját gyerekét? Ezt nem bírom elképzelni.-rázta a fejét.
-Én sem hittem volna soha...egészen addig a bizonyos estéig. Apa szeméről lehullt a fátyol,s többé nem volt egy irányítható bábú. Mindent tisztán látott, heves csatározásba kezdett anyámmal. Ekkor én még csak három éves voltam. Csak annyit értettem meg, hogy a szüleim haragszanak egymásra. De itt sokkal ,többről volt szó, mint egyszerű házastársi vitáról. Az anyukám többé nem egy angyal volt. Ő maga lett a sötétség. Eladta a lelkét a hatalomért. A családját is képes lett volna megölni az erőért.-nem bírtam, könnyeim akaratlanul is folyni kezdtek. De most nem akartam abbahagyni, szerettem volna kiönteni az érzéseim. S most volt valaki, aki szívesen meghallgatott.
-A csatában apám győzött,  az ítélet száműzetés lett. Állítólag anyám, most is a sötétségben van, s terveket szövöget ellenünk. Az utolsó emlékem róla, ahiogy a testőrök rángatják kifelé, s ahogy ezt kiabálja.: "Egyszer még visszajövök, s akkor mind meghaltok. Kik most a kastélyban tartózkodtok, kínok közt fogtok könyörögni nekem az életért"-A mindenkibe én is beletartoztam.-mondtam lesújtóan.
-Hihetetlen...-mondta Carlisle. -Nagyon sajnáljuk.
-Már túl tettem magam rajta. Eleinte nehéz volt..nagyon.-miközben beszéltem végig Ed kezét szorongattam, hogy erőt merítsek belőle.-Mostmár értitek, hogy apám miért fosztott meg az erőmtől? Csupán azért, mert fél, hogy a múlt megismétlődik..engem félt.
-Pesze kicsim, megértjük. És köszönjük, hogy elmesélted nekünk.-Esme.
-Nincs mit. De azt hiszem, hogy mostmár elmennék lefeküdni.-majd Ed-del együtt feláltam.
-Majd én felkisérlek.-mosolygott rám Ed, mire én csak bólintottam. Hosszú és tartalmas egy nap volt. Ed megállt a szobám ajtaja előtt, s arra várt, hogy búcsút vegyek tőle. De én most nem akartam egyedül maradni.
-Nem maradnál velem egy kicsit, csak míg elnem alszom. Tudod, ma este nem szeretnék egyedül lenni. Érezni zeretném, hogy ott vagy velem.-miközben ezt mondtam neki lahajtottam a fejem, s fülig pirultam zavaromban. Hisz még csak most jöttünk össze, én máris ezt kérem tőle. Ő megfogta az állam,  lassan felemelte, hogy a szemébe nézzek.
-Leila, örömmel.-szemei szinte csillogtak, s én teljesen elvesztem bennük.
-Közönöm.-próbáltam viszonozni tekintetét, bár szerintem nekem koránt sem sikerült olyan elbűvölőre. Ed mégis szinte beleolvadt tekintetembe.
-Akkor talán menj és fürödj le. Igérem mire végzel én is itt leszek.
-Rendben.-egy gyors csókot nyomott még ajkaimra, majd eltünt. Ajkaim még hosszú percekig bizseregtek csókjától. Szívem pedig őrült táncba kezdett. Hihetetlen ez az egész..egy megvalósult álom. Próbáltam sietni, hogy minél hamarabb elkszüljek, s hogy szerelmem karjaiba simulhassak. De hiába igyekeztem, ő sokkal gyorsabb volt nálam, s már az ágyamon ülve várt rám. Ugyan abban a pillanatban mértük végig a másikat. Nekem még a lélegzetem is elált tőle. Persze mindig kifogástalanul nézett ki..de most. Vizes haja csapzottan merdezett szanaszét..polója tökéletesen simult testére, s izmai is rendesen kirajzolódtak. Csak többszöri próbálkozás után sikerült levennem szemeim a felsőtestéről.
-Igazán csinos vagy.-szólalt meg egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Te is.-vágtam rá, de abban a pillanatban zavarba is jöttem, hirtelen jött szavaimtól. Zavartságomra Ed csak kuncogni kezdett.-Mármint úgy értettem, hogy jól nézel ki.-vágtam hozzá egy kispárnát. Rosszötlet volt. Számolnom kellett volna a következményekkel. Ed másodpercek töredéke alatt felkapott, s a hátára dobott.
-Szerintem jobban tessed, ha kapazkodsz, nehogy lerepülj.-mondta kuncogva.
-Mi? Tessék? Ed tegyél le, hallod? Tegyél már le!!!-de ő megsem hallva könyörgésem, az ablakot nyitotta.
-Egy..kettő..és ugrás.-majd csak annyit éreztem, hogy repülünk. A menet szél nem volt kellemes, de olyan erős sem, mivel Ed forró teste kellően melegített. Majd mikor földet értünk szaladni kezdett, de ekkor már szerencsémre a karjaiban vitt, s könnyebben tudtam kapaszkodni. De azt ne várja meg, mit kap tőlem, ha megálltunk. De ő csak futot, és futott...
-Lennél szives megállni? Azt hiszen már kellő büntetést kaptam azért az egy párnáért.-gúnyolódtam.
-Ohh..a büntetés csak az ugrás volt. De most szeretnélek egy különleges helyre elvinni.  Ezt a helyet azután találtam, miután találkoztunk. Rengeteg időt töltöttem itt.-és már a lábamon is álltam. Még szerencse, hogy legalább papucs volt rajtam.
-Egyébként nem gondolod, hogy kicsit késő van eféle túrázásokhoz?-néztem rá morcosan, hisz mégiscsak pizsiben voltunk.
-Leila lennél szives kicsit körbenézni, mielőtt az időpont miatt leszeded a fejem?-s bevetette azt a tekintetét, mitől csontjaim úgy viselkednek, mint a kocsonya.
-Ha már itt vagyunk, akkor lássuk.-a látvány ami előttem, szinte lefegyverezett. Valami káprázatos volt. Egy szép domboldalon áltunk, ahonann a vároi fnyeket lehetett látni. sőt még az óriás kerék is látszódott. De nem emiatt volt gyönyörű, hanem a virágok miatt. Tudom hihetetlenül hangzik, de ezek a virágok gyönyörűen pompáztak a holdfényben. Lila szirmaik tökéletesen illettek a csillagok fényéhez.
-Tudod ez a hely rádemlékeztet. Mert annyira egyedi, s gyönyörű akárcsak te-bár én nem hittem szavaiban, ő mégis teljesen komolyan mondta, láttam a szemében.
-Nem igazán értelek, de köszönöm.
-Gyere inkább üljünk le.-eddig észre se vettem, hogy egy pad áll mögöttünk. Kényelmesen befészkeltem magam az ölébe. Egy cseppet sem fáztam, sőt nagyon is jól éreztem magam.
-Szeretlek!-mondtam még neki, majd fejemet a mellkasának hajtva valószínüleg elaludtam.


Sziasztok!
Remélem elnyerte tetszéseteket, s írtok nekem komikat, ugye?
Nagyon szeretlek titeket!
pusz
Anita

A kövi kedden, vagy szerdán várható=)