IIV.fejezet

Izgatottan vártam a következő napokat, de lassan mégis elaludtam. Nagyon jól aludtam, semmi kedvem nem volt felkelni, de ezt valami, vagy inkább valaki nem hagyta volna. Ugyanis eszeveszettűl ugrált az ágyamon és közben tapsikolva beszélt nekem.
-Leila! Leila! Kelj már fel megyünk vásárolni!-csak úgy repesett az örömtől.
-Hmm...? Csak még egy picit had aludjak....olyan szépeket álmodtam..aztán ígérem felkelek.-éreztem, hogy nem hatotta meg mondandóm, és ellenállást nem tűrően ismét hozzám beszélt.
-Arról szó sem lehet! Már így is fél 8 van, legalább 10 óra lesz mire eltudunk indulni.-könnyű annak beszélni aki vámpír és nincs szüksége a pihentető alvásra.
A kis beszélgetésünk miatt kiment az álom a szememből és lassan kikászálódtam az ágyamból.
-Nem hiszem el, hogy képes vagy legszebb álmaimból kirángatni a rút valóságaba.-mondtam neki tettetett sértetséggel.
-Na gyere siess, Esme már csinált neked reggelit, én pedig készítettem ki ruhákat, amit felvehetsz.-végül magamra hagyott a szobában. Akkor menjünk öltözni.-gondoltam magamban, és megnéztem a ruhákat, amit újdonsült barátnőm rakott ki nekem.  Egy sárga felső, fekete nadrág, bolero és kis topánka volt kikészítve. Gyorsan mentem, hogy lefürödhessek, nehogy Alice beleőrüljön a várakozásba. Miután végeztem teendőimmel elindultam lefelé, ahonnan ínycsiklandozó illatok hivogattak magukhoz, én meg már nagyon éhes voltam. Ahogy leértem a nappaliban tartózkodtak a legtöbben.
-Jó reggelt mindenkinek!-mondtam a kis csapatnak.
-Neked is jó reggelt!-köszöntek visza kórusban. Alice tovább folytatta a készülődést Rose-val, amiből azt szűrtem le, hogy ő is velünk jön. Remélem megbékél, s nem lesz ellenséges velem. A fiúk: Edward, Jasper és Emett a Tv-t bámulták, de nem nagyon kötötte le a figyelmüket. Mint később megtudtam Carlisle már elment dolgozni, míg Bella és Esme Ed-nek és nekem készít reggelit a konyhában. Így hát elindultam a konyhába, hogy ehessek valamit.
-Hmm......nagyon finom illatok vannak.-mondtam ki dícséretem a két szakácsnőnek immár hangosan is.-Ja és jó reggelt!-tettem még hozzá gyorsan.
-Neked is jó reggelt drágám, remélem jól aludtál.-Esme mindig olyan kedves mindenkivel, mostmár értem mire gondoltak, amikor azt mondták Esme a család szíve. És Bella is biztos kedves, csak ő egy kicsit csendesebb típus mint a többiek, de biztos lesz még alkalmunk összebarátkozni.
-Azt hiszem én inkább megyek, elment az étvágyam.-szólalt meg Ed kicsit morcosan, biztos bal lábbal kelt ma fel.
-Azt mondják ez a nap legfontosabb étkezése, nem kéne félvállról venned.-mondtam neki erősen mosolyogva, hátha jobbkedve lesz.
-Neked meg nem kéne mindenbe beleütni az orrodat.-mondta és már el is tünt, fogalmam sem volt mi üthetett belé, hisz tegnap még olyan kedves volt velem. Most meg mintha 180*-os fordulatot vett volna a személyisége. Na mindegy, de azért remélem nem velem van baja.-gondoltam át gyorasan a fejleményeket.
Miután megreggeliztem Alice egy percet sem volt hajlandó tovább várni és már ráncigélt is kifelé. Miután kiértünk, valami szerkezet elé vezetett és arra kért szálljak be.
-Alice! Megmondanád nekem, hogy mi ez a nagy fémdoboz, és hogy mire való?-kérdeztem tőle lehajtott fejjel, úgy látszik mégsem tudok mindent az itteni életrőr.
-Tudod az emberek ezt használják a közlekedésre, sokkal gyorabb és kényelmesebb mint lóháton utazni. És autónak nevezik.-hmm....az én drága Kristályom (ő az egyszarvúja  Leila-nak) biztos kikérné magának ezt a kijelentést, miszerint egy fémdoboz gyorsabb lehet nála kuncogtam magamban.
Ahogy utaztunk mindent megfigyeltem a folyamatosan zuhogó eső ellenére. A sziklák, a hegyek, a dombok, a fák és a bokrok mind-mind zöldek voltak. Itt minden zöld volt amerre az ember csak nézett. Egyedül az útak  szürkék ebben az esős városban. Mégis tetszett ez a hely, megszerettem az eső illatát. Természetesen a napfényt hiányolom egy kicsit, de ez a hely így varázslatos ahogy van. Borúsan és zölden.
-Lassan megérkezünk. Remélem sok mindent tudunk majd venni.-rángatott ki elmélkedésemből Alice, azonban a mondandója második részével Rosalie is egyet értett, mivel hevesen blogatott közben. Egy hatalmas épület előtt parkoltunk le. Rose elmesélte, hogy ez a legalkalmasabb hely arra, hogy mindent megvegyünk, s persze a minőség is számít ezért jöttünk a plázába. Bár nekem minden ruha csak ruha volt. A lányok rögtön az első boltba beráncigáltak, azt mondták így egyszerűbb, viszont úgyis minden boltba bemegyünk majd adták a tudtomra. Már az első üzletben egy halom ruhát nyomtak a kezembe és beküldtek  az egyik próbafülkébe, hogy róbáljam fel őket. A hatodik hely után már legalább 10-10 hatalmas szatyorral mászkáltunk, így jobbnak láttuk levinni őket  az autóba és aztán vissza menni enni.
-Meddig kell még itt rostokolnunk, már totál elfáradtam-panaszkodtam nekik, és hogy nyomatkosítsam magam hangosan kifújtam a levegőt.
-Már csak a kiegészítők és a fehérneműk vannak hátra. Ne haragudj de ha vásárlásról van szó, akkor könnyen elragdtatom magam.-kért bocsánatot. -De ugye élvezted?-csillantak meg szemei.
-Hát persze, csak egy kicsit fáradt vagyok.-nem akartam megbántani, így azt nem mondtam, hogy eldöntöttem, hogy  olyan ritkán fogok erre járni, amennyire az lehetséges.
-Akkor indulhatunk is tovább ugye?-nem hiszem el, ez a csaj sose fárad ki? Mármint tudom, hogy vámpír, de akkor is, én már rég maguntam az egészet.
-Szeretnék egyeséget ajánlani. Még bemegyünk két üzletbe, aztán hazamegyünk. És ha hiányzik majd valami fontos, akkor valamelyik nap még visszajövünk. Plusz szerintem már a fiúknak is nagyon hiányoztok.
-Áhh.....kibirják, Jasper amúgy is akkor boldog, ha én is az vagyok.
-Em-nek pedig teljesen mindegy mivel töltöm a nappalokat, csak az estéket áldozzam neki, ez az ő kikötése.-nevetett és vele együtt mi is kacarásztunk.
-Értem....ha nem kapna meg biztos olyan lenne mint egy durcás kisgyerek-poénkodtam továbbra is.
-Hmm.....alig egy napja ismered, mégis teljesen kiismerted!-olyan jó volt így hülyéskedni a lányokkal, örülök, hogy sikerült megtalálnunk a közös hangot. Nem mondom, Rosalie egy kicsit morcosabb, de azért aranyos lány. A fehérneműket ő segített kiválasztani. Volt ami szerintem túl sexis volt, de ő erre azt mondta, hogy úgyis csak az fog benne látni akinek igazán fontos leszek, és akkor már miért ne okozzak neki ezzel is örömet. Rengeteg tanácsot kaptam tőlük, hogyan kell egy férfit elcsábítani, hiába mondtam, hogy én szerelemre vágyakozom nem pedig sexre. Azért nagyon jól mulattunk, s mikor már Alice is úgy gondolta, hogy semmit sem felejtettünk ott elindultunk haza......


Nagyon sajnálom, hogy egy egy picit késtem vele, és hogy nem tudok olyan hosszú fejezeteket írni. Igazság szerint nyelvvizsgára és előre hozott érettsgire készülök, + két emelt szintű fakultációm van, így az időm iszonyatosan kevés. Még egyszer bocsi mindenkitől, és komikat please!!!*bociszemek*=)
Puszy:Anita