16.Fejezet-Az oly régen várt esemény...

-Szereted a romantikus filmeket?-kérdezte. Nem akartam megbántani, bár most semmi kedvem nem volt végig nézni egy nyálas..boldogok amíg megnem halnak történetet, ami mind-mind ugyan olyan. Mégsem vallotam be az igazat.
-Hát persze. Szeretem az ilyen filmeket. Mit nézünk meg?-próbáltam érdeklődést mutatni. Bár neki nem tünt fel az igzság. Ha Ed lenne velem, ő már rég észrevette volna, hogy valami nem stimmel velem. Jaj miért nem tudom csak most pár órára kiverni a fejemből. És még itt ez a film is....komolyan mondom valaki szándékosan kínoz engem odafentről. Csak azt tudnám mit vétettem.
-Hát tudod ma régi filmek este van..így egy fekete-fehér filmet néznénk meg. Persze csak akkor, ha szeretnéd. Mehetünk máshova is.-igazán kedves volt. Mostmár végképp nem értettem, hogy Edward mi kivetnivalót talált benne. Megmondom az őszintét nagyon örülnék, ha azt mondaná, hogy féltékeny..hiú ábránd.:(
-Nem. Az tökéletes lesz. Még úgysem láttam ilyen filmet.-mosolyogtam rá.
-Tudod szerintem ez olyan, mint az opera. Ha az elő előadás tetszik, akkor örökk imádni fogod, de ha nem, akkor soha többé nem mész a közelébe.
-Érdekes teoria. Bárcsak máshol is lehetne alkalmazni.-mondtam
-Mire gondolsz? Nem értelek.-mosolygott vissza. De ezek nem voltak azok az őszinte mosolyok részéről sem. Bár az izgatottság ott csillogott a szemében.
-Nem is kell, hogy érts. Tudod néha még magamat sem értem.
-Különleges vagy! Varázslattal rendelkezel.-megijedtem..hirtelen köpni nyelni nem tudtam, ezt mégis honnan veszi?
-...Miből gondolod?-kérdeztem rá félénken. Várva az ítéletre.
-Elkápráztatod magad körül az embereket! hát mi ez, ha nem varázslat?-kérdezte, s én felnevettem a megkönnyebüléstől. Egy hatalmas épület előtt lassítani kezdett. Milyen különös, mikor Ed-del voltam ilyen kiruccanáson olyan izgatottá váltam mint egy kisgyerek..de most semmi. Még az újdonság okozta öröm is hiányzott.
-Mehetünk? Nem akarom, hogy lemaradjunk az elejéről.-Tom
-Igen menjünk. Már én is kíváncsi vagyok.

Ed szemszög:

Végigi követtem őket. Tom lassacskán szövögeti a hálóját letem szerelme ellen..és én nem tehetek semmit. Csak a kispadról nézhetem az eseméyneket. Egy régi fekete-fehér filmeket játszó moziba jöttek. Romantika..még egy húr. Sötétség..összebujás....még egy kör fonat, s egyszer majd csak azt veszem észre, hogy teljesen behálózta magának az én angyalomat.
Elindultak befelé. Megvártam míg megveszi a jegyeket, majd én is utánuk mentem, mikor már a lámpákat is leoltották. A filmközben semmi érdekes nem történt. Ahogy észre vettem Tom próbált volna nyitni..de Leila mintha ott sem lett volna..nem hinném, hogy a film kötötte volna le..szerintem valahol máshol jártak gondolatai. Másfél órás hasztalan ücsörgésen vagyok túl..bár a filmből egy percet nem láttam, végig csak a mozdulataikat figyeltem, de már örültem, hogy ekhagyhatjuk ezt a sötét termet. Én már az előtt kislizoltam, mielőtt ők észre vehettek volna.


Leila szemszög:

A filmből alig láttam pár percet. A gondolataim mindig Edward felé keveredtek el. Szánalmasnak éreztem magam. Tom-ot is csak kihasználom, pedig ő olyan kedves velem. Eygre jobban belekevertem magam valamibe, amiből nincs kiút. Tom egyszercsak kivette a rezgő mobilját a szebéből.
-Ne haragudj, de ezt muszáj felvennem!-mondta
-Persze semmi gond.-azzal ő félre vonult telefonálni.

3-4 perc múlva.....

-Van egy kis probléma. Egy kis kitérőt kell tennünk.-mondta, s kicsit lehajtotta fejét, mint aki rossz dolgot készül bejelenteni.
-Mi történt?-kérdeztem meg.
-Az egyik barátomnak az apukája ottfelejtette a gyógyszerét a hajójukon. Reggelre pedig feltétlen bekell vinnem, mert rosszúl lehet, ha nem veszi be.
-Ohh...megértem. Persze menjünk.-így talán hamarabb véget ér, ez a mai este. Már kezdek belefáradni a jópofizásba. Beszáltunk az autóba, s elindultunk a kikötő felé.
-Sajnálom, hogy így alakult ez a mai este. Remélem máskor sikerül bepótolnunk a vacsorát is.-nem hinném, hogy képes lennék, még egy estét így végigszínlelni. Bár így sem nyújthattam valami jó társaságot. Nem voltam valami beszédes az este folyamán.

A hajó kicsi volt, de igazán takaros. Ahogy bementünk a kabintérbe Tom megkért, hogy foglaljak helyet, míg ő megkeresi a gyógyszereit a bácsinak.
-Megtaláltam.-kiáltott fel pár perc elteltével. Majd odaült mellém.
-Elárulod nekem mi baj van?-kérdezte tőlem, ezek szerint többet vett észre abból, amit rejtegettem, mint gondoltam volna.
-Sajnálom, nem akartam elrontani a hangulatot..csak ma..-nem tudtam befejezni a mondatot, hiz nem mondhattam, hogy azért vagyok olyan szétszórt, mert mindig Ed-re gondolok.
Megfogta az arcom, maga felé fordította, majd halkan suttogni kellett.
- A világ legnagyobb idiótája az a srác, aki nem vesz észre egy ilyen nőt. Kérlek emgedd, hogy elfeledtessem veled.- arca egyre jobban közeledett az enyémhez..megijedtem, én ezt nem akartam..karjai elzárták előlem a kiutat. Márcsak fél centi választotta el ajkainkat egymástól, de engem nem az izgatottág fogott el tőle, hanem megijedtem, s  a menekülési útat kerestem mindenütt.
Egyszercsak kicsapdott az ajtó...Tom hirtelen eltünt mellőlem. Ed dühös arca már-már rémisztővé tette csodálatos vonásait.
-Te meg mit keresel?-köpte oda Tom, ahoyg Ed-del beszélt, az udvariaság halváyn szikrája is kiveszett belőle.
-Tudtam, hogy egy mocsok vagy. Pedig már kezdtem bedölni neked. Te féreg.-Ed meglendítette jobb kezét, s orrba verte Tomot.
-Mondcsak te teljesen megőröltél?-kiabáltam, de nem hagyta, hogy odamenjek az ájultan hevert sráchoz, kinek orrából rendesen folyt a vér.
-Ohh..bocsásson meg őkelme, hogy méltóztattam megvédeni attól, hoyg ön legyen a 10. nő, kit ez a féreg ledönt azon a kanapén.-Majd megragadta a kezem és kihúzott onnan, egészen az Mercedeshez. Szóval végig követett...
-Elmondanád miért koslatsz utánam.-nem felelt, még mindig nem válaszolt a kérdésemre. Engem már a síró görcs kerülgetett...
-Egy idióta barom vagy!-kiabáltam neki, egész úton szidtam. Vezekedtem vele, amiért követett.. s mindent  a fejhez vágtam, amit rosszabb pillanataimban gondoltam róla. Valahol örültem neki, hogy vigyázott rám...de az őrületbe kergetett a halgatásával. Alig 15 perc múlva már a Cullen ház előtt perkolt le, de még mindig nem válaszolt egy szót sem. Kiugrott az autóból, s elindult felfelé a lépcsőn. Én sem volatm rest. Kiszáltam, de már nem bírtam elfolytani könnyeimet. Már így kiabáltam utána.
-Miért fordítasz nekem hátat? Miért nem felelsz a kérdéseimre? Ha ennyire utálsz, akkor mond meg!!! Miért akarsz kikészíteni?-kezemet a számra szorítottam, hogy elnyomjam a feltörni készülő zokogást. Ed megtorpant az ajtóban, majd lassan hátrafordult.
-Én soha nem utáltalak.-mondta szelídem, de én már nem tudtam megnyugodni, muszáj volt kiadnom magamból amit érzek. Úgy éreztem, ha nem teszem, akkor könnyen beleőrülök.
-Ha nem gyűlölsz, akkor áruld el. Mond el végre, hogy mit érzel, vagy ha nem is érzel semmit, de akkor is. Csak kérlek, köynörgöm válaszolj már!!!
-Komolyan tudni akarod? Tényleg érdekel, hogy mit érzek?-nézett rám, s széttárta karjait.-én csak bólintottam, de a levegőt még mindig kapkodva szedtem.
-Pokolian féltékeny vagyok! Utálnálak Tom, vagy bármelyik férfi mellett látni, mert...mert amióta csak itt vagy egyszerűen belédszerettem! Hidd el én sem így terveztem, de megtörtént..-hát kimondta. Én egy szót sem szóltam inkább. Úgy éreztem most egy tett többet ér minden szónál, így odarohantam, s ajkaimat az övéire nyomtam....

Sziasztok!
Nah ilyen sem történt még. Látjátok mennyire le lehet kenyerezni pár véleménnyel. Ti írtok, s én már szaladok is, hogy hozhassam az új fejezetet.
Nade most, hogy ma két fejezetet is kaptatok, vajon mivel lehetne rávenni, hogy hétfőn, vagy kedden feltegyem a folytatást? Mit szólnátok 20 komihoz? Igérem, hogy tovább egy jó darabig nem emelem a kommentek számát!
Nagyon szeretlek titeket!!
pusz
Anita