15.Fejezet-Örökké távol....vagy mégsem?

Péntek....

Leila szemszög:

Borzalamas hetem volt. Ed, folyton kerülte a társaságom. S a köszönéseken kívül egy szót sem szólt hozzám. Néha éreztem, hogy rámpillant, de mielőtt én is ráfordíthattam volna tekintetem, már másfelé tekintett barna szemeivel. Iszonyatos volt a csend közöttünk..se ő, se én nem közelítettünka másikhoz. Mikor Tom véglegesen is megkérdezte, hogy elfogadom e az ajánlatát, Ed csak némán hallgatott...ezúttal nem akart minden áron lebeszélni róla...és én pedig igent mondtam Tomnak. Már tudtam mi volt az, ami Tomban vonzott, bár eza vonzalom sehol sincs, mióta tudom mit érzek Ed iránt. Ha valaki szórakozni akar, élni akarja az életet..gondok..szenvedések és gyötrelem nélkül, akkor a mindig vidám felelőtlen Tomot választaná. De ha a biztonágra, szerelemre, megértésre vágyik, akkor minden bizonnyal Edward a nyerő. Számomra nem kérdékes kit választanék...de..félek..Félek attól, hogy elutasít. Így..áhh nem is tudom, hogy Tommal valójában mit akarok kezdeni. Hisz az igaz, hogy helyes...sőt még érdekes is..dfe nincs meg az a vonzalom..azta mindent elsöprő bizsergés..mikor legszívesebben összeesnél, mert karjait nem érzed derakad körül...mikor legszívesebben üvöltenél, tombolnál és..és csak arrra vársz, hogy csókoljon már meg.
Rosalie volt az egyetlen, akinek meltem az érzéseimről, szerinte megkellene ezt beszélnem Ed-del. Tisztáznom kellenen az érzéseimet vele, s hiába tudom, hogy igaza van...gyáva vagyok.
Szerencsére ennek a napnak is nemsokára vége..aztán kezdődhet a látszat. Mosolyt kell erőltetnem az arcomra..izgatottságott színlelni...boldognak látszani. De hogyan is lehetnék az, hogyan fogom mindezt megvalósítani? Mikor most is csak itt ül mellettem...de a pillangók megörjítik a gyomrom.
Ohh Istenem bárcsak valaki megmagyarázná, hogy miért változott meg ilyen hírtelen minden.
http://www.youtube.com/watch?v=z1T4BHKntM8


Ed szemszög:

A helyzet egy cseppet sem javúlt. Szüleim továbbra sem tudtak hatni rám. Pedig minden este, miután Leila elaludt én végigi halgattam egy két törtnetet, vagy jótanácsot az oktatás céljából. Ez a nap sem telt máhogy. A fal, amit eleinte félig magunk közé húztam, mostmár teljesen közénk tornyosult. Mostmár nem kaptam örömteli mosolyokat tőle, nem puszilt meg reggel..minden érintkezést megszakítottunk. De elviselem, megbírkózom a fájdalommal, ha ő boldog. S ha ő nem is tudja majd, mindig ott leszek mellette, hogy vigyázzak rá. Ma este is én leszek az őrzője.
-Mehetünk?-kérdeztem tőle utalva a csengőre. Mire ő felkapta a fejét, s gyengén bólintott, megfosztva engem hangja lágy csengésétől. Alice már a Mercedesnél várt ránk. Majd kiugrott a bőréből. Vajon minek örülhet ennyire?
-Sziasztok! Jaj Leila én már olyan izgatott vagyok. Nagyon jól fog elsülni a randid. Ugye segíthetek készülődni! Kérlek!-és már meresztette is rá hatalmas szemeit.-Remek, még jól is fogja érezni magát azzal a szemét döggel-gondoltam, mert lehet, hogy megfogadtam, hogy nem avatkozom az életébe többet, mégsem fogom engedni, hogy bántsa őt. Én is ott leszek.


Leila szemszög:

A hazafelé tartó úton Alice megállás nélül csacsogott. Tőlem csak egyszerű igenekre futotta a megfelelő helyeken. De a mosolyt már ráerőltettem az arcomra. Bár kétlem, hogy bevette volna., mivel gyanúsan vizslatott szemeivel. Otthon épphogycsak volt időm megebédelni, merrt mikor megközöntem barátnőm már felfelé rángatott.
-Hova ez a negy sietség? Hisz mg csak fél három van.-mutattam rá a nyílvánvalóra, mire Ali felháborodva nézett rám.
-Hát épp ez az, már így is késésben vagyunk. Nincs időnk szórakozni. Siess fürödj le, addig én kiválasztom a ruhádat.-szerettem Alice ízlését, így nem állt szándkomban ellenkezni vele, nem mintha sokra mentem volna vele.
-Rendben. De semmi túlzás, oks?
-Nyugi, káprázatosan festesz majd!-nyugtatott barátnőm, majd betorlaszolt a fürdőbe. Nem kapkodtam el semmit, hosszan engedtem a vizet magamra, ami most nagyon nyugtatólag hatott. Hajam kétszer is átmostam, és még pakolást is raktam rá. Így körülbelűl egy óra múlva kászálódtam ki a fürdőszobából. Alice kicsit morcos volt, hogy kevés az idő, de nem tétlenkedett, hanem rögtön nekiállt megszárítani a hajam, ami további fél órát vett igénybe. Fufrumat kicsit bubisan hátratűzte, lokniaimat pedig eligazgatta. Márcsak egy óránk volt hátra. Én még mindig köntösben ültem Alice előtt arra várva, hoyg kifessen s ideadja a ruhákat, amiket majd viselni fogok. Egy kis konturral és szempilla spirállal emelte ki szemeim, arcomra pirosítót, számra halvány szájfényt rakott.

-Akkor mostmár felveheted a ruhád.-mondta, s rámutatott egy válfán lévő farmerruhára. De rögtön magyarázni kezdett, hogy miért pont ezt választotta nekem.-Tudod láttam, hoyg egy moziba, majd egy gyors étterembe visz, így nem akartam túl elegáns ruhát, de egyszerűt sem. Az ujjatlan pedig nagyon jól áll neked.-én is szerettem az eféle ruhákat, mert kiemelte az alakom. A ruha felül szűk volt, míg az alsó része gyűrődt, kicsit fodros. Középen a derekáig gombolós. A ruha mellé egy kis fekete cipő és bolero párosult.

-Nah..hogy tetszik? Szerinted is jó lesz?-izgatottan várta a vélemnyem, hiába látta előre, hogy tetszeni fog.

-Nagyon szép Alice. Köszönöm.

-Semmiség. De gyere menjünk le, mert két perc múlva itt lesznek érted.-adta tudomásomra. Odalent körbejárattam a tekintetem, a szobán, nem is vettem tudomásul az engem dicsérő szavakat. Hiába járattam többször is körbe szemem a szobán, az illető, akit kerestem nem volt bent.

-Elment..azt hiszem vadászik.-szólalt meg hangosan Jasper. Ezek szerint tudják, hogy mit érzek, bár Jaspernek könnyű rájönni a képessége segítségével.

-Értem.-nem volt időnk tovább beszélgetni, mert valaki dudálni kezdett a ház előtt. Én gyorsan elköszöntem tőlük, majd kiszaladtam Tomhoz. Kiszált az autójából, odajött hozzám. Kezében egy szál vörös rózsa volt.  Ami igazán gyönyörű volt, de nem az én ízlésem. Hozzám sokkal inkább illene az orchidea, bár lehet azért gondolom így, mert aza kedvenc virágom.

-Szia! Ezt neked hoztam.-nyújtotta át a virágot, közben nyomott egy puszit az arcomra.

-Köszönöm. Igazán kedves tőled.-mondtam, mire ő kinyitotta nekem az ajtót, segített beszálni az autójába. Próbáltam minél kedvesebb lenni, így végig mosolyogtam, s nevettem a viccein út közben.

Sziasztok!

Ahogy igértem itt a következő fejezet. Remélem tetszett,s írtok hozzászólásokat.

Lenne is egy ajánlatom. Ha összegyűlik a 15 komi, akkor holnap este felkerül a friss, ha pedig ismét 10-et kapnék, akkor kedden. Nah tetszik az ötlet?

Más közlendőim.: Immár két oldalnál segédkezem, s szeretnék segíteni nekik, hogy minél többen megismerjék mert szerintem nagyon jók.

Csilling nevével szerintem sok helyen találkozhattatok már. Ő az, aki mindig kikönyörgi nekünk a frisst a jobbnál jobb oldalakon (pl:Ivi-Fekete angyal). Én leszek az ő bétája, s remélem ellátogattok hozzá, s írtok neki is véleményt. Egy saját történetet ír, ami nagyon izgalmasnak igérkezik. Érdemes elolvasni.

oldala:  http://szurkulet.blogspot.com/

A másik oldal pedig Carlie oldala. Ő a bűbájos boszorkákat keverte össze az alkonyattal. Szerintem nagyon jól ír, s érdemes benéznetek hozzá. Én a fejezetekben szoktam egy kicsit besegíteni. Lécci írjatok hozzá is véleményt. Mert mindenki aki ír, az tudja, mennyire jól esik pár biztató szó vagy jótanács.

oldala: http://charmingtwilightbycarlie.blogspot.com/

Köszönöm nektek!
pusz!
Anita