19.Fejezet-Emlékek

-Ed szemszöge:

Bágyadtan feküdtem kedvesem mellett. Olyan édes, miközben alszik, s közben csendesen szuszog. Az az aranyos mosoly, most is, ott bújkál a szájának egyik eldogott kis sarkában. S ez sokkal inkább kiszélesedik, mihelyst hozzáérek.. Ami igazán imponált nekem, s ha ez még lehetséges, boldogságom még inkább a magasba szállt. A csilllagok egyszer smind elérhetővé váltak. S én csak lebegekek......és lebegek a  boldogságtól.
 kedvesem hírtelen mocorogni kezdett mellettem, s édesen nyögdécselt...kimutatva ezzel nemtetszését, amiért felébredt.
-Jó reggelt álomszuszék! Szeretnél még aludni?-kérdeztem, miközben ő hosszann ásított és nagyokat pislogott.
-Szia! Nem, csak nagyon szépet álmodtam, mégpedig egy angyallal.-nézett mélyen a szemembe, az övéiben huncutság csillogott.
-Akkor már értem miért  voltál csalódott ébredés közben.-álltam tovább tekintetét, hisz ha akarnék sem tudnék elszakadni tőle, főleg nem így, mikor ilyen mélyen az enyémekbe fúrja.
-Á-á. Csak egy pillanatig voltam az....hisz az angyalom most is itt fekszik mellettem.- mondta miközben karjait szorosan nyakam köré fonta.
-És mi van akkor, ha én maga vagyok az ördög?-inycselkedtem vele....de valahol a komolyság is bennem volt. De ő csak hevesen rázta a fejét.
-Kizárt dolog...biztos vagyok benne...nagyon jó megfigyelő vagyok.-mondta, s ülő helyzetbe tornázta magát.
-Ohh..szóval azt mondod, hogy nagyon is jól kiismertél már. Akkor mondanál egy olyan dolgot, amit rajtam kívül csak te tudsz?-kértem tőle, miközben én is felültem.
-Hmm..olyat, amit senki más nem tud? A mosolyod.-jelentette ki egyszerüen, amiből én egyáltalán nem értettem, hogy mire akar kijukadni, hisz semmi egyedi nincs azzal, ha valaki mosolyog.
-Nem értelek. Mire akarsz kilyukadni?-kérdeztem.
-Öt féle képpen mosolyogsz.-mondta.
-1. Mikor valakit tényleg kedvelsz.
2. Mikor udvariasságból teszed.
3. Mikor igazán viccesnek találsz valamit.
4. Mikor a családodról beszélsz. Nekem ez az egyik kedvencem-hihetetlen ez a lány.
-És mi lenne az ötödik?-kérdeztem, hisz ha jól vettem észre egy sorrendet állított fel magában ezekről a megnyílvánulásokról. Lehajtotta a fejét, s kicsit el is pirult, ahogy az utolsót próbáltam elmondani.
-Az 5. mikor nekem mosolyogsz.-mondta szerényen..és valahol igaza van, ezeket valóban meg lehet különböztetni nálam. De koránt sem gondoltam volna, hogy ennyire ismer. Hisz még alig tudunk valamit egymásról...s mégis mérhetetlenül szeretem. S ami a legcsodálatosabb, hogy ő viszonozza érzéseim.



Leila szemszög:

-Az 5. mikor nekem mosolyogsz.-számomra ez jelentette a legtöbbet, hisz ilyenkor minden érzése utat tör felém. Nagyon..nagyon szeretem, sőt amit iránta érzek, azt már nem is lehet egy szóval beskatulyázni..hisz ez mindennél több..még az életemnél is. Ed-en látszott, hogy elgondolkozott a halottakon, és hogy igazam van.
-Hihetetlen vagy..mondta és megkaptam a mai első csókomat. De örömömnek egy sipitozó hang hamar véget vetett...ugyanis Alice fel-alá kezdett rohangálni a házban és közben kiabált.
-Vendégek jönnek...A Denali klán látogatóba jön.-sipítozta önfeledten.
-Remek, de kik is ők?-kérdeztem Ed-től.
-Ők  a család barátai. Már nagyon régóta ismerjük egymást. Elezar, Carmen, Kate és Tanya..régebben volt még egy ötötdik tagja is a  klánnak, Irina de őt sajnos megölte a Volturi.
-Ohh..szegények. És mikor érkeznek?-arra gondoltam, ha a Cullenék barátai, akkor biztos őkis vega vámpírok, így örülök a látogatásuknak. Bár arra is rá kellett ébrednem, hogy mennyire ne ismerem a világát. Mert arról, hogy kik azok a  Volturik speciál fogalmam sincs.
-Fogalmam sincs...azt nem kiabálja.-hát persze Ed nem olvas a gondolatokban, mint az apja.
-Erről jut eszembe. Mikor ide kerültem a képeségedről beszéltél...de még soha nem mutattad meg nekem.
-És...?-Ed
-Nagyon szeretném látni.-néztem rá boci szemekkel, ami úgy néz ki, hogy hatásosnak bizonyult, mivel keze arcomra simult. Egy darabig csak mélyen nézett a szemembe, majd emlékek sorozata árasztotta el az elmém.


~Bellat pillantottam meg, miközben szaladtam..szaladtam, hisz ez nem is az én emlékem..ohh..már értem. Most akkor mindent Ed szemein keresztül látok, ő szaladt így az anyukája karjaiba, miközben Edward fogócskázott vele...gyremeki kacaja az egész rétet betöltötte. 


De ez a kép hirtelen elsötétült, majd az egész Cullen családot láttam magam mellett. De nem csak ők, ha nem még vagy plusz 20 vámpír és 10 vérfarkas állt itt. Velük szemben pedig rengeteg csuklyás alak állt. A feszültség szikrázott közöttük. S amiért ez a rengeteg vámpír jött, az nem más volt, mint Ed. Három tag, valahogy kiemelkedett a többi közül..ők irányították a többieket. Mindegyik arra várt, hogy parancsot kapjon a támadásra. De Carlisle és Edward higadtan kezelték a dolgokat, s rávették őket, hoyg előbb hallgasság meg őket. A védelmüket pedig Bella biztosította pajzsával.


Majd egy újabb emlékben márcsak az üdvrivalgások, boldog ölelések látszottak......végül aztán képeket mutatott további életéről, mikor Londonba költöztek, majd valamerre északon lehettek.


Újabb emlék következett, de ez már számomra is ismerős volt. Mivel ez az az este volt, mikor a földre érkeztem...csakhát most kivülröl láttam magam...végül megszünt minden, és már a saját emlékeim, gondolataim töltötték be az elmém.


-Huu...ez...igazán különleges volt, olyan jó volt látni mindezt, érezni, amit éreztél...hihetetlen.-bár szívesen néztem volna még egy kicsit.
-Örülök, hogy tetszett. Tudod, ez egy eléggé összetett képesség. Mivel azt mutatja, amit én szeretnék...hiába akarsz közben a gondolataimban olvasni, ha én azt elzárom, akkor nem férsz hozzá,. De ugyanakkor nagyon hasznos, mikro valamit mesélni szeretnél...csak egyszerűen lejátszom neki, mint egy filmet.
-Érdekes...ohh, egyébként kik voltak, azok a csuklyás alakok?

-Ők maguk  a Volturi...őka  vámpírik közt az uralkodó család. Az ő törvényeik szerint kell élnünk.-mondta Ed.
-Törvények....nem is gondoltam volna, hogy nektek törvényeitek is vannak.-csodálkoztam rá a hallottakra.
-Ohh..pedig igen. De csak egy van, ami valóban lényeges. Titokban kell tartanunk a létezésünket.
-Igen, ez egy ésszerü törvény. De Bella tudott a vámpírokról nem?-kérdeztem, hisz akkor hogy lehet, hogy nem büntették meg őket?-gondolkoztam magamban.
-Igen, ismerte a titkot, emiatt összetűzésbe is kerültek velük. De Aro, az egyik vezető látott valamit Bella-ban. S azzala  feltétellel elengedte őket, ha anyám is vámpírrá vállik.
-Érthető..de akkor miért látogattak meg titeket akkor, hisz ha jól láttam Bella akkor már vámpír volt.

-Ez igaz. Nem is miatta jöttek, hanem miattam. Azért, mert féltek tőlem. nem tudták milyen veszedelmes leszek, s hogy képes leszek e titokban tartani a nagy titkot. Minden bizonytalan volt, hisz előttem nem igazán lehetett hallani, mégcsak hasonló lényről sem.-kalandozott el ismét az emlékek hatására.-De aztán kiderült, hoyg enm vagyok egyedül és még rajtam kivül több hibrid lény is él ezen a földön, akik már több mint 100 évesek és mégsem fedezte fel őket. Így a Volturi kénytelen volt minket elengedni. De persze anya miatt sem tudtak megtámadni minket..tudták, hogy súlyos vereségek érnék őket is ha ránktámadnak, ezért inkább nem kockáztattak és visszavonultak Volterrába.

-Sajnálom. De arra is rájöttem, hogy még nagyon sok mindent kell még elmesélned nekem. Mindent tudni szeretnék.
-Ez az érzés kölcsönös, de talán majd máskor, mert már Alice azzal fenyegetőzik, hogy ha nem megyünk le azonnal, akkor küldi a fiúkat. S hidd el, nagyon nem szeretnéd, ha ők jönnének értünk.-huu..elis felejtettem, hogy itt a házban mindenkinek tükéletes hallása van. Akkor mindern bizonnyal azt is hallották, mikror megkértem Ed-et, hogy maradjon velem...jaj Emmett ezt tuti nem fogja szó nélkül hagyni...jaj.
-Miért mi történne, ha feljönnének?-kérdeztem azért meg tőle.-mire ő ismét arcomra simította tenyerét, egy újab emlékét láthattam.

Ed szemszög:

Az első olyan napot muatttam meg neki, mikor iskolába mehettem. Az egésszel csak egy gond volt. Utáltam felkelni, s nem is nagyon tettem meg, így anyám többszöri figyelemezetés után megfenyegetet, hogy felkőldi Emmettet, ha azonnal nem kelek ki az ágyból. Persze én ügyet sem vetve rá tovább húztam a lóbört.
Pár másodpercel később azonban egy hideg zuhannyal részesültem. Emmett egy vödör vízzel ébresztett.


Leila kacagni kezdett az emlékemen, s közben hiába próbált megszólalni, csak levegőkapkodás jött össze neki.
-Szóval kinevetsz-húztam fel egyik szemöldököm, s csikizni kezdtem. Ő már vergődött a kezeim között, s próbált segítséget kérni. Már a könnye is kicsordult ettőla  rengeteg nevetéstől.
-Kérlek....nem bírom..hagyd abba.-kapkodta a levegőt. De végülis megkegyelmeztem neki. Pedig akár órákig is hallgattam volna dallamos nevetésést.
-Rendben, most megúszod ennyivel, mert már Alice nagyon nem bír magával. Szóval menj öltözz fel, s majd lent találkozunk.-adtam egy csókot kedvesem arcára, majd gyorsan kimentem  a szobájából.
Csupán öt percet vettem igénybe, hogy elkészüljek, így aztán már mehettem is le a családomhoz. A kanapén Em őlt kaján vigyorrala képén.

-Öcsi, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar felvilágosítást kellesz tartanom.-ingatta a fejét..nah mit mondtam, hogy nem fogja kibírni beszólás nélkül?
-Kösz Emmett, de semmi szükségem, rá.-azzal otthagytam. Örülök, hogy lelai nem volt még lent, de lemerem fogadni, Emmett neki is tartogat pár szaftos megjegyzést.

Leila:

Igyekesztem minél hamarabb elkészülni, hogy lemehessek a többiekhez, de mire sikerült kibogozni a hajamat, az eltartott egy pár percig. Aztán bementem a gardróbba, hogy felöltözhessek. De most csak egy egyszerű farmert és pólót vettem fel. Végül én is csatlakoztam a többiekhez.
 Esme már a konyhában sefténkedett, de Bella is besegített neki. Azt hiszem, az a hely mindkettejüknek kedves.  A fiúk egy meccset néztek a tv-ben, ami most nagyon lekötötte a figyelmüket, így nem iagzán törődtek érkezésemmel. Alice és Rosalie pedig pár divat magazint bújtak. Ami azt jelentette, hogy Alice hamarosan vásárolni akar majd menni.
-Csatlakozol hozzánk?-kérdezte Rose, aki először vett észre, majd a fiúk is felém fordultak. Emmett arcán látszott, hogy egy jó kis beszólásra készülődik, csaka megfelelő pillanatra vár.
-Köszönöm nem, most inkább kimennék Esme-hez és Bella-hoz.. Ohh és Em, szerintem inkább ne is gondolj semmire.-mosolyogtam rá, aki kicsit megszeppent attól, hogy tudtam mit szeretett volna. De az is csak egy pillanatig tartott, mert azán nevetve tette fel a kérdést.
-Tegnap este is ilyen határozott voltál..vagy mikor Eddy-vel vagy, akkor az ártatlan kislány szerepét játszod?-huu megörjít eza vámpír. Bárcsak kitekerhetném a nyakát. Vagy legalább kicsit megáztathatnám az erőmmel, de bezzeg ilyenkor az sincs..dühöngtem magamban.
-Nah csak nem sikerült felidegesítenem egy kicsit....tudod, hogy nem akajtam-kezdtett el áles hangon beszélni, viszont közben a szája széle megállíthatatlanul remegett az elfojtott nevetéstől. Én akkor sem adom meg neki az örömét. Kedvesen rámosolygogtam.
-Egy cseppet sem Emmett, de ha most megbocsátotok.-azzal megfordultam és kimentem a konyhába.

-Szia kincsem. nem vagy éhes?-kérdezte Esme kedvesen.-Gyorsan összeütök nektek valamit, őljetek le.-észre se vettem, hogy Ed bejött utánam, csak akkor, mikor már kezeinket összekulcslota maga mellett, és az asztalhoz kezdett húzni.
-Köszönjük Esme.-szóltam még gyorsan oda Esmenek. Mielőtt szerelmem arca teljesen bölti az elmém, s amíg képes vagyok más dolgokra is koncentrálni.

-Nagyon ügyesen kivágtad magad Em-nél.-miközben beszélt gyengéden simogatta a kézfejemet. De ismét nem telt el két nyugodt perc, mivel Alice beviharzott a szobába.
-Még ma itt lesznek. Láttam..azonnal el kell mennünk venni pár dolgot.-megfogta a kezem és már húzott is volna magával, de Ed megállította.
-Alice megnyugodnál egy kicsit?-szólt rá Ed, akinek koránt sem tetszett, hogy csak úgy el akar rángatni.
-Jaj ne csináld már, láttam, hogy eljön velem, akkor miért húzzam az időt.-mondta barátnőm.-És most egyébként sincs erre időm, mert Kate és a többiek egy óra múlva ideérnek. Szóval lennél szives nélkülözni Leila-t és Bella-t pár órára, amíg megveszünk pár szükséges dolgot?-toporzákolt Alice. Még addig itthon maardtunk, míg én gyorsan megreggeliztem, de utána már szaladtunk is Alice Porshejához, mint akinek az élete múlna minden elvesztegetett percen. Nem értettem mire ez a felhajtás, de ő tudja. Én szívesebben maradtam volna itthon Eddel, de úgyis rávett volna, hogy vele menjek. Mégis olyan rossz érzésem támadt...nagyon rossz előérzetem lett. Csak nem értettem miért...valami azt súgta, hogy a közeljövőben valami rossz fog történni.......


Sziasztok!
Sajnálom, hogy csak most raktam fel, de vmi mindig közbejön. Nem akarok magyarázkodni, de ez május 20.-ig nem igazán fog változni, mert addig folytatódnak a vizsgák. Az utolsó időpont a 20.-a matekból. Inkább nem igérem, hogy mikor hozoma  frisst. Mihelyst lesz egy kis időm, felteszem. rem nem haragszotok nagyon.
És arra kérnélek titeket, hogy írjatok nekem  megjegyzést. Mert az engem is jobban imponál az írásra. Így ha összejönne 15 komi, akor összeszedném magam és még a héten kapnátok egyet.
Pusz
Anita

Mikor minden összejön...

Sziasztok!

Nagyon-nagyon sajnálom, hogy eddig eltüntem, de életem egyik legrosszabb két hetén vagyok túl. Már azt hittem, hogy nem is leszek képes írni, legalábbis nem számítotam rá, hogy ilyen hamar elmúlik nálam ez a válság...jelentem ma délután ismét sikerült tollat ragadnom, azaz az ihlet visszatért köreimbe, s nem csupán két szót bírtam leírni egymás után. De azért még így sem olyan könnyű...nem szeretnék csalódást okozni nektek.
Köszönöm mind a 33 rendszeres olvasómnak,  s a névteleneknek is, hogy támogatnak. Nagyon szeretlek titeket.
Nah de most gondolom mindenkit az érdekel, hogy mikor hozom a frisst? Még ma, megpróbálok, nagyon nagyon sokat írni, s holnap is a suliban..aztán mikor hazaértem (ami sajnos 5 után van) begépelem.

Továbbá történtek még egy s más dolgok ebbena rövid intervallumban. Az egyik nagyon kedves ismrősömet korházba kellett vinni, mivel a pocakjában lévő kisbabával, valami gond adódott..igy minden második napon a korházba mentem barátnőmmel...de mostmár szerencsére itthon vannak.
Másrészt pedig ma volt az angol kisérettségim...ami nem kis felkészülést igényelt (már  a könyökömön jöttek ki a tételek), de hálistennek sikerült.

És itt még nincs vége az eseményeknek, de már nem fárasztalak benneteket a gondjaimmal....

De amint láttam itt is történtek dolgok..ami hogy is mondjam? Eléggé megbotránkoztatott mindenkit..engem is. Felsem tudtam fogni, hogy lehet vki ennyire gerinctelen..mocsok..kígyó, mint ez a Tami/Ivi, vagy ki a franc.
Mélységesen megvetem azért, amit Ivi-vel és Alice-vel tett..s remélem tudják, hogy mi mind mögöttük állunk, és nagyon szeretjük őket...:) Szóval fel a fejjel...egy ilyen kis ribanc nem ér annyit:)

Végezetül akkor holnap friss..és Iwi nagyon szépen köszönöm a díjat...holnap azt is kiteszem:)

Puszika
Anita